Turistaként Montreálban
Márkus Flóra

Sziasztok! Remélem senkit sem döntöttem teljes letargiába a legutolsó bejegyzésemmel. Ha mégis, akkor elnézést kérek. Ugyanazzal a mantrával szeretnék könnyíteni a lelketeken, amivel mi is vigasztaljuk itt egymást. Még mindig van egy teljes hónap a szemeszterből. Hozzuk ki belőle a legtöbbet!

Persze április végén le kell majd vizsgázni a tárgyainkból, ezzel viszont még nem szeretnék foglalkozni. Mindig lesz valahogy, és igaz, hogy a legutolsó esszémet is hajnali egykor fejeztem be, de nem csúsztam ki a határidőből. Hogy sikerüljön a mutatvány, az egész vasárnapomat feláldoztam és látványos szenvedéssel töltöttem. Gyanútlan áldozatokra vártam a közös konyhában, hogy sajnáltathassam egy kicsit magam. Milyen rossz nekem – tanulnom kell a világ egyik legjobb egyetemén! Hiszen ezen a bolygón, ahol annyi a szenvedés és a szomorúság: természeti katasztrófák, terrorizmus, háborúk,rasszizmus és xenophóbia, nem tudok nagyobb tragédiát elképzelni, mint hogy az embernek a Föld egyik legfejlettebb országában, egy meleg és biztonságos szobában le kelljen írnia 1000 szót a saját laptopján. Nem volt jogos a nyafogásom, ezt most már belátom, de abban a pillanatban tényleg úgy éreztem, hogy mind a 7 és fél milliárdból én vagyok a legszerencsétlenebb ember. Mondjuk annyira nem volt könnyű dolog három oldalban kifejtve válaszolni az alábbi kérdésre: Boldoggá tenné-e az emberiséget, ha követnék Marx és Engels Kommunista Kiáltványában foglaltakat Freud szerint? Igen vagy nem, és miért? (A megoldásokat kommentben várom). Nem volt könnyű, egy kicsit bele is aludtam a nagy filozofálgatásba, de csak sikerült megírnom az esszét. Így vagyok az előttem álló vizsgákkal is: valami mindig lesz.

29751050_1674038169330746_1544402486_n.jpg

A többi órámon eddig egyébként bevált ez a taktika. (Ezt azért most muszáj lekopognom.) A jegyeim meglepően jók. Sőt, engedjétek meg, hogy egy kicsit dicsekedjek: Brand Managementből én írtam az egyik legjobb féléves vizsgát a csapatomból.  Ezek után már teljes jogú McGillesnek éreztem magam, úgyhogy a múlt héten még egy, az egyetem logójával ellátott pulcsit is vettem, amit azóta büszkén hordok mindenhova. Néha elgondolkozom, vajon mit gondolnak rólam emiatt az ’igazi’, helyi diákok… Pózer, valószínűleg. Na nem mintha ez megakadályozna a pulóver viselésében, nagyon büszke vagyok rá, hogy - igaz, hogy csak egy szemeszter erejéig, de- a McGill-re járok.

Ezen a héten amúgy megint nincs sok időm a tanulni, de most kivételesen jobb indokom van rá, mint, hogy nem találom a motivációt. A családom múlt vasárnap érkezett meg Montrealba és végre tudtam egy kis időt tölteni velük személyesen is. Nagyon furcsa volt újra, élőben látni őket ennyi idő után, de én már semmin sem lepődök meg. Velük is felfedeztem a várost és rá kellett jönnöm, mennyire keveset tudok Montrealról. A kérdéseikre, hogy mi ez az épület, vagy mit jelent ez a tábla vagy szimbólum, nem tudtam kielégítő választ adni. Annak ellenére, hogy már lassan három hónapja itt élek, nem voltam sok klasszikus turistás helyen. Amikor csak egy hétvégét töltünk egy városban, kényszerítve érezhetjük magunkat, hogy az összes nevezetességet végiglátogassunk, még akkor is, ha a nap végére leszakad a derekunk és a lábunk a sok gyaloglástól. Ha viszont négy hónapunk van ugyanerre, könnyen ellustulhatunk. Még tengernyi időnk van – legyintünk kényelmesen.

Az sem segített sokat a dolgon, hogy a félév elején a hideg miatt nem nagyon lehetett elhagyni a lakás egy kilométeres körzetét. Az ember felvette a harisnyáját, a nadrágját, a sí zoknikat, háromrétegnyi pulcsit, majd az egész kupacot betakarta egy nagykabátba. A mozgó ruha halmot aztán körbekötötte egy csinos sállal, a tetejére pedig, megkoronázva az outfitet, feltette a pomponos sapkát. Úgy vonultunk át egyik épületből a másikba, mint a sarkkutatók vagy az egyetlen társaságukat alkotó császárpingvinek. Most már szerencsére jobb az idő, de még mindig elég rövid azoknak a helyeknek a listája, ahol voltam a városban. Pontosabban a következő:

Mont Royal. A hegy a város szívében. Ez a legelső hely, ami eszembe jut, ha turistás programokra gondolok. Gyönyörű kilátás nyílik a tetejéről a felhőkarcolókkal tűzdelt városra. Érdemes épp naplemente előtt felmenni a kilátóhoz, így lehetőség nyílik alkonyatkor és sötétben is élvezni a kilátást. Extra tipp: itt lehet a legjobb profilképeket készíteni.

mount_royal_2.jpg

Musee des BeauxArts, vagyis normális nyelven a Szépművészeti Múzeum. Meglepő módon ez az egyik legjobb galéria, amiben valaha voltam. Igaz, nincs benne Majális vagy Magányos cédrus, ennek ellenére nagyon rendben vannak a képek. Nem próbálok úgy tenni, mintha értenék a festészethez és mélyelemzést tartani, hogy miért tetszett az állandó kiállítás, de jó szívvel ajánlom ezt a látványosságot is mindenkinek.

beaux_arts.jpg

Vieux Port. Még egy kimondhatatlan név, ami egy egész városrészt takar. Ez Montreal történelmi negyede, ahol egészen olyan sétálni, mintha egy németalföldi város utcáin bolyonganánk. Meghitt kávézók, kedves éttermek és modern galériák foglalják el a kőházak alsó szintjeit. Egészen a Szent Lőrinc folyó partjáig tart, ahol egy óriáskerék mellett a mólókon a vízhez egészen közel lehet sétálni. (Szintén jó hely képeket készíteni!)

Olimpiai stadion. Igaz, ezt csak kívülről néztem meg, de azért számít. Most úgy teszek, mintha fejből tudnám, hogy az 1976-es Olimpiai játékoknak adott otthont ez a létesítmény. Sőt, azt sem a wikipédiáról nézem ki, hogy Magyarország a montreali olimpia előtt utoljára az 1924. évi nyári olimpiai játékokon nyert ötnél kevesebb bajnoki címet. (Azért ne kapcsolja be senki a plágiumkeresőt.) 

Biodome. Ebben a hatalmas csarnokban mesterségesen megteremtettek öt különböző amerikai bioszférát. Érdekes élmény átsétálni a trópusi esőerdőből a kanadai hegyvidékbe, nekem a legjobban mégis maguk az állatok tetszettek. Végtelen időt el tudnék tölteni egy állatkertben azt figyelve, hogy hogyan úsznak körbe-körbe a vidrák egy mesterséges folyómederben.

mount_royal.jpg

Mondtam, hogy nem lesz egy hosszú lista. Ugyanakkoraz úti könyvek sem szoktak ennél több látnivalót felsorolni. Montrealban érdemes hosszú időre tervezni. Ha valaki már nagyon nem tud mit kezdeni magával és nem sajnál 3000 forint értékű dollárt kifizetni egy templomért, akkor meg lehet még nézni a Notre Dame bazilikát is. Ezen kívül csak ajánlani tudom a helyi kávézók, éttermek és bárok végiglátogatását. Enni mindenki szeret, és mi lehetne jobb kifogás a kalóriaszámlálás szüneteltetésére, mint hogy nyaralunk. Plusz hideg is van, a magas szénhidrátbevitellel pedig belülről küzdhetünk a mínuszokkal.

Szóval ez volt Montreal, remélem tudtam néhány hasznos tippel szolgálni. Ezeket a sorokat már Torontóból írom, ahová a húsvéti hosszúhétvégére utaztunk a családdal. Nulla óra 52 perc van, anya mellettem alszik az ágyban, fülhallgatón keresztül fél órája felváltva hallgatom Sophie Ellis Bextor – Murder on the Dance Floor című számát és a Páratlan Párost. Az airbnb-nk zsaluját váratlan időközönként az ablaküveghez csapja a feltámadó szél. Holnap megyünk a Niagara vízeséshez, úgyhogy most már ideje lenne lefeküdnöm. Jövő hétfőn innen folytatom!

Addig is szép hetet nektek!

Flóra

Szerző: Márkus Flóra
Fotók: Márkus Flóra

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001

 

A bejegyzés trackback címe:

http://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr8713800766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok