Halihó! Utazásom következő állomása, amit bemutatok nektek a Bajkál-tó és környéke.
A vonatunk dél körül érkezett meg Irkutszkba. A szállásadónk kijött elénk autóval és elvitt minket. A városban egy éjszakát töltöttünk, mielőtt tovább indultunk volna a Bajkál-tó felé.
A városban sétálva nem jött szembe sok ember velünk, nyugodtak voltak az utcák. Aztán megtaláltuk az embertömeget egy parkban, ahol épp a közszolgálatosok munkáját népszerűsítő rendezvény volt. A várost az Angara-folyó szeli ketté. Ez az egyetlen folyó, amelyik kifelé folyik a Bajkál-tóból. Egy legenda is tartozik hozzá, miszerint
A LÁNY, ANGARA, AKINEK AZ APJA A BAJKÁL-TÓ, BELESZERETETT A JENYISZEJ-FOLYÓBA. DE APJA NEM FOGADTA EL A SZERELMÜKET, EZÉRT ANGARA MEGSZÖKÖTT TŐLE, HOGY A VŐLEGÉNYÉVEL LEGYEN.
A folyó parton sétálva rengeteg templom volt. Miután megnéztünk egyet, elmentünk egy orosz étterembe, hogy kipróbáljunk valami helyi ételt. Én borscs levest ettem, ami cékla alapú leves, hússal és tejföllel. Ízre leginkább egy megszokott húslevesre emlékeztetett, nem éreztem furának, hogy répa és krumpli helyett, most céklával eszem.
Másnap reggel jött értünk a mini busz, amit rendelni kellett és más turisták társaságában fejenként 800 rubelért elvitt minket nagyjából 4 óra alatt a tó partjára. Itt kompra szálltunk és átkeltünk az Olhon szigetére, ami további 300 rubel volt. A másik oldalon egy másik mini busz várt ránk, aminek a számát az első vezetőjétől kaptuk meg és még további 1 órán át vitt minket a szállásig. A második mini buszért már nem kellett fizetni, és visszafele ugyanígy csak az elsőn kellett 800 rubelt fizetni.
A szállásadónk tudott picit angolul, de rajta kívül senki. Elmondása szerint a szigeten két körutazás van: északi és déli. Mindkettő egy-egy napot vesz igénybe. Időhiányában csak az északira mentünk el. Reggel jött értünk egy autó és 7 állomáson keresztül megmutatta nekünk a sziget egyik részét.
NÉHA OLYAN ÉRZÉSEM VOLT, MINTHA EGY RALLY VERSENY LENNÉNK, UGYANIS CSAK FÖLDÚT VOLT ÉS A HEPE-HUPÁS ÚTON MENVE MÉLY GÖDRÖKKEL, AZ UTUNK ELÉG EXTRÉMRE SIKEREDETT.
Az időjárást tekintve hideg volt nagyon. A tavasz az az időszak, amikor már melegen süt a nap, de a szél iszonyatosan hidegen fúj. Ősszel pont fordítva van minden. A sofőrünk minden állomásról mesélt néhány mondatot utána addig fotózkodhattunk, ameddig akartunk. Hozott magával ételt, így ebédidőben az általa készített halat ehettük. Minden busznak az utasa más-más ételt kapott ebédre.
Másnap továbbmentünk Lisztvijankára, ami egy kisváros a tóparton. Itt láttunk bátor embereket, akik bementek a fagyos tóba megmártózni és elmentünk még a helyi piacra, ahol rengeteg árus kínálja a portékáját és mind hajlandó árkedvezményt adni a vásárlónak.
Szerző: Bagosi Lívia
Fotó: Bagosi Lívia
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
