Három dolog, ami miatt hiányzik New York
Tamás Péter

Mit csináljon az ember, miután hazaérkezik egy külföldi tanulmányútról? Én azt javaslom, készítsen leltárt az emlékeiről.

A hazatérés utáni időszak nem tudja felvenni a versenyt a kint tartózkodás intenzitásával. De nem is kell, hogy felvegye. Annyi élmény ért (egy korábbi posztomban úgy fogalmaztam, mindennaposak voltak a meglepetések), hogy nem árt hagyni leülepedni őket. Mint az ínyenc, aki elraktározta télire a kedvenc palack borát, bódultan ízelgetem a kedvenc emlékeimet. Újabb és újabb történetet idézek fel, és átgondolom, mit tanultam meg magamról és másokról New Yorkban. Így tulajdonképpen még egy kicsit kihozok a már lezárult ösztöndíjas korszakomból.

 Íme három korty az emlékeimből. 

Kulturális élet

Lenyűgöz New Yorkban, hogy mennyi lehetőséget tartogat. Itt lényegében bárki megtalálja az ízlésének megfelelő programot. A természetjárók belevethetik magukat a Central Parkba, ebbe a buborékba, ahova nem ér el a metropolisz zaja.

A városok szerelmesei viszont élvezettel fognak elveszni az ikonikus épületek között (igazából nem fognak elveszni – amilyen idegennek tűntek először a számozott utcák, annyira jól jöttek, ha eltévedtem.

Ha mondjuk valamiért a 47. utca és a 6. Sugárút sarkán voltam, csak azt kellett megjegyeznem, hogy a könyvtár ott van, ahol a 42. utca és az 5. Sugárút találkozik, és okostelefon nélkül is tudtam, hány kereszteződésnyit kell sétálnom).

Nekem talán a kulturális programok fognak a legjobban hiányozni. A koncertek. Az interaktív és izgalmas múzeumok (például a Museum of Modern Art, ahol úgy belefeledkeztem a kedvenc festményem – Salvador Dalítól Az emlékezet állandósága – csodálásába, hogy észre se vettem, amikor Erica sunyiban lefotózott).

moma_dali.jpg

No meg a színházak. Voltam kicsiben (a Magnet Theaterben, ahol egy burrito áráért nézhettem improvizatív előadást), és voltam a Broadway-en is (szereztem akciós jegyet egy Londonból importált, The Play That Goes Wrong című bohózatra, aminek még mindig fel tudom idézni a legtöbb gegjét – igaz, ebben az alábbi videó is segít).

Az amerikai élet apró jellegzetességei

Hiányozni fog, hogy 0-24 angolul beszélhettem, és mindenütt amerikai dialektusokat hallottam. Illetve nem mindenütt.

New Yorkban a sokszínűsége is fog hiányozni; talán nincs még egy olyan hely, ahol ennyi nemzet képviselteti magát a lakosok között.

(Queensben, az öt kerület egyikében 138 nyelvet beszélnek). Igen, magyarok is vannak itt – Manhattanben van egy magyar étterem, sőt, még egy Kossuth-szobor is, amire feltekintve büszkeség fogott el, hogy része vagyok egy ilyen különleges nemzetnek.

New Yorkban tehát nem csak Amerikát fedezheti fel magának az ember, hanem az egész világot. És az itt élők tudják, hogy a város nem lenne ugyanaz, ha nem táplálkozna annyiféle hatásból.

20181211_145411_1.jpg

Hiányoznak az apró felfedezéseim. A spontán kipróbált új ételek. Az itteniektől eltanult új szlengkifejezések. Az, amikor felismertem a jelmezeket Halloween-felvonuláson. Persze nem mindet – Ericáéhoz kapásból segítség kellett, mert az itthon kevésbé ismert Recess (Nincs több suli) c. rajzfilmből öltözött be az egyik szereplőnek, Spinellinek. Én az egyik tini nindzsa, Leonardo voltam, ugyanis a házibulinak, ahova mentünk, kilencvenes évek volt a tematikája.

Hiányzik Erica. Hiányoznak a haverok, a távolabbi ismerősök. Sőt, kicsit talán azok is hiányoznak, akik nem hiányoznak, de részei voltak az itt töltött időmnek, akár csak futólag.

Kutatói légkör

Nehéz hozzászokni, hogy már nem áll rendelkezésemre a New York Public Library kincsestára. Magyarországon amerikai irodalmat kutatni néhány sajátos kihívással jár, főleg azzal, hogy nehezen lehet beszerezni a külföldi szakirodalmat.

Itt hármasával kértem ki azokat a monográfiákat, amiknek a borítóját otthon csak sóvárgogva nézegettem a Google Books-on. Arról már ne is beszéljünk, hogy a kézirattárban olyan dokumentumokat olvashattam, amikhez csak a szerencsés kutatók férhetnek hozzá.

Ilyen kedvező, inspiráló körülmények között jól haladtam a disszertációmmal. A konferencia-előadásom remekül sikerült. A felkészülés segített rendszerezni a gondolataimat, a rendezvényen pedig új szakmai kapcsolatokat kötöttem, és tanultam egy s mást – többek között megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy egy sikeres prezentáció ismérve az, hogy követhető és világos-e.

halloween_costumes.jpg

Mi lesz a következő emlék?

Rengeteg felidéznivalóm van még, és jó ideig nosztalgiázni fogok. Ami nem azt jelenti, hogy megállt az élet. Kíváncsian várom, merre visz az utam. Ki tudja, talán vissza Amerikába – a pályázatírásban szerzett tapasztalatom hozzásegíthet. De bárhol is legyek, biztos vagyok benne, hogy a külföldi tapasztalatom előnyömre fog válni.

Szerző: Tamás Péter
Fotók: Tamás Péter

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr2614502846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok