NYC 01: Átállás New Yorkra
Tamás Péter

Amikor ezt írom, még ott sem vagyok a Városban, Amelyik Soha Nem Alszik, de máris összezavarodott az időérzékem. Hogy miért?

Nem, nem a hat órás időeltolódásra állt át előre a szervezetem. Lelkileg érzékelem máshogy az időt. Egy ösztöndíj nyertesének ugyanis három időszak létezik.

Az első időszak, amikor már tudom, hogy elnyertem az ösztöndíjat, és mehetek. Esetemben a célállomás a New York Public Library Berg Gyűjteménye, ahol harminc napos tanulmányút keretében vizsgálhatom Vladimir Nabokov író ott őrzött kéziratait.

campusmundi_blog_1.JPGA New York Public Library

Képzeletben végigmegyek a metrótól a könyvtárig, és felidézem, milyen volt annak idején először meglátni a felhőkarcolók között vigyázzban álló Chrysler Buildinget. (Nem ez lesz az első New York-i utam.)

Új lendülettel dolgozom a Nabokov Lolitájáról szóló disszertációmon, és kinézek magamnak egy konferenciát, ahol majd ismertetem a kutatási eredményeim (a Nabokov and Translation c. szimpózium második, Észak-Karolina-i állomását).

Van az az időszak, amikor már elkezdődött az ösztöndíj, és dolgozom a vállalásaim megvalósításán. Ez természetesen még kellemesebb időszak. Élvezetes kihívások sűrűjében leszek: kézbe veszem az addig csak katalógusok leírásaiból ismert kéziratokat, és el kell döntenem, melyek relevánsak a kutatásomhoz, és hogyan építhetem be az elemzésüket a disszertációmba. Valamint meg kell írnom az előadást a konferenciára. Közben pedig hagyom, hogy a New York-i mindennapok új dolgokat tanítsanak meg a világról és saját magamról.

És a kettő között van a készülődés időszaka. Nos, ez a kellemetlen időszak. Én épp ebben a periódusban vagyok, de szerencsére már a legvégén. Megvan a repülőjegy, megvan az egészségbiztosítás, de nincs még bepakolva a bőröndöm, és folyton úgy érzem, valami kimaradt az összekészítendő vagy megvásárolandó dolgok listájáról. 

campusmundi_blog_2.JPGA könyvtárig vezető út, a háttérben a Chrysler Building

Ami nagy segítség, hogy a lakáskereséssel ezúttal nem kell foglalkoznom. Erica, akivel az előző utamon ismerkedtem meg, és aki Nabokov kéziratainál is jobban vonz New Yorkba, felajánlotta, hogy lakhatok nála. Legutóbbi New York-i látogatásom idején próbálkoztam Facebook-csoportokban, laktam egy kicsit kollégiumban, aztán amikor azt már nem tudtam fizetni, a spareroom.com egyik „speed roommating” nevű lakótárskereső összejövetelén találtam magamnak albérletet.

Az elintézendő ügyek egyre fogynak, a kiutazás dátuma pedig megállíthatatlanul közeledik.

Nemsokára véget ér a készülődés időszaka, és elkezdhetem a kutatóutat. Már nagyon várom!

Szerző: Tamás Péter
Fotók: Tamás Péter

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr9214281343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok