Amilyen gyorsan elérkeztek, olyan gyorsan véget is értek a téli ünnepek, és a három hetes otthonlétem után január elején újra a Marseille Provence repülőtéren találtam magamat. Ezúttal azonban már nem a reptéri buszt félszegen kereső, közel negyven kilogrammnyi csomaggal érkező friss diákként, hanem az útvonalat már jól ismerő, hátizsákos, az elkövetkező vizsgák miatt izgatott, de kicsit szorongó hallgatóként álltam ott. A Magyarországon töltött idő után nagyon korainak tűnt már január 4-én visszarepülni Franciaországba, de nem volt más választásom, ugyanis az itteni nagy megmérettetés, a munkáimat bemutató kipakolás (vagy itt: bilan), az osztályunknak már január 5-én elkezdődött.

Ahogy azt már korábban említettem, az itteni iskolámban, a Nimes-i École supérieure des beaux-arts-on, a feladatunk egy féléves projektmunka kidolgozása volt, aminek referens professzorok segítették az elkészítését. Mivel a negyedik évben, azaz a mesterképzés első évében a diákoknak már megvan az alkotói gyakorlata, a műhelymunkát a legtöbben korán, már a félév elején megkezdték, melynek alakulását a műhelyben én is megfigyelhettem. Nagyon érdekes volt látni, ahogy hatalmas festmények vagy installációk születnek meg a szemeim előtt, de egyben kicsit frusztrált is a dolog, hiszen én korábban nem részesültem gyakorlati alkotói képzésen az egyetemen, így sokáig nem is tudtam, mivel álljak majd elő a félév végén. Végül, mivel korábban már dolgoztam grafikusként, a kézműves nyomdai technikákat pedig nagyon szeretem, egy zine, azaz egy önálló témában elkészített, illusztrációk és szövegek vegyítésével elkészített kis füzet megvalósítása mellett döntöttem.

Az előző félév során sajnos nagyon sok problémám volt a szomszédjaimmal, akik agresszivitásukkal és türelmetlenségükkel sokáig megkeserítették az én és a lakótársaim életét. A sok negatív tapasztalat miatt állandó kérdés lett életemben a szomszéd téma, így a munkám alapjául is ezt választottam. A zine-ben, amit készítettem, a szomszédokkal való együttélés idealisztikus és valós oldalát mutattam be személyes történeteken és az internetről vett giccses idézeteken keresztül. A végül negyven oldalas munkát az iskola riso nyomdakészülékén nyomtattam ki, ezzel a technikával már nagyon régóta szemeztem, korábban Budapesten is többször vásároltam riso-nyomatokat. A munkát még épphogy sikerült a hazajövetelem előtt befejeznem, gyakorlatilag a füzet kötését követő második órában már a Párizsba tartó vonaton ültem.

Az alkotást január 5-én installáltam, másnap pedig már prezentáltam is háromnegyed órán keresztül franciául. Ez hatalmas nagy megmérettetés volt nekem, mivel ilyen hosszú ideig még egyszer sem használtam egyfolytában a nyelvet, de végül a vizsga nagyon gyorsan lement, mire észbe kaptam, már vége is lett. Bár rettegtem tőle, most már nagyon hálás vagyok ennek a folyamatnak, az elejétől a végéig, mert rengeteget tanultam belőle a munka megtervezésétől kezdve, a kivitelezésen és az installáláson át, a franciául való bemutatásig és a kérdések megválaszolásáig. Pontosan ez volt az a kihívás, ami miatt elindultam a külföldi részképzés útján. Ilyen tapasztalatok megszerzésére itthon nem lett volna lehetőségem, így, hogy továbbra is részem lehessen hasonló kihívásokban, úgy döntöttem, hogy a második félévben is kint maradok az egyetemen. Remélem, az is rengeteg érdekességet tartogat majd!

Szerző: Almási Fanni

Képek: Almási Fanni

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001