Észtország békés ország. Az emberek énekelnek, kirándulnak, hideg vizekben úsznak, amit szauna követ. A természetben való időtöltés egyik sarkalatos pontja a gombászás és különböző bogyók szedése, amik az erdőkben és lápokban találhatók meg.
Lápból az észtek egyébként is jól állnak, az egész országot behálózzák ezek a furcsa, vízzel és állatokkal teli területek, amiken sokszor egy faösvényke vezet keresztül. Nagyon hasznosak ezek, mert elvezetik a vizet, így nem kell árvíztől tartani. Járok egy, az EU által finanszírozott kurzusra, ami az itt élő külföldieket ismerteti meg az észt kultúrával. Ennek keretében egyszer mi is kipróbálhattunk egy autentikus bogyószedést a közeli Varnjában.
Varnja egy picike település Tartutól kb. egy órányira, a Peipus tó partján, ahol már én is voltam. Nagyon érdekes, hogy a lakosság nagy része óhitű, vagyis az ortodox kereszténység régi formáját követi. A környék gyönyörű, de kevés a ház és még kevesebb az ember, ugyanis alig van munka a faluban. Szóval ide jött el kis csapatunk áfonyát szedni, egy itt élő észt határőr irányításával. Sokat mesélt a helybéliekről, a természetről meg a munkájáról, ezért a láphoz vezető út igen rövidnek tűnt.
Odaérve felvettük a „lápjáró talpakat”, ami pontosan olyan, mint a hótalp. Megakadályozza hogy belesüllyedj a vizes talajba, viszont elég nehéz vele menni. Vicces is ugyanakkor, mert nagyokat kell lépkedni, és gyakran elvesztheted az egyensúlyodat. Kaptunk dobozokat és kosarakat a gyűjtéshez, aztán uccu. Mindenki keresett magának egy rokonszenves földdarabot, ahol világlottak a vörösáfonyák, majd miután elfogytak, tovább mentünk. Nagyon jól szórakoztam és teleszedtem a zacsimat bogyóval.
Miután mindenki kész lett, elvittek minket a helyi ifjúsági központba, ahol első kézből láthattuk, mit is kezd az ember az áfonyával, ha nem nyersen eszi meg (nagyon savanyúak egyébként). Eszerint cukorral fel kell forralni, hogy lekvárszerű állapotba kerüljön, és grízt hozzáadva megfőzni. Így egy pudinghoz hasonló ételt kapunk, ami a hidegben megdermed, ennek a tejére pedig tejet kell önteni és úgy megenni. Furcsállottam a tejet, de kell hozzá, mert úgy nem olyan édes (bár tejszínhabbal talán még finomabb lehetne).
A hazafelé tartó buszra várva páran még megdézsmáltunk egy, az utcán álló almafát, így egy egész kis gyümölcskosárral térhettem haza. Hab volt a tortán, hogy másnap egy húsos egytálételt főztem magamnak, amihez nagyon jól fel tudtam használni a savanyú almákat. A reggeli zabpelyhemet pedig saját szedésű bogyókkal szórtam meg.
Nagyon kedvelem az észtek természetközeliségét, mindenképpen szeretnék még gyümölcsgyűjtő körútra indulni. Sportértékű és kikapcsol. Utána pedig modern Robinsonnak érzi magát az ember.
Szerző: Sági Eszter
Képek: Sági Eszter
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
