A város csak felsőfokban
Szenyéri Viktória

Avagy lehet, hogy Párizs a csodák városa, de Tübingen az én otthonom

Az utazás lehet megszállottság, sőt, sokszor igazi függőség is és ha egyszer igazán elkezded, nem tudod abbahagyni. Én is meg akartam tapasztalni ezt az érzést a részképzésem alatt. Ezt vártam végig otthon a szürke hétköznapokon és nagyon jó volt megélni életem egyik legjobb utazását, de „hazajönni” épp olyan jó volt.

img_20181102_214951.jpg

Halihó!

Párizs megér egy misét

Párizs megér egy misét, mondta anno bölcsen IV. Henrik király, mert egy kis lemondásért cserébe, hogy áttér a katolikus vallásra, megkapta a francia trónt. Nekem pedig most minden energia, várakozás, álmodozás, megtérült, mert végre teljes fényében láthattam a csodás francia fővárost.

Kiutazás előtt te jó ég mennyi terv volt a fejemben, arról hogy hova szeretnék majd mindenképp eljutni a németországi félévem során.

A bakancslistámon az első helyek egyikén szerepelt Párizs.

Az ösztöndíjaimat, a megspórolt pénzemet mind-mind erre a szemeszterre tartogattam, hogy lássak és utazzak. A köztársasági és kiválósági ösztöndíjak nagyon jól hangzanak és nagyon szuper beírni őket az önéletrajzba is, de a legszuperebb most mégis. hogy végre elkölthetem.

img_20181103_214624_1.jpg

Ketten az úton

Párizsba nem akartam nagy társasággal utazni, mert úgy minden sokkal bonyolultabb lett volna. Szerencsére Zsófival, a másik magyar lánnyal, tökéletesen egymásra találtunk, mert ő is mindenképpen el akart jutni a francia fővárosba. A szervezést, jegy-és szállásfoglalást már nagyon hamar, még október elején elkezdtük, az utolsó hetekre csak a tervezgetés maradt.

Nekem már egyszer volt alkalmam egy napot Párizsban eltölteni, de ez persze semmi, szóval rengeteg mindent meg akartam nézni. Szerencsére a francia tübingeni barátaim nagyon sok jó helyet ajánlottak és nemcsak kifejezett turista látványosságokat, hanem klassz helyi érdekességeket is.

Szóval október 30-án este Zsófival neki vágtunk az utazásnak. Kedd éjjel már Stuttgartban voltunk és sajnos ott egy éjszakát vártunk a reggeli TGV vonatra, de megérte, mert szerda reggel tíz órakor már Párizsban voltunk és indulhatott a NAGY KALAND: négy nap Párizsban.

photoeditor_20181104_111115086.jpg

A város csak felsőfokban

Nekem Párizs az a város, amiről csak felsőfokú melléknevekkel tudok beszélni. Életem egyik legszebb, legtöbbet várt és legkalandosabb utazása volt.

És az egyik legnehezebb útja is talán, mert még sosem kellett mindent magamnak (vagyis csak két főnek) megterveznem ilyen messze és sosem kellett még teljesen egyedül egy teljesen idegen nagyvárosban elboldogulnom (Tübingen azért nem egy nagy város bárhogy is nézem).

Párizs nekem a kettősségek városának tűnt. A legcsillogóbb, legszebb, legdrágább metropolisz, de ugyanakkor az egyik legkoszosabb, legzsúfoltabb, legnemzetközibb város (jó és rossz értelemben is), ahol mindenki rohan és senki sincs tekintettel a másikra. Budapest is hasonló, de azért Párizshoz képest még az is jóval kisebb.

Utazásaim során Párizsban gyalogoltam talán a legtöbbet ilyen rövid idő alatt. Minden nap lejártuk a lábunkat, körülbelül húsz kilométert sétáltunk átlagosan tizenkét óra alatt, mert nem akartuk sokat használni a metrót (ami nagyon szuper, mindenhova el lehet vele jutni, de kész labirintus), inkább minél többet akartunk látni sétálás közben. 

img_20181103_213020.jpg

Nagy elvárások és csalódás… De nem nekem

Négy nap Párizsban pont jó volt, mert nemcsak a legalapvetőbb turista dolgokat tudtuk megnézni, hanem alkalmunk volt „igazán látni” a várost. Zsófival minden este megterveztük, hogy mit nézünk meg másnap, melyek lesznek a célállomások, de ennek ellenére

sokszor csak mentünk az orrunk után és felfedeztük az igazi Párizst elkerülve a turistatömegeket.

Sokan viszont nagy csoportban mennek Párizsba egy-két napra, nem pedig egyedül vagy kiscsoporttal utaznak, mint mi. Nagy elvárásokkal érkeznek és sokszor csalódnak, mert nem olyan lesz nekik Párizs, mint ahogy azt elképzelték, vagy ahogy a képeken látták. A város elveszíti a varázsát a tömeg, a mocsok és minden olyan negatívum miatt, amiket az ilyen óriási városok magukban hordoznak.

A legtöbb turista csak a fényképezőgép mögül látja a várost és nem is figyeli igazán, hogy hol van. Nem akarja az emlékeiben a szemével megőrizni az élményt, mert azt hiszi a képek később jók lesznek erre, pedig sokkal fantasztikusabb ott megélni a pillanatot és a varázslatot.

Nem mintha mi nem csináltunk volna több száz képet, de sokszor meg csak mentünk céltalanul és gyönyörködtünk mindenben. Egyszer belebotlottunk egy helyi virágvásárba, megéltük az igazi szombati francia piaci forgatagot, sétáltunk a Szajna parton csak mi ketten Zsófival vagy csak csináltunk egy csendes francia pikniket a szabadban.

Voltam a…

Ketten együtt utazni és felfedezni  a nevezetességeket, tényleg a legjobb választás. Nem kellett sok emberhez alkalmazkodni, mindenhova gyorsan bejutottunk és még több időnk volt nézelődni. Zsófival keresztül-kasul bejártuk Párizs belső kerületeit és megnéztünk minden szép épületet és nevezetességet. Láttuk az Eiffel tornyot napsütésben és kivilágítva is, utolsó nap fel is mentünk a tetejéig.

photoeditor_20181104_111553784.jpg

Megnéztük a csodás Louvret, a Tuileries kertet, a Bastillet, a Moulin Rouget, a Pompidout, a Sorbonnet, voltunk a Notre Dameban, a híres Latin Negyedben, a Luxemburg kertben, a Sacré Coeur Bazilikában, ami Párizs legmagasabb pontja és ahol láttuk az egész várost napfényben és éjszaka is. Jártunk az Orsay Múzeumban, Versaillesban és a még csodálatosabb, óriási parkjában.

Visszatérés és hazatérés

Vasárnap hazaérkezés után sajnos nem lehetett csak pihenni. Több beadandó is várt rám, mert pont úgy jött ki a lépés, hogy mind a tübingeni órámra mind az egyik magyar tárgyamra (melyet párhuzamosan végzem innen kintről) kellett egy hosszabb prezentációt készíteni.

De azért, nem kell sajnálnom magam, mert Párizsért megérte, hogy utána volt néhány nehezebb napom. Ott csak pihentem és ezeket az akadályokat is gyorsan leküzdöttem Tübingenben. Ha ez a hét lesz a legnehezebb (a vizsgaidőszakon kívül) itt kint, akkor igazán nem panaszkodhatok. Még ez a hét is nyaraláshoz hasonlított inkább és meg sem közelítette a stressz szintem azt az állapotomat, amit a nehezebb időszakokban szoktam átélni otthon.

A visszaérkezés Tübingenbe pedig tényleg olyan volt, mintha végre hazaértem volna. Már vasárnap este találkoztam a barátaimmal és minden folyt tovább a megszokott medrében. Sokan kérdezgettek az utamról, ami nagyon jól esett és a hétköznapok folytatódtak, de ez is nagyon jó volt.

Elképesztő, hogy ezt írom, de itt Tübingenben visszatértem az olcsóságba, mert óriási különbség van a francia és a német árak között és hihetetlen, de a korábban nagyon drágának talált itteni kávé három euróért most sokkal megfizethetőbbnek tűnt a párizsi hat-nyolc eurós árakhoz képest.

Tübingenhez képest Párizs egy nagyváros és én azt a tömeget, a sok „idegen” arcot nem tudtam volna megszokni. Mindig egyedül lettem volna, s valószínűleg nagyon magányosnak is éreztem volna magamat. Szerintem, ha egy Párizshoz hasonló városba mentem volna tanulni, akkor vagy depressziós leszek a végén, vagy éhen halok, mert nem akarom megfizetni a magas árakat a minőségi élelmiszerért, gyors kaját pedig nem eszem, de az biztos, hogy egyik sem lett volna jó befejezése a félévnek.

Itt viszont várt az új kis otthonom és a sok ismerős személy és dolog. Most értékelem csak igazán a kisváros előnyeit és most talán még jobban örülök, hogy Tübingent választottam célvárosnak. Nagyon jó utazni és fogok is még sokat az elkövetkező hónapokban, de a legszuperebb, hogy mindig visszavár ez a cuki kis német város és a sok barát.

Viki voltam innen Tübingenből.

Nektek írom, rólunk szól.

img_20181101_212609.jpg

The city with just superlatives

Namely, it doesn’t matter if Paris is the city of wonders, but Tübingen is my home

Can the travel be an obsession? Even it is often a matter of dependence, and once you really start it, you cannot stop. I also wanted to experience this feeling as a foreign student. I was waiting for this at home on grey weekdays and it was great to live in one of my life’s best journey, but "coming home" was just as good.

Hello!

Paris is well worth a Mass

Paris is well worth a Mass, said IV: King Henrik wisely, because in exchange for a resignation to pass the Catholic religion, he received the French throne. For me, now, all the energy, expectation, and dreaming have been rewarded, because in the full light I could see the wonderful French capital.

Before my semester abroad, oh God, I had many plans where I would like to go definitely during my semester in Germany. One of my first places on my bucket list was Paris. My scholarships, my saved money were all kept for this semester to see and travel. The republic scholarships, scholarships of excellence are very good things and it’s really good to write them in your CV, but now the most amazing part of them is the amount of money I got with them and that money can be spent now.

Two on the road

I didn’t want to travel to Paris with a big companion, because it would have been much more complicated. Luckily Zsófi, the other Hungarian girl was perfectly in the same thinking with each other because she also wanted to visited the French capital. We started the organizing of ticket and accommodation and everything very soon, yet in October, so only the planning staid for the last few weeks.

I’ve once had the opportunity to spend a day in Paris, but that was nothing, so I wanted to visit a lot of places. Fortunately, my French Tübingen friends offered a lot of good places and not just tourist attractions but also many local cool features too.

So on the 30th night of October we started to travel with Zsófi. On Tuesday night we were in Stuttgart and unfortunately, we were waiting for a night for the morning TGV train, but it was worth it because we were in Paris at ten o'clock in the morning and we could start our GREAT ADVENTURE: four days in Paris.

The city with just superlatives

For me, Paris was the city what I can only speak with just superlatives about. It was one of the most beautiful, most waited, most adventures journeys of my life. Also, one of my toughest trip was because I’ve never had to plan and organise such a trip for myself (or for only two people) and I’ve never had to travel alone in a completely foreign city (Tübingen is not a big city anyway).

Paris seemed to me the city. of contrasts The most brilliant, most beautiful, most expensive metropolis, but at the same time one of the dirtiest, most crowded, most international (both in good and bad way) where everyone are hurrying and nobody has to look after others. Budapest is quite similar, but it is even much smaller compared to Paris.

I've been walking in Paris for the most in such a short time. We walked every day for about twenty kilometres on average in twelve hours, because we didn’t want to use a lot the subway (which is super, you can get anywhere with it, but it's like a labyrinth), rather we just wanted to

Great expectations and disappointment ... But not for me

Four days are perfectly good because you look not only the most basic tourist things, but you have the chance to "really see" the city. We with Zsófi planned in every evening what we are going to see on the next day, which will be the destinations, but nevertheless we often went after our nose and discovered the real Paris while avoiding crowds of tourists.

Many people, however, go to Paris to travel not alone or with small groups, but many of them together for only a day or two. They come with great expectations and are often disappointed because Paris won’t be for them as they expected, as lived in their dreams or as they saw it in the pictures. The city loses its charm simply because of the crowd, the dirtiness and all the negative things that such giant metropolises carry.

Most tourists only see Paris behind the camera and they don’t really watch where they are. They don’t want to keep the experience in their memories with their eyes because they think the pictures will be good for them later, but it's far more fantastic to experience the moment at that time on the spot.

Not as if we didn’t take hundreds of pictures, but many times we just went spontaneously, and we were delighted for everything. Once we bumped into a local flower market, were on a real Saturday French market, walked on the Seine Coast with only the two, Zsófi and me or just have a quiet French picnic outside.

I’ve been there by…

Two people who travel together and discover the sights, is really the best choice. We didn’t have to adapt to many people, we've got to get anywhere quite fast and had more time to look. With Zsófi, we crossed the centre of Paris and visited all of the beautiful buildings and sights. We saw the Eiffel Tower in the sun and lit up, and last day we went up to the top too.

We looked at the wonderful Louvre, the Tuileries garden, the Bastille, the Moulin Rouge, the Pompidout, the Sorbonne, we were in the Notre Dame, in the famous Latin Quarter, in the Luxembourg Garden, in the Sacré Coeur Basilica which is the highest point in Paris and where we have seen the city both in sunshine and at night. We went to the Orsay Museum, Versailles and its more wonderful, huge park.

Returnig and coming home

On Sunday after arriving home, unfortunately, it wasn’t possible to just relax. I had to work also, because I had to manage to some longer presentations both for my lecture in Tübingen and for one of my Hungarian course (I’ve it parallel with my German courses)

But I don’t have to be sorry myself, because Paris was worth these some harder days. There I just had a good time and now I also overcame these obstacles quickly in Tübingen. If this week is my hardest (outside of the exam period) here, then I also musn’t complain. Even this week was like a vacation, and I didn’t even compare my stress level with that in Hungary, when I usually experience difficulties at home.

And the return to Tübingen was really like getting home. I met my friends on Sunday night and everything was going on in the usual way. Many people questioned me about my trip, which was a really nice gesture from they and weekdays continued, but that was very good also.

It's amazing to write this, but here I came back to cheapness in Tübingen because there is a huge difference between French and German prices and it's incredible, but the coffee that was found to be very expensive for three euros, now seemed more affordable than the six to eight euros in Paris.

And of course the fact that Paris is a big city and I could ’t get used to this crowd, the many "strange" faces. I would always have been alone and probably very lonely. I think if I went to a city like Paris, I would have depressed or I’d have starving, because I wouldn’t have wanted to pay for quality food or eaten fast food, but certainly none of them would have been a good end for my semester.

Here, however, my new small home and many familiar people and things were waiting for me. Now I really appreciate the small town's benefits and now I'm even more pleased to have chosen Tübingen as a destination city. It’s very good to travel and I’ll still do a lot in the coming months, but the most wonderful thing is that this little German town and many friends are here.

I was Viki from Tübingen.

I write to you and it’s about us.

Szerző: Szenyéri Viktória
Fotók: Szenyéri Viktória

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr4814361841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok