Com saudades do Porto!
Jaksics Luca

Sziasztok! Az utolsó posztom következik a Világegyetemistán, ezért arra gondoltam, hogy leírom nektek, hogy milyen is újra itthon lenni.

A portugáloknak van egy nagyon jó szavuk arra, amit az ember lánya akkor érez, amikor hazatér a külföldön töltött szemeszteréről és bármennyit is panaszkodott az időjárás miatt, rájön, hogy azért elég jó dolga volt kint. Ez a szó pedig nem más, mint a saudade, ami olyan erős, szentimentális visszavágyódást jelent, amire nekünk magyaroknak nincs is megfelelő szavunk. Ezt a vágyódást érezhetjük valaki, valami vagy akár egy hely iránt is. A portugálok legkedveltebb, hagyományos zenéje a Fado, amiről írtam már korábban, is ezt az érzést hivatott visszaadni. A zene mélabús és keserédes, megpróbálja mindazt a fájdalmat és szeretetet átadni, amit a saudade jelent, és amit azok éreznek, akik ezt megénekelik.19_1.jpg

Az egyik utolsó naplementém a városban.

Én is így vagyok Portóval, mert voltak nehézségek, csalódások, kihívások, amiken a hideg esős napok sem segítettek, amikor kedvem sem volt kimozdulni egy hétig az apartmanból, de végül mindet legyőzte a kíváncsiság és az érzés, hogy a legtöbbet kell kihoznom egy ilyen félévből, hiszen ez egyszeri lehetőségből. Ezért minden napra megpróbáltam szervezni valamit, legyen az olyan apróság, mint megnézni a naplementét a közeli parkból, vagy elsétálni a belvárosba a legfinomabb pastel de nata-ért a Santa Catarina utcához, ahol megannyi bolt sorakozott, vagy akár csak annyi, hogy a lengyel lakótársammal elmenjünk közösen bevásárolni a Pingo Doce-ba, és közben kivesézzük, milyen furcsa az, hogy a moziban film közben szünet van, mintha nem lehetne kibírni azt a másfél órát egyhelyben. A lengyel kultúra eléggé hasonló a miénkhez, ezért aki szeretne külföldre menni, de szeretné, ha a hazaihoz hasonló vérmérséklettel és ízekkel találkozna, bátran ajánlanám Lengyelországot!19_2.jpeg

Utolsó este, a bőgésen már délután túl voltunk.

De visszakanyarodva Portugáliához:

az utolsó pár nap, amit Portóban töltöttem valószínűleg a legjobbak voltak az egész szemeszter alatt,

pedig azért megjártam Algarvét, Lisszabont és környékét, valamint a São Miguel szigetet is! Mégis, a São João fesztivál varázslatos hangulata alapozta meg az utolsó hetem szintjét, majd következett a születésnapom, ahol megannyi meglepetés várt és az összegyűlt társaság attól kezdve minden estét a lakásunkon töltött, szinte összenőttünk az utolsó pár napra.19_3.jpg

Ilyen lámpások borították be az égboltot Szent Iván éjszakáján, hogy valóra váltsák a kívánságokat.

Az egyik legjobb születésnapomat köszönhetem nekik és persze Portónak. Aznap meg is beszéltük, hogy melyik évben melyik városban kinél találkozunk majd újra.

Már le is foglaltam a repülőjegyet Barcelonába szeptember végére!

(Légyszi, Ryanair ne töröld azt a járatot!)19_4.jpeg

Tortával is megleptek <3

Az utolsó nap sem telt el minden izgalom nélkül, hiszen még meg kellett jelenni az egyetemen az Erasmus koordinátornál, hogy aláírjon pár dokumentumot, ami szükséges az ösztöndíj lezáráshoz. Azt már csak itthon vettem észre, hogy rosszul lett kitöltve pár adat, így most még mindig várok, hogy elküldjék a kijavított változatot. Tanulság: mindig nézzétek át legalább háromszor, mielőtt eljöttök az irodából és felültök a hazafelé tartó járatra.19_5.jpeg

Út közben elszakadt a Waldemar táboros matricám, és eltűnt az Erasmus National Meetinges is… De a csomagom egyben meglett!

Miután legalább egy napot átaludtam otthon, kipihenve az egész félévet, jöttek a nagy találkozások az itthoni barátokkal és családdal. Jó volt látni, hogy mennyi minden történt velük, amíg én távol voltam, hiszen az élet nem állt meg itthon sem. Persze mindenki megkérdezte, hogy „Na, és milyen volt?”, ilyenkor visszakérdeztem, hogy két szóban vagy két órában szeretné-e hallani.

A két szavas válasz a „Nagyon jó!” volt, a többit pedig tudjátok, hiszen az egész félévemet végig kísérhettétek a blogon.

Ezúttal is köszönöm a lehetőséget, hogy világegyetemista lehettem!19_6.jpeg

Köszönöm a barátokat is, akikkel azóta is minden nap beszélünk!

Remélem, örömmel olvastátok a beszámolókat és sikerült egy kicsit megidéznem Portugália hangulatát, és hogy mennyi lehetőség rejlik egy Campus Mundi félévben!

Ha bármilyen további kérdésetek vagy aggodalmatok lenne a pályázást és a felkészülést, meg a kinti életet illetően bátran írjatok itt, vagy akármelyik közösségi média csatornán keresztül. Szívesen segítek, ha tudok!

Muito obrigada e um beijinho,

Luca

Szerző: Jaksics Luca
Fotók: Jaksics Luca

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr8614155889

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok