Itt az ideje pár szót ejteni az itteni oktatási rendszerről, ha már az ittlétem jelentős részét az egyetemi munka teszi ki. Az utóbbi hetekben határozottan megérkezett a tavasz Albuquerque-be is. A virágzó fák kellemesen feldobják az egyébként elég minimalista stílusú, hatalmas kiterjedésű, új-mexikói egyetemi kampuszt – na de mi is rejlik a sárgás-barnás, egy-két szintes, tradicionális, helyi indián jegyeket viselő egyetemi épületek falai mögött?
Sok kisebb-nagyobb különbség található a magyar és az amerikai egyetemi rendszer között - eddigi tapasztalataim szerint. Az órarendet tekintve például egy átlagos magyar egyetemistának 9-12 tantárgya van egy félévben, tehát heti rendszerességgel körülbelül ennyi különböző órára jár. Itt az amerikai diákoknál 5 kurzus az átlag félévente, a 6-7 már soknak számít – és az elmúlt két és fél hónap után abszolút megértem, miért. Elég nagy sokk ért, amikor a szakmai gyakorlatom első két hete során körvonalazódott bennem, hogy egy tanórára átlagban mennyit kell készülni hétről hétre…nem babra megy a játék.
Mert bár kevesebb a tantárgy, viszont körülbelül ötször annyi a készülnivaló és az évközi munka, mint otthon. Az elmúlt öt évben otthon főleg kétfajta egyetemi órával találkoztam: az egy nagy, év végi vizsgával teljesíthető elméleti előadásokkal, vagy a vizsga nélküli, év közben egy-két házi dolgozattal, zh-val vagy prezentációval teljesíthető gyakorlati órákkal. (Persze vannak kivételek, illetve a különböző szakok követelményei is eltérőek.)
Nos, ehhez képest eddig úgy látom, hogy egy átlag kurzus a UNM-en az otthoni elméleti és gyakorlati órák kombinációja: nemcsak felépítésében, hanem mintha minden lehetséges követelmény is összeadódna egy átlagos amerikai tantárgynál. Itt lehet egyszerre félévközi és év végi vizsga, hetente kisebb számonkérés a megadott szakirodalomból, egy-két egyéni és/vagy csoportos prezentáció, néhány házi dolgozat vagy kisebb írásbeli házi feladat, valamint az órai feladat és aktivitás beszámítása… Minden. Ezek után nem csodálom, ha a 6 kurzus félévente már soknak számít. Itt gyakorlatilag minden idődet kitölti az egyetem.
A diákok mellett pedig a tanároknál is intenzívebb részvétel tapasztalható az egyetemen, az összetettebb követelményrendszer tőlük is több időt vesz el egy-egy kurzusra. Ennek ellenére úgy látom, hogy a szakmai munka mellett teljes szívvel-lélekkel jelen vannak a kampuszon, és próbálják a legtöbbet kihozni a tanóráikból, valamint a lehető legtöbb figyelmet fordítani a diákjaikra.
Mindezek ellenére, viszont nem érzem azt, hogy az itteni diákok felkészültebbek, “okosabbak”, vagy akár szorgalmasabbak lennének az átlagosnál. Azonban itt sokkal több lehetőséget kapnak a hallgatók a plusz teljesítésre, a jegyeik javítására és extra egyetemi munkára, minden szinten. Tehát bár végeredményben egyelőre nem látok különbséget az itteni és más diákok tudásában és felkészültségében, az biztos, hogy nagyon intenzív órai részvétel és órán kívüli munka útján jutnak el a diplomához az amerikaiak.
Viszont legalább egy hangulatos, napos, teljesen felszerelt kampuszon dolgozhat az ember.
Szerző: Eidenpenz Orsi
Fotók: Eidenpenz Orsi
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg.
Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
