Párhuzamos élet
Szenyéri Viktória

Mindenhol jó, de hol a legjobb?

Régóta nem írtam, de nagyon sok minden történt velem. Az utóbbi pár hétben kétlaki életet éltem és sokszor olyan gyorsan zajlottak az események, hogy csak kapkodtam a fejem. Utaztam, szórakoztam, vizsgáztam, karácsonyoztam. Majd jött a visszatérés Tübingenbe. Kicsit hasonló érzésem volt az első januári napomon itt, mint anno szeptemberben a kiutazásomkor, és persze mégis minden teljesen más.

img_20190110_163556.jpg

Halihó!

Minden a régi

Az elmúlt egy hónapban rengeteget utaztam, kétszer megtettem a Tübingen-Magyarország utat, voltam újra Franciaországban és pár német városba is ellátogattam.

Otthon a találkozás a régi ismerősökkel a húgom szalagavatóján, a barátaim viszontlátása Pesten, a karácsonyi ünnepek, a szilveszteri ünneplés, minden olyan volt, mint régen.

Ott folytattam mindent, ahol abbahagytam őket szeptemberen. Örömmel nyugtáztam, hogy a fontos emberek körülöttem most is ott vannak. Egy nappal azután, hogy karácsonykor hazaérkeztem, már a napi szokásos rutinomat végeztem, ami egyrészt megnyugtató volt, másrészt rájöttem, hogy a sok tübingeni szuper élmény mellett azért nagyon is hiányzott az otthonom.

img-20181216-wa0069.jpg

Visszaszámlálás

Január 6-án érkeztem vissza Tübingenbe. Itt még egy hónapig tart a hivatalos félév, ami elég nagy eltérés, ha azt nézem, hogy Magyarországon egy-két héten belül a vizsgaidőszak is véget ér.

Jelenleg olyan érzésem van, mint mikor egy kisgyerek rövid ideig még játszhat a kedvenc játékával lefekvés előtt, vagy mikor egy beteg ember egy rosszabb stádium után újra jobban lesz.

Átmeneti ajándékállapot még ez az egy hónap nekem.

Nem azt számolom most, hogy hányat kell még aludni, hogy hazamenjek, hanem épp ellenkezőleg: hány estém van még itt, amit Tübingenben tölthetek. Persze tudom, hogy szerencsés vagyok, hiszen a legtöbb barátom már befejezte a külföldi szemesztert és nem mennek újra vissza, én pedig még itt lehetek.

img-20181214-wa0008.jpg

Nagyon jó volt találkozni újra a barátaimmal itt, és velük is mindent ott folytatni, ahol félbehagytuk az ünnepek előtt. Bár sajnos már beárnyékolja a beszélgetéseket a gondolat, hogy milyen kevés időnk van együtt, és februárban valaki hazamegy, valaki itt marad.

Nehézségek a célnál

Sajnos volt néhány dolog, ami egy kissé keserédessé tette az ünnepeket. Egy nap alatt három tárgyból vizsgáztam otthon, mert sajnos gyorsan le kellett tennem őket, hiszen utaztam vissza Németországba. Így a szünet napjai, mint sok más magyar egyetemistának, tanulással is teltek.

A mi vizsganaptári rendszerünknek ez a szörnyű hátránya, mindig ketté vágja az ünnepeket és így kicsit elveszi a karácsony előtti készülődés örömét és a téliszünet napjainak kiélvezését.

A német és más külföldi barátaim nem is értették, hogyan vizsgázhatok január 3-án, hogyan lehet egyáltalán nyitva az egyetem. Nehéz volt nekik elmagyarázni, hogy ez nálunk teljesen normális. Tübingenben a vizsgák majd csak februárban kezdődnek és sajnos az itteni félévem és a magyar tavaszi szemeszter összecsúsznak. Emiatt egy hetet ki is kell hagynom otthon.

De nem akarok panaszkodni, mert abszolút nincs rá okom. Az idei vizsgaidőszakot sokkal könnyebben, kevesebb stresszel teljesítettem.

Egyetemi éveim óta ezt a karácsonyi időszakot élveztem leginkább.

Talán annak a sok pozitív tapasztalatnak is köszönhető ez, amelyek megerősítettek kint és rájöttem, hogy nem a vizsgák a legfontosabbak. Valamint tudtam, ha azokon túlvagyok, jöhetek vissza a kis német városomba.

A részképzés vége felé esedékes papírmunkák is elindultak. A sok bürokrácia, mellyel mindenkinek szembe kell néznie hazautazás előtt. De igyekszem ezeket is sokkal lazábban kezelni, mint a kezdeti lépéseknél, mert tudom, hogy úgyis mindent el fogok intézni és inkább a sok jóra koncentrálok, ami velem történik.

A két év közötti időszak és utána

A „Zwischen den Jahren” időszakot, ahogy a németek mondják, tehát otthon töltöttem. Ez körülbelül a szentestétől vízkeresztig tartó napokat foglalja magába. Ám az ünnepek előtt is nagyon sok szuper programban volt részem Tübingenben.

Közös korcsolyázás, számos karácsonyi vásár felfedezése, nagy nemzetközi ünnepi vacsorák, melyek segítségével igazán rá tudtam hangolódni az ünnepekre, valamint segítettek átvészelni a tanulás nehézségeit, és csak még jobban vártam, hogy hazamehessek.

img-20181216-wa0033.jpg

Sikerült még néhány magyarral is megismerkednem egy közös egyetemi program alkalmával, ami különösen jó volt, hiszen végre magyarul beszéltem velük és végre nekem is volt pár ismerősöm a saját országomból.

received_2025799207718954.jpeg

Most pedig már újra megszoktam, hogy itt vagyok Tübingenben. Pár nappal a megérkezésem után visszaállt az itteni napi rutinom, az egyetem, szórakozás, sport és egyéb programok kellemes összhangja.

Igyekszem mindent a szokásos módon folytatni és inkább nem gondolni rá, hogy lassan hazamegyek. De ezen kívül próbálok azért minél több programot belezsúfolni ebbe a néhány hétbe a kötelező dolgok mellett.

Még szeretnék utazni, kirándulni, minél több időt együtt tölteni a barátokkal. Valamint lélekben már készítem magam, hogy nemsokára itt a valóság ideje, és újra visszatérek Magyarországra.

Talán kellene szereznem egy időgépet, lehet, hogy fel is veszem az elintézendő dolgok listájára.

Viki voltam innen Tübingenből. Nektek írom, rólunk szól.

Parallel life

Good everywhere, but where's the best?

I haven't written for a long time, but a lot of things have happened to me. In the last few weeks I’ve lived in a two-lived life, and the events often took place so fast that I’ve just tried to catch up myself. I was traveling, having fun, examining, celebrating Christmas time. Then I return back to Tübingen. I had slightly some kind of feeling on my first January day here, as in September when I arrive here and of course everything is completely different now.

Hello!

Everything is the same

I’ve travelled a lot last month, I managed to make the way between Tübingen and Hungary twice, I was in France again and visited some other German cities. In Hungary, talking with old acquaintances on my sister's ribbon ceremony, meeting with my friends in Budapest, Christmas holidays, New Year's Eve celebration, everything was like before.

I continued everything home where I stopped them in September. I was happy to recognise that important people around me are still there. One day after I arrived home at Christmas I made my daily routine, which was reassuring on the one hand, and I realized that I missed my home despite the many fantastic Erasmus experiences so much.

Countdown

I came back to Tübingen on sixth of January. Here, the official semester lasts for a month, which is a big difference if I think that also the exam period will end in one or two weeks in Hungary.

I have a feeling at the moment as a small child who can play with his favourite game for a short time before bedtime or when a sick person gets better again after a worse stadium. This month is a temporary gift period for me.

Now I'm not counting on how many sleeps I have before I go home, but on the contrary, how many nights I can spend in Tübingen. Of course, I know I’m lucky because most of my friends have already completed their foreign semester and are not going back but I can still be here.

It was really good to meet my friends again and I could continue also everything with them as we left them before the holidays. Though, unfortunately, the conversations are overshadowed by the thought of how little time we have together and in February someone goes home, and somebody stays here.

Difficulties at the end

Unfortunately, there were a few things that made the holidays a bit bitter. I had three exams at home on one day. Unfortunately, I had to take these quickly because I travelled back to Germany. Therefore, the days of the break, like many other Hungarian students, were spent with learning too. This is a terrible disadvantage of our exam calendar system, always cutting the holidays in two and taking away the joy of Christmas preparation time and we can enjoy the days of the winter break less.

My German and other foreign friends didn’t understand how I could have tests on 3rd of January and how the university could be open at all. It was difficult for me to explain them that this’s quite normal in our country. In Tübingen, my exams will be only taken place in February and unfortunately, my semester and the Hungarian spring semester will be parallel also. That's why I have to miss a week at home.

But I don't want to complain because I have absolutely no reason. Learning to pass the exams was much easier and with less stress. Besides since my university years, I’ve enjoyed this Christmas period the most. Perhaps this is also due to the many positive experiences that have been strengthened me and I realized that examinations are not the most important. Moreover, I knew if I managed these at home, I could come back to my cute small German town.

Paperwork towards the end of Erasmus has also started. The many bureaucracy things that everyone has to face before going home. But I try to deal with them much more loosely than by the first steps, because I know that I will manage everything and therefore I concentrate on the many good things that happen to me.

Between two years period and after

The "Zwischen den Jahren" period, as the Germans say, I spent at home. This is about the days of the time between Christmas Eve and 6th of January. But before the holidays, I had a lot of exciting programs in Tübingen.

Ice skating with friends, discovering many Christmas markets, great international Christmas dinners, with these programs I could really enjoy the pre-holiday time. It helped me to overcome the difficulties of learning and I was just waiting for the journey to go home.

I managed to get to know a few more Hungarians during an international dinner program too, which was especially good, because we finally spoke Hungarian and I had a few friends from my own country.

Now I'm used to being here in Tübingen. A few days after my arrival, my daily routine, it means the harmony of university, entertainment, sports and other programs, was continued.

I try to do everything in the usual way and not think about going home soon. But in addition, I try getting more programs in these few weeks next to my obligatory duties.

I want to travel, visit more places, hike, spend time with friends as much as possible. As well as, I’m preparing myself that soon there is the time of reality and I will return to Hungary again. Maybe I should get a time machine, so I’ll add it to the list of my to do things.

I was Viki from Tübingen. I write to you and it’s about us.

Szerző: Szenyéri Viktória
Fotó: Szenyéri Viktória

A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány 
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F

A bejegyzés trackback címe:

https://vilagegyetemista.blog.hu/api/trackback/id/tr1414561584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Világegyetemista

Friss topikok