Kedves Mindenki, aki olvassa Ákos blogját!

Az uraság elfoglalt, sok tanulnivalója van a hétvégére, valamint két előadást is kell készítenie…így odasettenkedtem a laptopjához, s bátorkodtam írni helyette. Remélem tetszeni fog a rövid vendégbejegyzésem.

Barátságunk régi időkre nyúlik vissza, évekkel ezelőtt kapott engem ajándékba karácsonyra a kis testvérkéjétől, aki tudja, hogy a bátyja mennyire szereti a zenét; a reám nyomtatott csúnyabácsik Ákos kedvenc zenekarának tagjai még a régi időkből. A zenekart a muzsikájuk tempója és energiája, olykor érzelmessége miatt kedveli. Valamint régebben nagyon szerette a maszkjaikat rajzolgatni.

A kis művészlélek, egyem meg. Bezzeg mikor ösztöndíjjal kiment két éve Kuvaitba tanulni, nem vitt magával a komisz…de megbocsátok neki, mert jóvá tette vétkét, s Jordániába már elhozott.

Eleinte főleg az éjjeli szekrényén porosodtam, az itteni családjából a gyerkőcök kérdezgették is, nem fél-e a maszkos rémek mellett aludni…nevetett, s mondta hogy ők jó barátai, miért tenné. De aztán gondolom szöget üthetett a fejébe, hogy sajnos néha mennyire szemetes ez a szép ország, ahol jelenleg tanul: sokan megveszik a kicsi, fél lityós vizes (vagy bármilyen más innivaló) flakkert, kihörpintik, s repül az út szélére. Így elkezdett egyre többet használni. Eleinte csak a vizes automatákhoz, majd már a kávés kioszkokban sem kérte a papír poharat, helyette belőlem issza a fekete frissítőt. Mondjuk teázni azt itt kinn nem szokott, pedig anno Magyarországon ez volt a fő profilom, kedvence a tejes tea!

Sokan kérdezgetik, miért hurcol magával mindenhová egy bögrét, s mindig elmondja: mert ezt a bögrét nagyon szereti, nem csak a zene, de testvére okán is, valamint külön szórakoztatja, hogy ehhez majdnem mindenkinek van egy-két hozzáfűznivalója, a zene mindig kitűnő közös téma! Nem utolsó sorban pedig, és ez szerintem példamutató, a környezettudatosság miatt is.

Biztos mindenki nagyon kíváncsi reá, s én örömmel elmesélem, általában hogy telik egy napunk:
reggel 6:30-kor csörög az ébresztő, de ez a pejnahajder olyankor még képtelen életet szuszakolni magába, így többnyire 7:00-7:15-ig visszaalszik. Akkor viszont tudja, hogy muszáj összekapnia magát, így megtölt vízzel, s ébresztő gyanánt fel is hörpinti egy mozdulattal.

Ezután, még mindig kótyagosan az álomtól, de elvégez néhány gyakorlatot, főleg plankingolni és fekvőtámaszozni szokott, majd vagy tejet, vagy shaninát (ivójoghurt-féleség) iszik. Na ehhez nem kellek neki, lusta engem elmosogatni. Gyorsan összekapja magát, lezuhanyzik, fogat mos, s engem be a táskába, azt meg felhajítja a vállára és elindul az egyetemre. Egy ideig volt, hogy sétálva járt be, de mostanság jellemzőbben buszon zötykölődünk. Gyanítom nem sokáig, mert újfent az út felét már gyalog teszi meg.

Bárhogyan is legyen, én örömmel tartok vele.

Mikor beér az egyetemre, általában első dolga engem elővenni, vagy kávé, vagy víz miatt. Egy ideig a kampuszon található kis bódékból vette a kávét, de aztán rájött, hogy az úgy nagyon drága, hisz egy adag fél dínárba (50 garas) kerül, így fogta magát, és bevásárolt 30 darabos 3in1 zacsit (mert az egyetemen az automatákban van ám forróvíz is), így egy kávé kijön neki 10 garasból.

Nem mondom, néha egész találékony.

Órái általában 9-től 13 óráig vannak, köztük egy darab 15 perces szünettel. A szünetben szinte mindig csinál magának egy kávét, de néha óráról is kijárkál engem vízzel megtölteni. A folyadékpótlás fontos dolog. Néha vannak más órái is délután, de azokra eddig nem nagyon volt ideje bejárni, mivel nem kötelező tárgyak, s inkább akkor tanul, vagy csavarog. Pedig a kalligráfia, vagy dabka (tánc) óra biztos nagyon izgalmas lehet!

Órák után rögtön ebédelni megy, addigra nagyon éhes, hiszen többnyire nincs ideje reggelizni, bár tudja, hogy ez mennyire egészségtelen. Ebédjét általában az egyetem menzáján fogyasztja, ott mindig számíthat arra hogy nem marad ízletes csirkehusi és rizs nélkül, sőt néha még mansaf is található a menüben, amiről már volt szó: szinte hivatalos étele Jordániának. De néha a változatosság kedvéért máshol vesz egy shawarmát, vagy hamburgert.

Viszont bárhová is megy, természetesen mindig magával visz engem is, nagyon ritka hogy más innivalót venne, többnyire még étkezés előtt megtölt a nyelvi centrum „víz-automatájából”.

Itt meg kell említenem kolleginámat, ugyanis a gyerek mindig magával hord egy kis üveg bitangerős paprikát, amivel jól megmérgez mindent, amit fogyasztásra szán.

Sőt másoknak is kínálgatja, így már nem egy üvegcsével elfogyott…de mindig szerez valahonnan újat! Például nemrégen egy barátja lepte meg némi indiai eredetű piros és zöld chilivel. Hát aznap nem találta a helyét örömiben! Még mikor a tanárnéninél volt vendégségben oda is elvitte magával…a kis üvegcsét, amit mostmár újratöltöget csípőssel, a tanárnénitől kapta az eddig hordott műanyag helyett.

Néha ezt a kis csípőset a feleségének is szokta becézgetni tréfásan, megértem, szinte elválaszthatatlanok.

Ebéd után vagy a könyvtárba veszi az irányt, vagy a haverjaival lóg. Legtöbbször mindig mással, és máshol. Már a komplett egyetemi kampuszt fölfedezte, hová lehet ki-, illetve beülni tanulni, olvasgatni, vagy beszélgetni, ahol mondjuk töltő is van…merthogy a telefont azt muszáj mindig nyomkodni, így elég sokszor tölti. Megértem én hogy hasznos (is tud lenni), hiszen ezen keresztül terheli fantasztikus humorérzékével a vele bármilyen kapcsolatban álló egyéneket…sőt tanulmányaihoz is használja az eszközt, nem semmi amúgy, van rajta vagy hét darab különböző szótár alkalmazás!

Hazafelé csak 17 óra körül veszi az irányt, illetve van, hogy annál még később; például midőn vizsgára kell összpontosítania: az egyetemi könyvtár este 22 óráig is nyitva van ám! Mielőtt visszaindulna az egyetemről, gondosan kirázogatja belőlem a maradék vízcsöppeket, s visszatesz a táskájába. Úgy szereti tervezni a napját, hogy mire hazaér, már ne legyen tanulnivalója, s akkor szórakozhat a gyerkőcökkel kedvére, illetve besegíthet a vacsora-készítésbe. Néha még edzeni is szoktak együtt, van ugyanis ugrókötele, és a felülések mellé a fekvőtámaszokat is úgy tűnik képtelen megunni…

Még azt is hallottam, hogy tészta-nyújtásban ügyesebb a jordán lányoknál, ezt a tehetségét sisbaraka-készítés okán csillogtatta eddig.

Biztos mesélt már erről is, amilyen szerény. Bár a preferencia, és a megvalósítás két különböző dolog, így sokszor hagy estére is a tanulnivalókból, s mivel ráadásul lusta is hozzáfogni, néha egész sokáig fennmarad tanulni. Különösen az első vizsga és előadás készítése során aggódott, volt, hogy le sem hunyta a szemét egész éjszaka.

Olyankor azért aggódom, mikor már harmadjára tölt meg kávéval egy nap alatt…Jó-jó, nem feltétlenül lusta, viszont határozottan össze kéne kapnia az alvás-idejét!

No, nem mintha egy bögrére hallgatna, de azért a pajtásai is néha felhánytorgatják neki, ha épp a nemalvástól lesápadva jelenik meg az egyetemen. Persze ravasz gyerek, s tudja hogy karikáit a szeme alatt szépen kendőzi a szemüvege, így nem mindig feltűnő a kialvatlan fizimiskája. Ha jobban odafigyelne az alvására, tuti könnyebben ébredne reggelente!

Most viszont muszáj lesz visszasomfordálnom a helyemre, nehogy lebukjak. Mégis mit szólna Ákos, ha meglátna engem blogolni…? Hiszen egy bögrének csak füle van, se keze, se ujjai, hogyan is tudna gépelni??

Ne terheljük őt ilyesmivel, hagyjuk tanulni, ha időben végez, akkor el tud menni szombat este meccset nézni. Rangadó lesz ugyanis a német bajnokságban, amire már elígérkezett a barátainak. Legalább nézni hadd nézze a futballt, jár neki némi kikapcsolódás…hamár a lába miatt most egy ideje nem meri rúgni a bőrt pajtásival. Remélem majd megírja hogy tetszett neki a mérkőzés!

Szerző: Ákos bögréje
Fotók: Bíró Ákos

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F