Egy újabb hosszú hétvége a gyönyörű Ázsiában
Parázs Bianka

Káoszprofesszor, jelen. Itt a félév vége és ez egy művészeti oktatási rendszerben általában hatalmas terrort jelent. Prezentáció-rengetegek és az egyéni valamint csoportos projektek véglegesítése várják a hallgatókat, amikre megvannak a kőkemény elvárások és időpontok. Nem mondanám, hogy biztos talajon állok a dolgaimmal, ezért inkább kitalálom, hogy 21-re lapot húzok, és elmegyek Seoulba.

Három óra repülőút és máris Seoulban találja magát az ember a jobbján egy jó baráttal. Tapasztalat nélkül a külföldiek által hőn szeretett party-környéken foglaltunk szállást, ami minden helyszínen busás anyagi körülményeket vonz maga után. Egyrészt a party-állatkodás sehol sem olcsó ezen a vidéken, de én amúgy sem érzem olyan közelinek magamhoz a dolgot. Olyan típus vagyok, aki inkább vidéki kocsmákban vagy a szabadban kedvesen iszogat a barátaival, vagy sétálgat, meg ilyenek. Az első este, mivel későn érkeztünk és érdekelt bennünket a környék, egy kicsit felvettük a party-övezet rezgéseit és körbejártuk azt a pár utcát, ahonnan tekeregtek kifele a legújabb hip-hop hullám, pop és techno dallamai. Ez a rap, hip-hop őrület egyébként nagyon közkedvelt az underground környezetben, hiszen Kínában be van tiltva ez a zenei stílus.

A negyed, Itaewon, ahol a szállásunk volt, egy újonnan kialakított városrész, amit egy hatalmas katonai bázis köré húztak fel. Konkrétan a buli negyedtől 150 m-re szálltak a helikopterek 10 percenként, és katonai buszok száguldoztak jobbról-balra.

Mindenki azt hinné, ha Korea, akkor K-Pop - de lesz az is, csak máshol, és nem annyi, meg nem úgy, ahogy elképzeltem. Ha már az elképzeléseimről van szó, az egyáltalán nem egyezett azzal, ami Koreában várt. Seoul hatalmas, csak szájtátva bámultuk a távolságokat, amiket időnként esztelenül végigbolyongtunk. Úgy tudnám leírni, hogy voltak nagy csomópontok, ahol a dolgok folyamatos pörgésben voltak, és voltak a hosszú átvezető köztes kilométerek, ahol pedig csak az autók és pár elkószált lélek vándorolt.

2_1.jpg

A tradicionális koreai templomok, paloták és városrészek mindkettőnk szívét vonzották, így az első napokban sokat sétálgattunk a turisták, a kedves szobrok, a csodaszép táj, és a sivár poros szárazság között. Nagyon intenzív vizuális élmény egy koreai palota felépítése, illetve díszítése is. Pont egyik kedves ismerősöm érdeklődött, hogy milyen érzés egy ilyen épület környezetében létezni. Rám például olyan hatást gyakorol, hogy a rendszert és a logikát bogozgatom a szerkezetben, és mindig konstatálom, hogy részleteiben mennyire egyszerű felépítéssel rendelkeznek ezek a helyek. Ha újra kitágítom a látásom, egy elég erőteljesen összetett, mondhatni kifürkészhetetlennek tűnő struktúrával találom szemben magam, és ez úgy szintén jellemző a díszítésekre is. Eddigi tapasztalataim alapján az egyszerűen nagyszerű kifejezést akasztanám rá ezekre az épületekre, de hát rá kell jönni, hogy egyben nézve azért ez mégsem annyira egyszerű, viszont lélegzetelállító. Az pedig főleg, hogy a turisták egyik közkedvelt programja az, hogy beleugranak tradicionális koreai öltözékekbe, és úgy járnak-kelnek a paloták közt.

3_1.jpg

5_1.jpg

Egy ilyen túra során találkoztam a szerelem, a boldogság és a tiszta öröm földi központjával. Legalábbis így éreztem egy buddhista templomban és annak környezetében, amit éppen a napokban kezdtek díszítgetni Buddha tiszteletére, hiszen lassan itt van a szülinapja. Ezt pedig ott egy hónapos felkészülés előzte meg, és az emberek áldással felkent színpompában úszó lampion rengeteget húztak fel a fejük fölé a térre, és a végeredmény szemet kápráztató.

1_1.jpg

Az éjszakai élet Itaewon helyett Sinchonban lopta be magát a szívünkbe, ahol egészen olcsón tudtunk étkezni, és ismét izgalmas vizuális élmény tárult elénk. A soeuli éjszakai ledözön és játéktermei gyorsan magukba fogadtak minket, és csak úgy ütöttük a játékgépeket, és néztük, ahogy a profi játékosok rázzák a műanyag malacokat.

6_1.jpg

7.jpg

Az utolsó napon szakadt az eső, de továbbra is ezen a környéken bóklásztunk, a napunk pedig egy kedvességgel zárult, az estét egy szuper romkocsma belsejében töltöttük helyi kimchi lepény különlegességet fogyasztva. Annak a helynek az atmoszféráját is magamban fogom hordozni tovább. Másnap kifáradtan, korán és élményekben gazdag szívvel tértem vissza Hongkongba, ahol töretlen kitartással folytatom a projektjeimet.

Seoulnak pedig köszönöm ezt a furcsa disszonanciát, amibe betekintést nyerhettem.

A rajznaplómat itt tekinthetitek meg: https://www.instagram.com/arzsabi

Szerző: Parázs Bianka
Fotók: Parázs Bianka

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001

A bejegyzés trackback címe:

http://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr4413873684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok