Ahol a betondzsungel keveredik az igazi dzsungellel
Parázs Bianka

Parázs Bianka vagyok, a Moholy Nagy Művészeti Egyetem animáció szakos hallgatója. Jelenleg a City University of Hong Kong kreatív média szakán tanulok. A Campus Mundi programmal jöhettem ide egy trimeszter idejére, azaz 4 hónapra. Nagyon szuper lenne nemzetközi kapcsolatokat létrehozni, illetve megnézni, hogyan is működik Hongkong fellegvárában a filmipar. Nagy célom, hogy concept artist legyek, és ezen a helyen úgy érzem, lesz is lehetőségem folytatni az utam ezen az ösvényen.

bianka-portre.jpg

Egy hete vagyok ebben a különleges városállamban, és alig tudom szavakba önteni azt, ami velem történik.

Először is, a repülőutam kezdetével úgy éreztem, mintha belecsöppentem volna egy Philip K. Dick novella kezdő oldalaiba. 3 napos utat tettem meg 1,5 nap alatt, időzóna ugrások miatt. Nagyon izgalmasnak találom ezt az élményt, szoktam is viccelődni a családomnak és barátaimnak, mikor beszélünk, hogy „Ugye tudjátok, hogy a jövőből hívlak Titeket?”. Az időzóna átállás furcsa diszharmóniát ébresztett a szervezetemben, amit elég gyorsan sikerült leküzdeni Hongkong izgalmas látnivalóival. Nagy a fennforgás, mindenhol jönnek-mennek az emberek, én pedig időnként értetlenkedve állok a jelek és a helyszínek előtt. Ez idő alatt mindig azt érzem, mintha egy emberöltő telt volna el, annyian suhannak oda-vissza mellettem, ámbár ha elkapok egy tekintetet mindig egy mosolygó arc társul hozzá. Nem tudom, hogy valaki tapasztalt-e már hasonlót, de irtó kedvesen bánnak itt velem az emberek. Mindent megmutatnak, mosolyognak, előreengednek, ha látják rajtam, hogy értetlenkedem, megkérdezik, hogy tudnak e segíteni. Váó, szóhoz sem jutok, mennyi kedves egyénnel volt találkozásom már csak egy hét alatt is!

Tudni kell, hogy Hongkongban semmi sem olcsó, főleg az ingatlan. Nem sikerült kollégiumot szereznem, ezért egy kis szobát bérlek Hongkong külvárosában, ami lélegzetelállító. Először aggályaim voltak, hogy vajon hogyan fogok kijutni a városnak erre a részére, viszont a szuper kedves főbérlőm, Theo (aki egyébként vágó, és utómunkás a filmiparban) elém jött a vasúthoz, ami a reptérről hozott be a városba, és mindent megmutatott. A külváros neve Tseng Lan Shue, olyan, mint a filmekben, egy kis vidéki hegyi falu, de tőle pár száz méterre ott az óceán.

ocean.jpg

Minden iszonyat dimbes-dombos, és a betondzsungel keveredik igazi dzsungellel. Mindenhol nő a banán, a levelek mérete megegyezik az én magasságommal, zöld színben káprázik minden a színes épületek között. A panoráma elképesztő, ahogy az emberek nyitottsága és kedvessége is. Egyébként nincs messze az iskolától sem, 30 perc tömegközlekedés, és az iskolapadban ülök.

Az első hét eltelt, túl vagyok a regisztrációs héten, ami abból állt, hogy külön szekciókra bontották az iskola hatalmas területének bemutatását. Szóval, a campus akkora széltében (és szerintem magasságában is), mint a szülővárosom. Hatalmas, ultramodern, felszerelt, szinte egy konkrét városrész is lehetne. Vannak kis lépcsős növényekkel tele átvezető utak egyik épületből a másikba, az egyetemnek saját könyvesboltja és bankja, hatalmas könyvtára, külön edzőtermei, uszodája van – rengeteg lehetőséget kínál a mozgásra és a tanulásra. Az animációs termekkel majd jövő héten találkozom, de az eddigi felszerelések alapján az is biztos magas színvonalú lesz. És ami szuper, a kantinban van vegetáriánus étkezésre lehetőség, többféle variáció is, ami engem nagy boldogsággal tölt el, ugyanis vegetáriánus vagyok, és a napokban talán ez volt az egyetlen küzdelmem, hogy húsmentes éttermeket keresgéljek a városban, ugyanis Hong Kong a húsok földi paradicsoma. Viszont szívesen fogyasztanék helyi ételkülönlegességeket hús nélkül.

buddha-szobor.jpg

Pénteken ellátogattam egy helyi nevezetességhez, az óriás Buddha szoborhoz, amihez hasonlót még nem láttam. Érdekes és nagyon szép élmény volt találkozni a buddhista szerzetesekkel és a szabadon fel-alá kelő szent tehenekkel. Óriási, autentikus, hófehér kapukon át vezetett az utam a lépcsőhöz, aminek a vége a Buddha szobor lába. Nagyon megható és magasztos élmény egy ilyen lépcsőn felsétálni úgy, hogy ezer ágra süt a nap, és Buddha áldásra intő körvonalait látja az ember. Áhítatos volt ez az élmény számomra, leültem, és sötétedésig rajzoltam. Köszönöm az élményt!

tehen.jpg
Fáradtan hazatérve kristályosodott ki bennem, hogy miért is ne írhatnék blogot erről? Hiszen itt lenni egy csoda, remélem másnak is érdekes olvasni ezt.

A kalandom jövő héten a tanulás kezdetével folytatódik.

Mindemelett rajznaplót vezetek az élményeimről, amit még külön követhettek, ha érdekel benneteket: www.instagram.com/arzsabi

Szerző: Parázs Bianka
Fotók: Parázs Bianka

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!

A Campus Mundi program az EFOP-3.4.2 kiemelt projekt „Campus Mundi - felsőoktatási mobilitási és nemzetköziesítési program” címen az Európai Unió és Magyarország Kormányának támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával 6,9 Mrd. Ft EFOP és 2,3 Mrd. Ft VEKOP forrással valósul meg a Tempus Közalapítvány kezelésében. Projektszám: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr8513671600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VilágEgyetemista 2018.02.16. 11:16:28

Ezt a bejegyzést olvasva máris indulnék :)

Világegyetemista

Friss topikok