#2 A kezdetek folytatása, felhőtlen boldogság
Bíró Ákos

Az új élményektől valósággal kicsattanok! Nagyon-nagyon jól sikerült az első hét, pont annyi gondom volt, mint felhő az égen nyáron Kuvaitban…:D

1_4.jpg

A nyelvi centrumban nem írtam szintfelmérőt a későbbi érkezés miatt, ezért azt mondták, menjek el az igazgató helyetteshez, majd ő megmondja milyen szinten vagyok. Nem mondta meg, mert nem tartózkodott az irodájában. Akkor menjek, nézzem meg ezt meg azt a csoportot. Megnéztem, és egy harmadikat választottam. De beszéltem a tanárnővel és később megtaláltam a „szintfelelőst” is, s kettejük egyetértésével hivatalosan is a választott csoporthoz került a nevem.

Már az első óra is nagyon izgalmas volt, 4 csoportra lettünk osztva és különböző helyzetekből kellett megvitatni a menekült helyzetet, s érvelni különböző álláspontok mellett: szír/jordán kormány, illetve a lakosság szempontjából.

Említettem, hogy fel kell fedeznem a buszjáratokat. Ezt két nap alatt ütöttem nyélbe.

Sokak számára ijesztő lehet az itteni tömegközlekedés, engem kifejezetten szórakoztat: villamos vagy metró nincs, csak buszok vannak.

A személyzet két főből áll, a sofőrből és egy másikból, akit én csak rikkancsnak nevezek: ő az, aki míg áll a busz kajabál mindenfelé, hogy szálljanak fel az utasok. De tényleg, leszólít mindenkit, rendesen kerít. Majd mikor megtelt a jármű, körbejár és mindenkitől beszedi a 40 garas (100 garas=1 dínár,1dínár= kb 400 forint) viteldíjat, sajátos módon csörgetvén az érméket, s ujjai közé csokorba fonva a bankókat. Mindenkinek nagyon pontosan adnak vissza és ha elfelejtik, akkor körbekérdeznek, kinek jár vissza. Nagyon-nagyon pontosak és becsületesek. Ugyanakkor a buszokra nincs mindig kiírva hova is mennek, a megállók egyéni preferenciák alapján találhatók. Persze vannak csomópontok, ahol többnyire megáll, de amúgy ha jelzem a rikkancsnak akkor leengednek. Ugyanez érvényes a felszállásra is, úgy állnak meg bárhol akár egy taxi.

A buszok állapota néha mókás. Például attól, hogy ki van törve a busz ablaka még gurulni tud…

Csak nehogy kiessen az ablakon a telefon a kezemből, amikor a sofőr éppen megtáltosodik, nem mindig figyelembe véve az út egyenetlenségét. :D

A város további felfedezése mellett muszáj megemlítenem egy elképesztő színfoltját az itteni életnek: tartózkodási engedélyért mentem a rendőrségre és a kapuban álló, rohamfelszereléses uraktól (sisak, mellény, nagy csúzli a nyakban…) megérdeklődtem, hová is kellene mennem, melyik irodájukban adják a szükséges papírt.

A reakciótól majdnem hátraestem: mondták, hogy sajnos mára bezárt, jöjjek vissza ekkor és ekkor, viszont tessék foglalj helyet, egyél velünk valamit. No nem félelemből vagy ilyesmi, de pont nem voltam éhes... :D

Egyéb programok is akadtak hétvégére: összehaverkodtam pár sráccal az egyetemről, és péntek este elmentünk focizni.

Aki ismer, tudja mekkora anti-talentum vagyok labdarúgás terén, amit, ahogy most is, lelkesedéssel pótolok.

Bár többnyire a mi csapatunk kapott ki, sikerült szereznem két gólt a másnapi izomláz mellé. Utána még meginvitáltak a srácok vacsorázni. Egy jemeni étteremben pótoltuk a felhasznált energiákat, miután végigversenyezték az odautat, mind hangerő, mind pirosnál füsttel-kézifékkel indulás terén…

A hetem végére a koronát az egyetemi kirándulás tette fel. Minden hétvégén, szombaton szerveznek programokat, amikor országon belüli nevezetességeket, történelmi helyeket nézünk meg. A program erre a hétre Ammán belvárosa volt: reggeli a Hásim étteremben, knafeh (fantasztikus édesség, baklava-szerű, olvasztott sajttal, pedig egyáltalán nem vagyok édesszájú) majd Citadella és autómúzeum, ahol találtunk egy kis meglepetést is: az egyik Lamborghini motort Magyarországon gyártották.

2_6.jpg

Itt már jártam egy éve, s a régi szép emlékek ezúttal még szebbé lettek. Este még egy filmfesztivál is belefért, ahol a „Viszkis” című filmet vetítették... Utána, mikor a hazaútra taxit fogtam (tudom, tudom, de éjfél felé tendált az idő, olyankor már nincsenek buszok) szintén meglepetés ért: mikor már ismerős környéken voltam, mondtam a sofőrnek, hogy itt tegyen ki, álljunk meg 5 dínárnál, innen ismerem az utat és lesétálom…erre leállította a taxiórát és kijelentette hogy bár megegyeztünk a viteldíjban, ő hazavisz! Vasárnap pedig már misére is eljutottam. Felidéződtek bennem az emlékek a kuvaiti templomi közösségről. Most már több mint egy éve nem hallgattam misét arabul.

De ez a sok élmény mind nem lett volna ugyanaz az itteni társaság nélkül. Megismerkedtem a többi magyar diákkal (egész sokan vagyunk) s másokkal is,

valójában a beszélgetések, együtt nevetések tették igazán, talán életem eddigi legszebb hetévé a leírtakat.

3_5.jpg

Szerző: Bíró Ákos
Fotók: Bíró Ákos

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr6414288829

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok

Címkék

Albuquerque (2) Athén (1) Ausztria (1) Ázsia (1) Ázsiai Játékok (1) banán (1) Bangkok (1) Bécs (1) Beregszász (7) bicikli (1) blog (71) búcsú (1) Campus (1) Campus Mundi (139) Campus Mundi freemover (1) chili (1) csípős (1) Dánia (1) durian (1) egyenruha (1) egyetemista (132) feminizmus (1) Franciaország (2) freemover (2) gasztronómia (1) Groningen (1) Grönland (3) Grúzia (1) Hollandia (1) Hong Kong (11) hostel (1) Indonézia (3) Inodnézia (2) iszlám (1) Jakarta (15) Jordánia (15) kaland (1) Kanada (10) karácsony (1) karnevál (1) Kárpátalja (3) kávé (1) Kína (8) Kolumbia (4) konferencia (2) Közel-Kelet (1) közlekedés (1) Krasznojarszk (11) külföldi félév (120) kutatás (3) Lisszabon (1) Lolita (2) mangó (1) Marsrutka (1) McGill Egyetem (8) mértékegységek (1) Moszkva (1) Myanmar (1) Nabokov (3) Németország (12) New York (8) Normandia (1) nyelv (2) Olaszország (6) Oroszország (11) orvos (1) orvostudomány (1) ösztöndíj (121) Padova (3) padthai (1) papaya (1) Philadelphia (1) piac (1) Porto (5) Portugália (15) pszichológia (1) részképzés (107) rovar (1) rövid tanulmányút (7) Schwedagon pagoda (1) Sisimiut (2) stratégia (1) szakmaigyakorlat (14) szemét (1) Szentpétervár (1) szilveszter (1) szivar (1) szöcske (1) Tajvan (1) tanulmányi ösztöndíj (115) TDK (1) tea (1) Tenerife (1) tészta (1) Thaiföld (2) Tibiliszi (1) tömeg (1) Trento (1) Tübingen (11) Ukrajna (11) USA (8) vallás (1) Velence (1) vendégposzt (10) vendégposztoló (1) Verona (1) VilágEgyetemista (137) Vladimir Nabokov (1) wc (1) Címkefelhő