Hogyan lehet a legtöbbet kihozni egy külföldi konferenciából?
Tamás Péter

Élménybeszámoló és előadástartási tippek azoknak, akik még nem gyakorlott konferencialátogatók.

Amikor anno a Campus Mundi rövid tanulmányutam kutatási tervén dolgoztam, rajta tartottam a szememet a konferenciafelhívásokon.

Szerencsére találtam is egy olyan rendezvényt, ami illett a projektemhez és a megpályázható időszakba esett: Nabokov and Translation Transatlantic Symposium, október 27-28.

rreceived_283420198945698.jpg

Sajnos nem New Yorkban vagy a vonattal elérhető vonzáskörzetében, hanem Észak-Karolinában (az egyébként jó nevű UNC at Chapel Hill egyetemen) tartották.

Ennek ellenére úgy gondoltam, megéri széttörnöm a malacperselyt annak érdekében, hogy Nabokov-szakértők előtt ismertethessem a kutatásom. Most, hogy lezárult a konferencia, már tudom, hogy jó döntés volt elmenni.

Fordítással kapcsolatos prezentációkkal lehetett jelentkezni, de a felhívás kiemelte, hogy tágan értelmezik a fordítás kategóriáját, és filmadaptációkról is lehet beszélni. Ez kapóra jött nekem, mert amúgy is Nabokov Lolita-forgatókönyvéről és annak különféle szövegváltozatairól akartam előadni. Lolita első filmváltozatát rendező Stanley Kubrick ugyanis magát Nabokovot kérte fel, hogy a regényből készítsen forgatókönyvet. Ennek szerkesztett változatát Nabokov később publikálta, de az eredeti, hosszabb, nyers változat csak a New York Public Libraryben érhető el.

nabokov_1.jpg

Mivel a projektem illett a konferenciához, az absztrakt megírása nem volt kihívás. Egyébként ha a prezentációm kevésbé lett volna témába vágó, akkor is megpróbáltam volna jelentkezni.

Minél több konferencián szereplek, annál inkább úgy gondolom, hogy bátornak kell lenni ilyen téren, és kis kreativitással meg lehet találni a kapcsolódási pontokat a saját kutatásunk és egy-egy rendezvény tematikája között.

A következő fázis a felkészülés volt. A legfontosabb az volt, hogy megírjam az előadásom. Az amerikai egyetemeken (legalábbis irodalmi konferenciákon) az a szokás, hogy a résztvevők felolvassák a beszédüket. Noha szerintem hatásosabbak azok a prezentációk, amiken az előadó szabadon beszél, és csak kivetített diákra meg a jegyzeteire támaszkodik, ennek a módszernek is megvannak az előnyei; elsősorban az, hogy könnyebb tartani magunkat az időkeretekhez.

Noha kinyomtatott szöveget felolvasni könnyebb, mint szabadon beszélni, azért ezt is érdemes elpróbálni otthon. Amikor magadnak hangosan felolvasod a prezentációd, könnyebben észreveszed, ha túl bonyolultan fogalmaztál.

Ami papíron követhető, a közönségnek nem feltétlenül befogadható első hallásra, ezért jó ötlet viszonylag rövid mondatokat és egyszerű nyelvtani szerkezeteket használni.

Azért is jó a próbaolvasás, mert akkor elég jól fogod ismerni a saját szöveged ahhoz, hogy időnként el tudj szakadni a papírtól, és ránézz a hallgatóságra – csak ne vidd annyira túlzásba, mint Ross a Jóbarátokból...

A felkészülés része az is, hogy utánanézel a résztvevőknek: ki az, akinek a kutatása a legszorosabban kapcsolódik a tiédhez? Kit szeretnél majd megkeresni, kivel érdemes felvenni a kapcsolatot a rendezvényen?

Sok munkám volt az előadásom összeállításában, de megérte. A hallgatóság közül többen is intéztek hozzám kérdéseket a prezentációm végén, és pozitív visszajelzéseket ugyanúgy kaptam, mint továbbgondolásra késztető megjegyzéseket, amiket bele tudok majd építeni a szövegem kibővített, publikálásra szánt változatába. Emellett e-mail címet cseréltem azokkal a Nabokov-kutatókkal, akikkel akartam – ilyesmi korábban vezetett már felkéréshez, remélem, most is megmarad a kapcsolat.

20181029_135607.jpg

A sikert egy kis konferenciaturizmussal ünnepeltem meg: ha már Észak-Karolinában voltam, sétálgattam egy kicsit a környéken, és betértem a Museum of Natural Sciencesbe. Élvezetes és interaktív volt – ez az intézmény nem csak múzeum, hanem egyben kutatóközpont is, és vannak termei, amelyekben az ott dolgozó tudósok vezetik be a látogatókat a kiállított dolgok világába. Nekem például a 3D-s nyomtatást mutatta be egy nagyon udvarias kutató.

Ezzel együtt a legnagyobb meglepetés mégis a múzeum gift shopjában ért, ahol igazi bogaras nyalókát árultak...

Szerző: Tamás Péter
Fotók: Tamás Péter

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr5114380700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok