Mivel csak hétfőtől szerdáig vannak óráim, úgy döntöttem, az egyik hosszú hétvégén elutazom egy közeli helyre. Ezúttal kelet felé indultam, Kambodzsát vettem célba.

A lehető legolcsóbban akartam kihozni, így a vonatozást választottam, ami egyben a leglassabb és legkörülményesebb közlekedési mód is. Először a határ melletti Aranyaprathet városába kellett eljutnom, ez kb. 4 és fél órát vett igénybe. A vonatjegy mindössze 48 baht (~450 ft) volt. Körülöttem thai muszlimok ültek, a fejükön jellegzetes kalappal és ritkás szakállal. Szendvicsekkel és gyümölcsökkel kínáltak végig. Kommunikálni is sikerült, és miután kiderült számukra, hogy én nem vagyok muzulmán, enyhe csalódást véltem észrevenni a szemükben, de a kedvességük nem hagyott alább. A vasútállomásról gyalog tettem meg a távot a határig, kb. 1 óra volt így az út.

Kambodzsa leginkább a Siem Reap városa mellett található Angkor Wat templomegyüttesről híres, én is oda igyekeztem. Sok turista látogatja, így elkerülhetetlenül elszaporodtak azok is, akik minél több pénzt akarnak belőlük kinyerni.

A vízummal kapcsolatos átverés ellen bevédtem magam, e-vízumot igényeltem előre.  

A határnál már a thaiföldi oldalon kinézett magának egy szemfüles taxisofőr, hogy majd ő végig vezet és Siem Reapba is elvisz mindössze 40 dollárért. Mondtam, hogy én busszal szeretnék menni, erre közölte, hogy sajnos az utolsó busz 8-kor megy, és nem fogom elérni (7:30 körül volt és még hátra volt a pecsételés). Miután sikeresen átjutottam, még többen próbálták rám erőszakolni magukat. Hozzászoktam már ehhez, de itt azért kicsit feszengtem, mint törpe a magas piszoárnál, mert alapvetően nem szeretem, ha többszöri felszólítás ellenére sem hagynak békén – igyekeztem a lehető legcsúnyábban nézni, és úgy tenni, mint aki ismeri a környéket és céltudatosan tör előre - előbb-utóbb úgyis feladják. Szerencsére hamar sikerült ráakadnom egy ügynökség irodájára, ahol 7 dollárért vettem jegyet, és – láss csodát – 8 után is járt a busz.

A pénznem egyébként a kambodzsai riel, de az amerikai dollárt is elfogadják (a turizmus támogatásának érdekében). 1 USD = 4000 riel. A kettőt kombinálják, így fordulhatott elő, hogy fizettem 10-et és visszakaptam 2000-et.

Mint kiderült, a buszon fekvőhelyek voltak. Ennek addig örültem, amíg közölték, hogy két ember is elfér egy helyen. Délkelet-Ázsiában kisebb termetűek a polgárok, így kicsit kényelmetlen volt összehúzott vállakkal, egy vadidegennel összepréselődve utazni 2 órán keresztül a saját izzadságomban.

valamiért szelfizett velem egyet, mielőtt tiltakozhattam volna

A busz pontosan a hostel előtt tett ki. Ez jól jött, mivel már éjfél elmúlt. Természetesen itt is taxisok vártak. Az egyikükkel az alábbi párbeszédet folytattuk le (szabad fordítás általam):

- Hello, elviszlek a szállásodra 20 dollárért.

- Köszönöm, de itt van közel.

- Nem baj, olcsóbban is elviszlek.

- Köszönöm, de tényleg itt van 10 méterre.

- (némi gondolkodás után) Tudok egy helyet, ahol napi 7 dollárért éjszakánként megszállhatsz.

- Köszönöm, de itt 3 éjszakára szállok meg 10,5 dollárért.

- (gondolkodik) Nem.

- (???) De.

- Na, jó, 5 dollár.

- Köszönöm, van foglalásom, és tényleg 10,5 dollárt fizetek reggelivel együtt.

Ezen a ponton sikerült végre felvennem a lábbelimet, és megszakíthattam ezt a nem túl produktív beszélgetést.

Végül nem sikerült a templomegyüttest meglátogatnom, mert kicsit elkalkuláltam a költségvetésemet, és hát az olcsó sör sem sokat segített az ügyön (Thaiföldön elég drága). Majd talán legközelebb.

Fotók: Horváth János
Szerző: Horváth János

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F