Ez a kérdés rendre megfogalmazódik bennem, amikor 6:15-kor csörög az ébresztőórám. Nem mondom, hogy kevés erőfeszítésbe kerül kikelni a meleg takaró alól, amikor kint sötét van és hideg, és sokszor esik is. A november a legjobb, mert még nincs hó, viszont eső az elég sok.

A titok nyitja, hogy nem szabad szundizni. Az úgyis csak gyötrelmes, mert tudod, hogy illúzió. Felpattanni és kész. 8:15-re járok heti háromszor a gym-be csoportos órákra, előtte pedig általában észtezek egy kicsit, ezért a spártai felkelés. Mindig jobban szerettem reggel letudni a sportot, mert akkor már reggeltől az a jóleső érzésem van, hogy tettem valamit magamért, és délután egyébként is más programok akadnak.

Már világosodik, amikor elindulok, de nappali fénynek nem nevezném. A nap háromnegyed nyolc körül kel, és mindig élvezem a sportközpont felé vezető tempós negyed órás sétát. Néha még világít az egyik híd is, kevés az ember, szépek a fák. Itt egyébként is minden sétatávra van, ez az egyik nagyon jó dolog ebben a városban.

Az egyetemnek egy igen jól felszerelt, hatalmas sportlétesítménye van, ahol rengeteg sport közül tudsz választani. A standard dolgok, mint például a kosárlabda, a foci és a konditerem mellett lehet atlétikázni, falat mászni, boxolni, evezni stb. Én pilatesre járok heti kétszer, és saját testsúlyos edzésre egyszer. Pilatest nem próbáltam még azelőtt, de az egyik új kedvencem lett, mert nagyon sok a nyújtás benne, jól fejleszti az egyensúlyérzéket és gonosz kis feladatokat lehet csinálni a kislabdával. Könnyűnek tűnik, de nem annyira az. Külön jó, hogy a tanár 98%-ban észtül tartja, úgyhogy már egész kis szókincsem lett. Ráadásul utána mindig észt óra jön, amit imádok, így a kedd és a csütörtök a két kedvenc napom. Van egy nagyon kedves észt nő is, aki tippeket ad, hova menjek futni, ahol szép erdős részek vannak, és úgy általában, kedélyesen elcsevegünk dolgokról.

A saját testsúlyos edzést csináltam otthon is, itt valamivel könnyebb, viszont vannak elég újdonságnak számító feladatok is. Kötelet például általánosban másztam utoljára, és az igen magas atlétikacsarnokban van egy tízméteres darab. Kihívás, úgyhogy nagyon élvezem. Aki tudja mi a Spartan, az kb. egy versenyre felkészítő órának képzelheti el. Az edző, Stas egy nagyon jókedélyű lett srác, mindig motivál és dicsérget minket. Ráadásul ketten szoktunk csak járni mostanában, úgyhogy gyakorlatilag személyi edzést kapunk.

A fizetési szisztéma egyébként rendkívül diákbarát. Ha tudod igazolni, hogy az egyetemre jársz, és befizetsz 15 eurót, egy egész évig (vagyis 2 tanévig) ingyen használhatod a konditermet és látogathatod a délelőtti órákat, amikre én is szoktam járni. Ha fizetsz 30 eurót, az összes órára mehetsz, és helyet is foglalhatsz magadnak. Először ezt próbáltam, de mivel általában ugyanazokra megyek reggel, hely pedig mindig van, nem volt értelme. Több öltöző is van, tiszták, mindenhol van zuhanyzó, valamelyikben még szauna is. Minden tágas és nagyon modern, tényleg hatalmas az épület.

A konklúzió tehát, hogy igen, teljes mértében megéri felkelni, mert utána az egész nap hirtelen megszépül, aranyos emberekkel lehet találkozni és különben is jó fent lenni, amikor a város (egy része) még alszik. Takaró alól ki, és sport!

Szerző: Sági Eszter
Képek: Sági Eszter

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F