Mindennapok az üvegfal mögött
Szenyéri Viktória

Avagy az élet hol ad, hol elvesz, de most inkább csak ad

Elkezdődött a szemeszter és vele együtt minden más is belefért ebbe a hétbe. Még minden furcsa és könnyű az egyetemen, mintha minden nap hétvége lenne. Ezért bőven van idő a szórakozásra is.

img_20181013_160111.jpg

Halihó!

Ez a hét mindenfélét tartogatott számomra és szerencsére csak egy dolog volt rossz benne, hogy kicsit lebetegedtem. A szokásos megfázás, torokgyulladás engem is elkapott és a betegség első fázisában pár napra még a hangom is elment teljesen, de a nem önként vállalt karthauzi némaságot leszámítva rengeteg élményben volt részem ezen a héten is.

A tübingeni Studit diákszervezettel és rengeteg hallgatóval együtt ellátogattam a csodaszép, imádott Heidelbergbe. A Studit maga egy önkéntes hallgatókból álló csoport, akik mind a helyieknek, mind a külföldieknek szerveznek utazásokat közösen és így rendkívül olcsón remek helyekre tudunk együtt eljutni. Ezen kívül szuper bulikon voltam (még így félbetegben is) és elindult végre a szemeszter, amit szintén vártam már.

img_20181013_195133.jpg

Nagyon furcsa érzés, de olyan, mintha egy üvegfal mögött élnék Tübingenben. Itt, ebben a kis városban elzártan történnek velem a dolgok. Nem számít most, mi van a világban, mert ezek most hozzám nem jutnak el úgy, mint otthon, ahol sokszor testközelből élem meg a híreket. A magyarországi eseményeket ugyan most is követem, a szüleimmel, barátaimmal rendszeresen beszélek és megvitatjuk az otthoni dolgokat, de itt ezek mégsem tűnnek olyan valóságosnak. Kicsit talán, nem is hiszem el, hogy tényleg megtörténnek, mert itt most minden olyan jó.

Erre a félévre megállt számomra az idő. A képzeletbeli üvegfal pedig elzár mindentől és most elég csak nézőnek és nem résztvevőnek lenni.

Szerencsecsillag, karma vagy ki tudja mi

Az élet hol ad, hol elvesz, tartja a mondás. Ha az élet próbatételek, nehézségek elé állít, sokszor gondolom azt miért megint velem történik ez, de aztán olyan dolgok jönnek, ahol szerencsém van és visszakapom más formában azt, ami korábban nem sikerült.

Valahogy így volt ez itt megint velem. A külföldi részképzés kapcsán a tárgykeresésnél rengeteg nehézségem volt. Nem tudom hány napot és éjszakát töltöttem azzal, hogy megfelelő tárgyakat keressek kint magamnak, amit otthon is el tudok fogadtatni kötelező tárgyként, de sajnos nem sok sikerrel. Egyrészt, mert már vagy teljesítettem az itteni tárgyakat otthon, vagy pedig a számomra jó kurzusok csak a tavaszi félévben indulnak. Ha találtam is tárgyat, akkor a tanáraim csak lassan vagy egyáltalán nem írtak vissza és mikorra végre lett két, itthon is elfogadtatható tárgyam, kiderült, hogy azokat idén törölték a német kurzuslistáról.

Talán most úgy tűnik, lesz egy olyan kurzusom az egyetemen, ami otthon is jó, mint kötelező tárgy, de ez igazán kevés ahhoz képest, hogy más hallgatók sokszor négy-öt tárgyat is találnak maguknak a fogadó egyetemüknél. Emiatt nagyon elkeseredett voltam kezdetben, de most már úgy gondolom ezért a félévért megéri még így is bőven.

Ezen kívül pedig itt kint minden másban szerencsém volt, olyannyira, hogy nem is akartam elhinni.

A négy egyetemi órámra könnyen tudtam jelentkezni, amiatt, hogy hamar kijöttem és minden papírom megvolt. A tanárok válaszoltak az emailekre és a koordinátorom mindenben segített nekem. Nyelvórákból végül két német kurzust vettem fel, hogy az egyetemi zsargont és szaknyelvet is fejleszthessem kicsit. A rendkívül népszerű kiscsoportos órákra azonban mindig rengeteg a külföldi jelentkező, sokan így le is csúsznak róla, nekem viszont minden további nélkül sikerült őket felvennem.

A sportóráknál ugyanez volt a helyzet. Az egyetem ugyanis fantasztikus kínálattal rendelkezik.

Komolyan szerintem nincs olyan sportág, amit ne lehetne itt csinálni, hogy csak a legextrémebbeket említsem, van itt quiddich, aquazumba, yogilates, búvárkodás, síelés, gettofutás és rengeteg hétköznapi sportág is.

Bár a sportok fizetősek, mégis egy szemeszterre ez a díj rendkívül olcsó, ezért nemcsak a 28000 hallgató, hanem még nagyon sok tübingeni külsős személy is szeretne az órákon részt venni.

A helyek száma azonban nem végtelen, ezért egy őrület volt a jelentkezés, kb. mint otthon a tárgyfelvételnél. Ültünk a laptop előtt és mikor megnyílt a rendszer, mindenki rögtön próbálta felvenni a neki megfelelő sportot. Nem telt el öt perc és a legnépszerűbb sportok, időpontok be is teltek. Rengeteg ismerősöm, (németek, külföldiek is) semmit sem tudtak felvenni, én pedig nem tudom hogyan, de három kurzusra: Zumba, Salsa és BBP (aerobic egy fajtája) is sikerült jelentkeznem. Talán, mert már hozzá vagyok szokva az otthoni Neptun tárgy-és vizsgafelvételekhez, és tudom, hogy kell a lehető leggyorsabban beírni az adataimat vagy egyszer végre tényleg csak szerencsés voltam.

Egyetem és kurzusok: kötelezettség vagy szórakozás?

img_20181021_220102.jpg

Az egyetemi órám közül kettő végül heti bontásban, kettő pedig két egy-egy hétvége során tömbösített formában lesz megtartva. Az egyik pont most hétvégén volt. Péntek-szombat-vasárnap egész nap óra. Hát nem a legkellemesebb program, de ezután már csak a vizsga lesz és le is tudtam a tárgyat. A hétköznapok azonban még így sokkal lazábbak. Hétfőn óra, kedd szabad, szerda és csütörtök megint egyetem, majd a péntekem újra szabad. Még kis nyelvórák, kis sport, amik meg igazán szórakozás, nem is kötelesség.

Azonban még a rendes órák is annyira mások.

Hétfőn még a német pénzügy órám is élvezet volt hallgatni és komolyan jó érzés volt jegyzetelni, megérteni a dolgokat és egy lenni a többi német hallgató között.

Igazi barátok

img_20181015_213251.jpg

De a legszerencsésebb mégis a barátokat illetően voltam.

Eddig is ismertem ugyan sok embert, viszont igazi barátokat, pár olyan személyt, akikre tényleg számíthatok, eddig nem nagyon találtam. Pedig számomra ez mindennél fontosabb, hogy legyenek olyan személyek körülöttem, akikkel mindent megbeszélhetek és tényleg jóban-rosszban számíthatunk egymásra. Most azt hiszem megtaláltam ezeket a lányokat és nagyon jó, hogy így vagyunk egymásnak.

Mindenki más országból jött, más kultúra, más szokások, de pont ez a legjobb benne. Alig egy hete találkoztunk és mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Közösen megyünk órákra, mindennap találkozunk, de ezen kívül rengeteg program van már most is a fejünkben, amit mindenképpen meg szeretnénk valósítani közösen.

img_20181018_200806.jpg

Viki voltam innen Tübingenből. Nektek írom, rólunk szól.

 

Everyday life behind the glass wall

Namely the life either gives something or seizes something, but rather it’s giving now

The semester has started and besides that many other things happened in this week too. Now everything has been a bit strange and easy yet, as if every day were just weekend. Therefore, I also had time to spend my days with entertainment.

Hello!

This week served for me everything and fortunately, it was just one bad thing in it that I’ve been quite ill here. Besides the usual cold and sore throat, I had a frog in my throat also in the first period of the sickness. But despite the non-voluntarily accepted Carthausian vows of muteness, I’ve had many experiences in this week too.

With the student organisation of Tübingen, called Studit and with many students I could visit the beautiful and loved Heidelberg. The Studit is a voluntary group of youths who organise both for German and international people trips so we’re able to travel really cheap and have fun together also. Moreover, I’ve attended super parties (also in half-sick condition) and finally the semester was started, which I looked forward to also.

It’s a really weird feeling, but here it’s, as if I lived behind a glass wall in Tübingen. In this small city the events and occurrences are happening with me quite separated. It doesn’t matter, what’s happening in the world, because these news reach to me not in that form, like at home, where I experience these things in first hand and they have bigger effect on me than here. Now I’m following the Hungarian happenings also. I’m speaking with my family and friend regularly and discussing the most important occurences of our country, but here these news don’t seem to be so realistic. Maybe I don’t rather believe that these occurrences really come about, because here everything is so perfect. For this semester the time was stopped for me. The imaginary glass wall closes me from everything and it’s enough to be a spectator and not a participant now.

Lucky star, karma or who knows what

According to the common phrase, the life either gives something or seizes something and which I also profess for me. If the life gives me challenges and difficulties, I’m just thinking why it happened again with me. But on the other side, such occurrences come, where I’m lucky and get back in another form that I lost previously.

Somehow it happened with me here also. In connection with Erasmus, I had many difficulties when I looked for good course for me in Tübingen. I don’t know how many days and nights I spent to find the appropriate lectures and seminars which I get my teachers to accept as an obligatory course at my home university, but unfortunately, I didn’t have much luck.

Firstly, because either I’ve already accomplished the courses at home, or the proper course will be taken place just in the summer semester. Moreover, when I found a good course, then my teachers at home answered to me just really slowly or quite they didn’t write back to me anything. Finally, I’ve found two good courses for me which I could accept by my teachers at home, but after, the course program was just changed in Tübingen and my two courses were deleted in this winter semester.

Now it seems to have one lecture here at the university which it’s good as an obligatory course in Hungary too, but this is just one, really few, comparing with other students who can find four-five lessons at your receiving university. Therefore, I was totally disappointed, but now I think this semester is worth losing these some courses also.

In addition, I’ve been absolutely lucky in every other thing since I’ve lived in Tübingen, in such many cases that I just didn’t want to believe it. I could apply for all of my four lectures very easily here because I came to the city quite early and got the data and many useful papers from others. The German teachers have answered back to my emails and my coordinator has helped me a lot too.

I will have also two German language courses to develop the jargon of the university and my professional vocabulary a bit too. For the popular, small group lessons there are countless participants always, so many students cannot take part on these courses, but I could apply without any complications.

By the sport courses there was the same situation. The university has an absolutely fantastic supply of exercise programmes. Seriously I’m sure that it doesn’t existed such kind of sport which you couldn’t try out here. Mentioning just the most extreme courses, there are quidditch, aquazumba, yogalates, diving, skiing, gettorunning and of course countless usual sports too. Although you have to pay for the participation, it’s a really cheap price for one semester, therefore not only the about 28000 students but also many inhabitants from Tübingen would like to take part on these programmes.

However, the numbers of the free places aren’t countless, so the application was quite a madness like the registration procedure for the ordinary course at my home university. We were just sitting in front of the computer when the online system was opened, and everybody tried to apply for your favourite sport immediately. It took just five minutes and the most popular courses and times were full. Many accountancies and friends (German and international also) couldn’t choose anything and I could, (I don’t know how), apply for three courses too: Zumba, BBP (some kind of aerobic) and Salsa. Maybe because I’m just used to using this type of registration form very quickly, which was quite the same like the Neptun-system at home or maybe once I was just lucky and that’s it.

University and course: obligation or entertainment?

At the university I have two courses in weekly period and the two others will be organized during one weekend. The first block-course was taken place just at this weekend. There was lectures on the whole day of Friday, Saturday and Sunday. Probably it wasn’t my best weekend program, but after this there will be just an exam and I could finish one of my economic courses here. Nevertheless, the weekdays are much easier. I have course on Monday, Tuesday is free, then I have courses on Wednesday and on Thursday but my Friday’s free also. I’ve some language courses, some sports, but these lessons are rather entertainment and not obligation.

However, the normal weekly courses are so different too. On Monday I had a finance lecture and it was also quite a pleasure. It was so good to make notes in German during the lesson and listen to the teacher with the other German students.

Truth friends

But it’s sure that I was the luckiest in connection with friends. Until this time, I’ve met many new people, but I haven’t found truth friends yet, namely some such people who I can expect of. However, it’s for me the most important to have some friends who I can talk quite everything with and we’re for together in fair weather and in foul. Now I think I could meet these girls and it’s so good to get to know each other. Everybody comes from another country, different culture, different customs, but it’s the best in that. We’ve met less than one week, and it seems to have known each other for ages. We’re attending the courses together, meeting every day, moreover we have countless program in our mind which we would like to experience together definitely.

I was Viki from Tübingen. I write to you and it’s about us.

Szerző: Szenyéri Viktória
Fotók: Szenyéri Viktória

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr8314323153

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok