Olvashatunk NatGeo cikkeket, nézhetünk ismeretterjesztő filmeket, sosem kapunk olyan képet egy országról, mint személyes tapasztalataink által. Különösen igaz ez az olyan távoli és eltérő kultúrával rendelkező országokra, mint Tajvan.
Ha nem jutok el a Campus Mundi támogatásával ebbe a gyönyörű országba, talán sosem tudom meg
milyen az, amikor egy tájfun miatt elcsendesedik a főváros, milyen mikor a magas páratartalom miatt néhány perc alatt teljesen leizzadó európai döbbenten tekint a hosszú nadrágot és olykor kabátot viselő helyiekre
(ez valószínűleg fordítva is így volt). Nem találkoztam volna a számomra legelviselhetetlenebb szaggal a „stinky tofu” szagával sem, ami egyébként egy igen kedvelt étel, és talán következő alkalommal ki is fogom próbálni.
De hogyan is esett a választás pont Tajvanra? Kutatási eredményeimet egy nemzetközi konferencián szerettem volna bemutatni. A megfelelő konferenciát megtalálni nem is olyan egyszerű dolog, de hosszas keresgélés után sikerült rátalálnom a 4th International Conference on Water Resource and Environment nemzetközi konferenciára. A projekt támogatásával ezen a konferencián vehettem részt, melynek az I-Shou Egyetem adott otthont Tajvan harmadik legnépesebb városában Kaohsiungban.
Mivel a repülőm a fővárosban szállt le, ezért az utazást úgy terveztem, hogy legyen időm Taipei és környékének felfedezésére is.
Már a reptér épületét elhagyva éreztem, hogy egy más világban vagyok.
A klimatizált épületből kilépve szinte mellbe vágott a szubtrópusi párás meleg levegő, amely az egész út során végig kísért. Néhány óránál tovább nem is bírtam a nagy meleget, ilyenkor mindig jól esett a hűvös metrókocsikba visszatérni és egy új látványosság felé venni az irányt. Ez a taktika az út végére egy jó kis megfázáshoz is vezetett, tehát csak óvatosan!
A városokban járva megtapasztalja az ember, hogy mennyire imádják a hagyományos street food-ot kínáló, néhány méterenként megtalálható ételes bódékat, melyek sorra buknának el egy esetleges ÁNTSZ vizsgálaton. Viszont ez adja a hely varázsát, mint ahogy a helyi lakosság körében is igen kedvelt éjszakai piacok, ahol igazi forgatagban próbálhatjuk ki a legkülönlegesebb helyi specialitásokat. Nem csak piacokat találhat az ember nagyon könnyen, hanem buddhista vagy taoista templomokat is, melyek a magas panelházak árnyékában bújnak meg, különös kontrasztot alakítva a régi és az új között. Ezek a helyek nyugalmat és feltöltődést nyújtanak a rohanó város zajában.
Egy helyi lakos viccesen azt mondta, hogyha sárkányokkal szeretnék találkozni jó helyen járok, mivel körülbelül 23 millió van a szigeten, ugyanis a tajvaniak a sárkányok leszármazottainak tartják magukat.
A viszonylag kevés európai turista eltűnik a milliós városokban, így az utcákon járva sokszor találkoztam mosolygó, köszönő emberekkel, akik a nyelvi akadályok ellenére bármikor készek voltak segíteni. Az emberek sokkal nyugodtabban élik az életet, mint a mi nagyvárosainkban, nem rohannak, nem stresszelnek annyira és
még az elsőre kaotikusnak tűnő motoros közlekedés is tud nyugalmat árasztani.
Bár ennek felismeréséhez kellett a két hét. Az elején gyakran éreztem, hogy „na most fognak elütni” de az emberek odafigyelnek egymásra és nem hangos dudaszóval reagálnak egy-egy élesebb helyzetre. A motoros közlekedés meghatározza a városok mindennapjait. Ez a rövid idő kevés volt ahhoz, hogy motorra üljek és része legyek a helyi közlekedésnek, de következő alkalommal biztos ki fogom próbálni.
Magyarországon az emberek viszonylag keveset tudnak ennek a távoli és apró országnak a történetéről, társadalmi viszonyairól. Jellemzően a földrengésekkel és tájfunokkal kerül a hírekbe. (Utóbbit nekem is sikerült átélnem.) Az ország történelmének és jelenlegi geopolitikai helyzetének megértéséhez nagyban hozzájárulnak a Szun Jat Szen és Csang Kaj-Sek honalapító atyák tiszteletére emelt emlékközpontok, így az is érthetővé válik, hogy miért tarthat igényt a pici Tajvan a hatalmas kontinentális Kínára. Ezek a problémák ugyanakkor a mindennapokban kevésbé éreztetik a hatásukat.
A rövid tanulmányút során nemcsak szakmailag fejlődtem, hanem rengeteg új ismerettel is gazdagodtam a szigetországgal kapcsolatban.
Köszönöm Campus Mundi!
Szerző: Mester Tamás
Fotók: Mester Tamás
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
