Önismeret
Szenyéri Viktória

Mert a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk

Erasmus alatt az igazi utazás nem az országok és városok felfedezése, hanem az a folyamat, amikor másokat és saját magadat is megismered egy nemzetközi környezetben.

img_20181117_121255.jpg

Halihó!

 „A hídon akkor kell átkelni, amikor odaér az ember” - tartja a bölcs mondás. Vagyis, ne agyalj sokat, ha kihívás elé kerülsz, mindig az adott pillanatban dönts és légy spontán. Sokáig csak ismertem ezt a mondatot, de nem tudtam igazán alkalmazni. Viszont itt Tübingenben a megfontolt, maximalista énem kezd megváltozni. Felszabadultabb vagyok, nem gondolom túl a dolgokat, hanem „csak élek” és várom, hogy mit tartogat számomra még a részképzés és a következő néhány hónap.

Világlátás és önutazás

Az előző Zürichben töltött hétvége nagyon nagy élmény volt még a hideg és a magas árak ellenére is. De a közös út a barátokkal nemcsak a szép helyszín miatt volt különleges. Az utazás mutatja meg igazán, ki milyen ember valójában, és ha az itt fellépő súrlódásokat leküzdi az ember, akkor derül ki, hogy a barátság igazi vagy sem. Velünk is így volt. A néhány nézeteltérés megoldása után pedig azt hiszem a barátságunk még erősebb lett.

A részképzés során az igazi utazás elsősorban nem az új helyek felfedezése, hanem a folyamat, mikor másokat és ezáltal magadat is megismered, a nemzetközi környezet pedig még inkább segít, hogy rá gyere mi is fontos neked igazán. A külföldi ismerősök és barátok segítenek, hogy kicsit kívülről is láthasd magad és egy tükröt tartanak eléd, melyben olyan dolgokat tapasztalhatsz meg a személyiségedről és a kultúrádról, amiket saját hazádban, ilyen szempontból, sosem tudnál.

Ez a két hónap Tübingenben hozzásegített engem is ahhoz, hogy jobban megismerjem a személyiségemet, feszegessem a határaimat és megtudjam, hogy azok az értékek, amiket magaménak vallok és azok az eredmények, amiket korábban elértem otthon, hol is szerepelnek egy nemzetközi mérlegen.

Azt kell mondjam, hogy mind alapműveltségben, olvasottságban, mind világlátásban fel tudom venni bárkivel itt a versenyt. Bármit gondolunk ma a hazai oktatásról, azt hiszem magyarként még mindig elég „jók” vagyunk és emiatt nagyon hálás vagyok a tanáraimnak, mert ez a sokszínű tudás segít most engem abban, hogy könnyedén boldoguljak itt az egyetemen és a magánéletben is.

img_20181122_170017.jpg

Indiánnyelv

Sokszor okoz vicces, érdekes helyzeteket, ha külföldön beszélek magyarul, mert „különös” nyelvet használunk, amit senki sem ért meg és semmilyen más nyelvhez sem hasonlít. Ha angolul vagy németül beszélek olyan vagyok, mint bárki itt és az akcentusomból nem tudják megmondani, hogy honnan jövök. De ha megyek az utcán és magyarul telefonálok, mindig megbámulnak az emberek.

Egyszer egy külföldi azt mondta nekem, a magyar olyan, mint az indiánok nyelve - gyors, hosszú szavak és senki sem ért belőle semmit. Lehet igaza van, bár én ezt sohasem fogom tudni objektíven megítélni.

Hálás vagyok magamnak, hogy legalább két idegen nyelvet (angol, német) jól beszélek és nagyon örülök, mikor ebben mások is megerősítenek. Mert a (jó) nyelvtudás eszköz, hogy megmutathasd a személyiségedet külföldön, akkor is, ha nem az anyanyelveden beszélsz. Ezért fontos, hogy végig tudd, ki is vagy igazán, és hogy mit szeretnél valójában, mert így tudsz az maradni, aki vagy és nem megváltozni egy olyan irányba, ahova nem szeretnél.

img_20181121_141435.jpg

A jéghegy a víz alatt

Már írtam róla, hogy a barátokkal folytatott beszélgetések során mennyi új dolgot tudtam és ez hetek elteltével egyre mélyebb tudást ad.

Mint ahogy a közismert jéghegy modellnél is, kezdetben csak azt a kis részt látod, ami a vízfelszín felett van, sztereotípiákat, az emberek reakcióit a különböző impulzusokra. Az idő és a tapasztalatok viszont segítenek abban, hogy a dolgok mögé láss és megértsd a dolgok miértjét. Felfedezd az egyes kultúrák, személyek értékrendjét, valódi világképét.

Furcsa látni a rengeteg kulturális különbségeket, amit egy-egy személy visszatükröz a saját országáról. Családalapítás, gyerekvállalás, jövőbeli célok mind-mind megosztó témák. Valaki nyolc gyereket szeretne néhány éven belül, valaki pedig biztosan tudja, hogy soha sem szeretne családot.

Különös hallani olyan dolgokról, amikkel abszolút nem értek egyet, de ezek a tapasztalatok erősítenek meg csak igazán a saját értékrendedben.

img_20181121_130122.jpg

Ugyanolyan emberek, különleges pillanatok

Sokszor hallani, hogy a külföldi félév egy nagy buli és a leghedonistább időszak még az egyetemista éveket tekintve is. Valahol igaz ez az állítás, mert a kapcsolatok itt sokszor még lazábbak, mint „normális” hazai környezetben. Az emberek jóval több szabadidővel rendelkeznek és ezért még inkább keresik a programokat, az élményeket, az örömöt és így minden felszínesebbé válik.

Imádom a rengeteg programot és a sok új embert, akiket megismerhetek, de általában minden nap ugyanaz a „small talking” beszélgetés van és másnap már nem is emlékszem az illető nevére mert nem tett rám olyan mély benyomást, hogy megjegyezzem vagy visszaidézzem, miről is beszélgettünk. A rengeteg ismerőssel, akik nem közeli barátaim mára a köszönés szintjére csökkent a kapcsolat. De jó is ez így, hiszen nem vagyunk képesek ennyi emberrel ugyanolyan színvonalon ápolni a jó viszonyt.

img_20181117_113551.jpg

Sokszor ismételtem már magam, de most is kitartok mellette, hogy nagyon jó megtalálni azt a néhány embert, akik hosszabban megmaradnak melletted, akikkel túl juttok az alap „small talking” beszélgetéseken és számíthattok egymásra.

Ugyanakkor van néhány különleges pillanat, pár kivételes este, mikor új személyt ismerek meg, akivel lehet csak pár alkalom erejére találkozok, de olyan jó, minőségi és érdekes beszélgetést tudok folytatni, amire emlékezni fogok napok, hetek múlva is. Ezek az élmények az „igazi Erasmus” pillanatok nekem. Spontánabbak, szabadabbak, de ugyanúgy fejlődök általuk.

Viki voltam innen Tübingenből. Nektek írom, rólunk szól.

img_20181117_222823.jpg

Individualism and self-cognition

Because we have to go through the bridge when we get there

During Erasmus, real travel is not the discovery of countries or cities, but the process of getting to know others and yourself in the international atmosphere

Hello!

“We have to go through the bridge when we get there” said the wise phrase. Namely, don’t think a lot before a challenge, always make the decision at the moment and be spontaneous. For a long time, I’ve only knew about this sentence, but I couldn’t really apply it. But here in Tübingen my thoughtful, perfectionist self begins to change. I'm more flexible, not thinking things over a lot and "I just live" and look forward to what Erasmus and the next months hold for me.

World vision and self-travel

The previous weekend in Zürich was a great experience despite the cold and high prices. But the journey with friends wasn’t special only because of the beautiful location. Traveling with companion, shows really who you and your friends are and what kind of person you’re really. If you can overcome the conflicts, then it’ll be clear that the friendship is true or not. It was the same with us too. After resolving some differences, I think our friendship has become even stronger.

During Erasmus the real journey isn’t the discovery of new places, but the process of getting to know others and so yourself too and the international environment triggers it even more. Foreign acquaintances and friends help you to see yourself in a slightly outside concept and get a mirror about your personality and culture that you’ve never experienced in such a context at home.

These two months in Tübingen helped me to get to know myself better, to stretch my boundaries and to know what kind of values I profess to myself and where are the results that I’ve achieved at home on an international scale.

I must say that I can be as good as anyone in the field of both general knowledge about books, and view of the world. Whatever we’re thinking of the Hungarian education system now, I believe we’re still quite excellent at teaching and studying at home and therefore I’m very grateful to my teachers because this complexed knowledge now helps me to cope with everything quite easily both at the university and in my private life.

With Native American language in the individualism

Living as a Hungarian in a foreign country often causes funny, interesting situations, because we use a "strange" language that no one understands and our mouther tongue doesn’t resembles any other language. If I speak in English or German, I'm like anyone here and my accent cannot reveal where I come from. But if I walk on the street and call in Hungarian, people always stare at me.

Once an international student told me that the Hungarian was like the language of the Native American; fast, long words and nobody understands anything. It may be right actually, although I will never objectively judge it.

I'm grateful that at least two foreign languages (English, German) are well spoken and I'm very happy when others confirm it too. Because (good) language knowledge is the tool to show the same picture you would show if you were talking in your mother tongue. And this is also a basis for your strong personality abroad. That's why it's important to know who you’re really and what you really want, because you can remain that person and not change in a direction you don’t want to be.

The iceberg under the water

I’ve already written about how many new things I’ve known during conversations with friends, and after weeks this knowledge can be just deeper.

Like in the well-known iceberg model. At first, you see only a small part of iceberg that is above the surface of the water, which are stereotypes, people's behaviour on different impulses. Time and experience, however, help you to see things behind and understand why things are this and that. You can discover the scale of values and real world vision of each culture and people.

It’s strange to see the many cultural differences that a person reflects on their own country. Family, raising children, and future goals are all dividing topics. Someone wants eight kids in a few years, and somebody surely knows he never wants a family.

It’s also weird to hear about things often that I absolutely disagree with, but these experiences can just really strengthen me in your own values.

Same people, special moments

You can often hear that Erasmus is just a big party and the most hedonistic period even compared to university years. This statement is somewhat true, because relationships here are often looser than in "normal" environments at home. People have a lot more leisure time and therefore are more interested in programs, experiences, pleasure, and therefore everything will become more superficial.

I love the many programs and the many new people I can meet. But there are always the same "small talk" conversations and the next day I cannot remember the name of the person because they didn’t make the impression that I remember or recall what we talked about. With a lot of acquaintances and close friends, the relationship has dropped to the level of hellos. But this is good as we are unable to maintain a good relationship with so many people at the same level and time.

I’ve repeated myself many times, but now I’m persuaded that it’s very good to find few people who stay longer with you and with whom you can get through the basic "small talking" conversations and to expect each other.

On the other hand, there are some special moments, some exceptional times when I meet a new person, with whom I can only meet for a few occasions, but I’m able to do a good, quality and interesting conversation that I don’t have to do with anyone else and so after that I will remember these occasions weeks later too. These experiences are the "real Erasmus" moments for me. They’re more spontaneous, freer, but I can develop with them in the same way.

I was Viki from Tübingen. I write to you and it’s about us.

Szerző: Szenyéri Viktória
Fotók: Szenyéri Viktória

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr4314394482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok