A hétvégén a világ egyik legnehezebb és egyben a leggyönyörűbb helyszínnel rendelkező sífutó versenyét, az Arctic Circle Race-t követhettük nyomon Sisimiutban. Az esemény önmagában megállná a helyét egy külön blogbejegyzésben, de az élet ennél sokkal mozgalmasabb hétvégét tartogatott. A három napos, egész várost megmozgató eseményre készülve a kampuszunk erre az időszakra alapból hosszú hétvégét hirdetett, ugyanis néhány csoporttársunk is benevezett!

A sífutás Magyarországon nem túlságosan elterjedt, az érdeklődés hiánya vélhetően a korlátozott lehetőségeknek tudható be. Hogy mitől hozott mégis ennyire lázba engem is egy olyan verseny, amiről a kiutazásom előtt igazából nem is hallottam? Ezen a három napon a város szinte kifordul magából, pozitív értelemben. Hihetetlen nagy szervezés és lelkesedés veszi körül az eseményeket, mely összehozza a lakosokat, a helyieket és a világ legnagyobb kalandorait. Önkéntesek százai csatlakoznak be mint hómobilos kísérő, elsősegélyt biztosító, vagy akár fotós szerepében, akik képesek akár a naponta 10 órát síelők mellett is biztosítani a biztonságos, élményteli és emlékezetes körülményeket.

Arctic Circle Race - fotó: Nagy Dóra

Néhány eseményt mi is követtünk, mint például a versenyzőknek az indulás előtti napon tartott imádságot. A méretében nem hivalkodó, bájosságában azonban annál megnyerőbb kis piros templom meglepetésemre több embert tudott befogadni, mint amire számítottam.

vonulás a templomba - fotó: Victor Jose Torrejon Marina

A körülbelül fél órás szertartás, bár grönlandi nyelven folyt, ami kezdetben mókásan hatott, azonban a főleg fával borított felületű belsőtér hangulatában egy kellemes kikapcsolódást és meghitt elmélkedést nyújtott. Rögtön feltűnt a szentély előtt függő hajó, melyről azt gondoltam, hogy grönlandi különlegesség, azonban dán lakótársaim felvilágosítottak, hogy ez dán hagyomány, Dániában ugyanis minden templomban van egy ilyen hajó. Nem ez az első dolog, amiről azt hittem, hogy na, ez igazán grönlandi, de a legtöbb dolog dán szokásokból származik. Talán ez a téma megérne egy külön blogbejegyzést, de még összegyűjtöm előbb a hasonló, ez értelemben vett újdonságokat.

templom belső - fotó: Victor Jose Torrejon Marina

A legnagyobb meglepetés azonban kifele menet ért, amikor előre engedve egy családot, az anyuka rászólt kislányára, hogy vegye le a kesztyűjét, ha a pappal kezet fog. Igen, nekem is kellett egy perc mire leesett, hogy 2 hónap után magyar szót hallottam, és azért értettem ilyen tisztán.

Megszólítva őket egy rövid beszélgetés után derült ki, hogy a férfi az egyetlen magyar résztvevője az Arctic Circle Race-nek, vagyis neki köszönhetően került fel a magyar zászló is a többi közé! Meg persze a picilánynak köszönhetően is, hiszen ő is indult gyerek kategóriában a 2 km-es versenyen. Ismeretlenül is büszkeség töltött el!

ilyen nagyon örültem a Magyar zászlónak - fotó: Guillem Richard Naudo

Egy rövid ismertetést ide beszúrnék azok kedvéért, akik esetleg még soha nem hallottak erről a versenyről. Először is, miért sífutás? Grönland nem kínálkozik túl sok alpesi sí vagy snowboard lehetőséggel, mert a kevés látogató miatt nincsenek kiépítve óriási síliftek, a több órás túrát a hegyekbe egy lecsúszás kedvéért pedig csak az igazán kalandorok vállalják be. A város melletti domborzat és a folyamatos fagypont alatti hőmérséklet azonban kedvezett a sífutó pálya kialakítására. Kezdetben nem tekintettem túl izgalmas sportágnak, azonban mostanra már beleszerettem, s olyan is előfordult, hogy egyedül nekivágtam egy 1-2 órás terepnek.

Akár csak mint otthon, amikor elmegyek kocogni, csak itt síléccel.

egy vasárnapi sífutás - foto: Maria Preilev

A következő kifejtendő kérdés, hogy miért is nevezik a legnehezebbnek kategóriájában? A 100 és 160 km-es távok 3 nap eloszlásában teljesítendők, így este fáradtan megérkezve a résztvevők a kempinghelyen felállított sátrakban még vacsorát melegítenek, majd a hálózsákjaikban pihenik ki magukat a következő napra, reggel pedig a faggyal megküzdve igyekeznek felkészülni a továbbindulásra. Azt, hogy miért a leggyönyörűbb, azt hiszem kevésbé kell részleteznem, ha olvastátok előző bejegyzéseimet.

szurkolunk Danelle-nek - fotó: Nagy Dóra

A verseny ideje alatt mi, akik nem vettünk részt, másféle kalandokba vágtunk bele:

jéghegyet másztunk!

Két szaktársam szervezésének köszönhetően túrázni mentünk egy megfagyott vízeséshez, amelyre pár óra alatt felszerelték a megfelelő biztonsági köteleket, oktatást tartottak az eszközök használatáról, majd a legtöbben ki is próbáltuk.

Most már tényleg igaz, hogy a jég hátán is megélek!

A helyszín pedig közel volt a sífutó versenyzők kempinghelyéhez, így az 50 km-t megtevő, mellettünk elhaladó résztvevőket hangos hajrázással bátorítottuk a napi cél előtt.

jégmászás - fotó: Guillem Richard Naudo

Ez a helyszín azonban egy további érdekességet tartogatott, egy elhagyatott kunyhót! Az ajtaja nyitva volt, így belülről is felfedezhettük. Egy tábla állt előtte, mely tájékoztatta a kíváncsiakat, hogy a kunyhót egy dán politikus építette ’77 környékén. Különösebb indok nem volt a helyszín kiválasztására, mint a csodálatos kilátás, ugyanis egy óra gyalogútra a várostól viszonylag elszigeteltnek bizonyul.

 kunyhó - fotó: Nagy Dóra

Belül megtalálhatóak voltak a könyvektől és festményektől kezdve a faliszőnyegeken át az étkészletekig szinte minden, persze minden kopott állapotban. Bár a betörött ablakon a hó is beesett a nappaliba, a hibátlan állapotú bőr kanapén ücsörögve, a széltől védve iszogattuk a teánkat, mintha csak vendégségben lettünk volna.

kunyhó belső - fotó: Nagy Dóra

A verseny pénteki rajtjának elstartolása után egy kitérőt is beiktattunk, az önkormányzati hivatalba. Ugyanis, ha a látszat egyelőre azt is mutatja, hogy az ittlétem, az itt tanulásom csak gördülékenyen menne, azokat most meghökkenteném egy témától eltérő sztorival. Egyik nap kaptam egy levelet egy dán banktól, hogy aláírásommal igazoljam, hogy Grönlandon tartózkodom jelenleg. Persze semmi közöm a bankhoz, csak magyar bankszámlával rendelkezem. Sok aggódás, kérdezgetés, majd az egyik dán barátnőm telefonálásának és tolmácsolásának segítségével kiderült, hogy valami gubanc van a regisztrációs rendszerben, ugyanis egy Dániában élő Nagy Dórával össze vannak mosva az adataink, és a rendszerben egy emberként szerepelünk. Pechem csupán azon alapszik, hogy az egyik leggyakoribb magyar névvel rendelkezem, de a rendszer üzemeltetői még nem hallottak ilyen névről, így véletlen a rendszerben lévő emberhez hozzárendelték az itteni címemet. A probléma intézése azonban nagyon gyorsan és nagyon sűrű bocsánatkérés mellett hamar rendeződött, csak persze ehhez is kellett a dán barátnőm, Maria segítsége. Köszönöm még egyszer a segítséget ezúton is!

F.R.I.E.N.D.S - fotó: Guillem Richard Naudo

Valamint egy kis eredménytudósítás a blog végére a sport kedvelőinek. 2012-től mindig ugyanaz az induló nyerte a 160 km-es versenyt, idén azonban egy ausztrál versenyző előbb lépte át a célvonalat. Az elsőként célba érő hölgy versenyző negyedikként található meg az összesített táblázatban, a fun fact háttérinformáció azonban az, hogy a nyertes versenyzővel ők egy párt alkotnak. Az egyetlen magyar versenyző is a hosszabb, 160 km-es távot teljesítette. Még egy megjegyzés, ha valaki meglesné az eredményeket a spurto.com weboldalon: az ARTEK tanulói is grönlandiként szerepelnek, vélhetően a grönlandi tartózkodási engedélyüknek köszönhetően, azonban a gyönyörű teljesítmény miatt megemlíteném, hogy ausztrál, dán és kanadai állampolgársággal képviselték kampuszunkat.

Szerző: Nagy Dóra

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F