Egy metróút és egy séta közben rájövök, mi az irodalom lényege. (Persze a metróút és a séta sem olyan eseménytelen, mint ahogy hangzik.)
Kilátás a Manhattan Bridge-ről
Igyekszem az ittlétem minden percét kihasználni. A napi metrózás alatt például újraolvasom a Lolitát, a regényt, amiből a disszertációm írom. Csak addig teszem le a könyvet, amíg a szerelvény átmegy a Manhattan Bridge-en, ahonnan New York látványosságainak tekintélyes része látszik.
Mintha azért sorakoztak volna fel egymás mellett, hogy valaki csoportképet készítsen róluk.
Önként jelentkezem a feladatra.
Nem is tudom, hanyadszorra olvasom a Lolitát, mégis úgy érzem, jobban értem, mint eddig. Az irodalomban az a jó, hogy mindig valami újat mond. Nem kőbe vésett Nagy Igazságokat jegyez le, hanem gondolkozásra sarkallja az olvasót. Most egy olyan passzuson akadt meg a szemem, amin eddig átsiklottam, a MeToo mozgalom óta viszont más fényben látom. Ráadásul én most abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy párhuzamosan olvashatom a regényt Nabokov kézirataival.
A Halloween közeledtének biztos jelei
Ez olyan perspektívát ad, ami még olyan szakértőknek sem feltétlenül adatik meg, akik már jóval előrébb járnak a karrierjükben, mint én.
Visszatérve az idő kihasználásához: külföldön azt is különlegesnek éljük meg, ami az ottaniaknak megszokott, így bármikor érheti meglepetés az embert, akár hazafelé sétálás közben is. Nekem a Halloweenre készülődés volt ilyen – szeretem nézni, milyen sok házat díszítenek fel mindenféle “ijesztő” kellékkel a környékünkön.
A New York Public Library boltjában
A New York Public Library könyvesboltján való átsétálás ugyancsak érdekesnek bizonyult. Láttam például egy “We should all be feminists” feliratú tatyót. Sokat elmond a városról, hogy épp ezt a mottót nyomtatják erre a szuvenírre; hogy ebből profitot tudnak csinálni. Azt hiszem, otthon a feminizmust hajlamosak vagyunk a legradikálisabb ágaival azonosítani, és a nemek rivalizálását sejteni mögötte.
Itt, New Yorkban mást értenek a feminizmus alatt, egyszerűen egyenjogúságot, és az a mainstream, ha mindenki – férfi és nő – feminista.
Kicsit fellengzősre sikeredett a mostani posztom? Természetesen ez kizárólag New York hibája – nehéz nem nagyszabású dolgokat mondani, amikor itt a felhőkarcolóktól az éttermeben felszolgált ételadagokig minden olyan nagyszabású. És amikor minden nap valamilyen meglepetés ér.
Szerző: Tamás Péter
Fotók: Tamás Péter
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
