Európai szemmel nézve a közlekedés Thaiföldön kaotikusnak mondható, ez fokozottan igaz Bangkokra. A járművek baloldalon közlekednek. Bár még csak egyszer ütöttem el embert a biciklimmel, nem árt vigyázni - gyalogosként főleg.

Eleve kicsit nehézkes a dolog, mert az utcák többnyire szűkek, a népsűrűség pedig nagy. Sok az autó, ezáltal rengetegszer fordul elő forgalmi dugó. Népszerű a robogók használata, melyek taxiként is funkcionálnak. Gyanítom, hogy a bukósisak használata kötelező lenne, ehhez képest az esetek körülbelül 50%-ában nem viselik.

Gyalogosként kell a leginkább résen lenni:

egyrészt a helyiek hajlamosak nem maguk elé nézni, telefont nyomkodni, ezért nincs határozott koncepció arról, hogy igazából merre is mennek éppen;

másrészt a járművek szinte mindig elsőbbséget élveznek, a zebránál is. A nyugatiakkal szemben előzékenyebbek, de lehet, hogy ezt csak én mesélem be magamnak.

Kerékpárral kifejezetten izgalmas a haladás, mindig van mit kikerülni. Nem túl népszerű közlekedési mód errefelé, így bicikliutak sem igazán vannak. Illetve az egyetem területén van, de gyalogosok és motorosok egyaránt használják, és rossz állapotú. A bizonyos elütős esetben úgy érzem, nem én voltam a hibás, szerencsére semmi komoly nem történt. Éppen egyenesen előre tekertem, egy lány jött velem szemben, feltételeztem, hogy látott engem. Az utolsó pillanatban kilépett elém, hogy üdvözölje egy ismerősét, de azzal nem számolt, hogy egy zöld vasszörnyeteg és gazdája éppen szemből felé száguld, és ebből akár kontakt is lehet. A járgányom az árának megfelelő minőségű, így a fékek is mérsékelten működnek. Bizonyára nem voltam elég óvatos.

A motorosok a kerékpárutak mellett a járdát is előszeretettel használják. Néha félelmetes, főleg, mikor egy iskolai egyenruhás, maximum 14 évesnek kinéző fiatal a sofőr, és egyik pillanatban az utat, másikban a telefonját nézi. Egyébként hatékony közlekedési mód a gyakori forgalmi dugók miatt.

A felszíni tömegközlekedés olcsó, viszonylag gyakoriak és rendszeresek a buszok, már amennyire a forgalom engedi. A busz nem minden esetben áll meg teljesen a megállóban – leintés után-, hanem éppen annyira lassít le, hogy fel/le lehessen rá/róla ugrani. A jegyvásárlást a jegyszedőnél kell lebonyolítani, aki minden buszon megtalálható: a megtenni kívánt távolsággal arányos pénzt kell neki odanyújtani. Némelyikük szó nélkül elteszi az aprót és jegyet ad, de van, aki megkérdezi, hova szeretnék menni, ilyenkor pár perc activity és értetlenkedés után találunk olyan megállót, amit mindketten ismerünk, és a tárgyalások lezárulnak. Leginkább régi fajtájú buszok járnak, némelyikük szó szerint fapados. Menetrendeket és megállókat eddig csak az interneten találtam.

A metróközlekedés jól megoldott: zsetont kell venni a távolság függvényében. Ez a leggyorsabb és legkényelmesebb, akkor használom, ha a központba megyek. Az emberek nem tolakodnak be egyből mindenáron, hanem szépen kivárják a sorukat.

Említésre méltó még a tuk-tuk, a taxi háromkerekű változata. Egyszer ültem ilyenben, 2 társammal együtt. Nem európai emberre méretezték, és viszonylag drága is, de mindenképpen egy élmény kipróbálni.

A bangkoki közlekedés összességében nem jól szervezett és nem hatékony, ráadásul gyakran van szmogriadó, a zajról nem is beszélve. Folyamatosan új felüljárókat és utakat építenek, ez mindenképpen szükséges, de arra nem gondolnak, hogy a gyaloglás vagy biciklizés is sokat segítene a helyzeten – igaz, a körülmények nem kedvezőek egyikhez sem.

Szerző: Horváth János
Fotók: Horváth János

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F