Gyakran megesik, hogy később eszmélünk rá, mennyi mindent nem fedeztünk még fel a környéken, ahol lakunk. Más a helyzet, ha nyaralunk, akkor abból a pár napból a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni.
A párom látogatásával így bepótoltam még egy két dolgot, amit illik ismerni, ha Sisimiutban lakik az ember: múzeumok, templomok, helyi étterem… A múzeum látogatása az itt lakók számára ingyenes, így nekünk, tanulóknak is. A kis házakban betekintést nyerhettünk a grönlandi történelembe, hagyományokba, valamint a nyelvről is részletes leírásokat találtunk.
Végre választ kaptam arra, miért olyan szokatlanul hosszúak a grönlandi fordítások; tényleg több, mint 50 szót használnak-e a hófajták megkülönböztetésére az innuitok; és hogy hogyan lehetne megtanulni grönlandiul?
A grönlandi nyelvben a szótagok egymás utáni pakolása változtatja meg a szavak jelentéstartalmát. Ezt a fajta nyelvképzést poliszintetikusnak nevezik. Ez adhat magyarázatot a rengeteg szavukra is a hó minőségeinek megkülönböztetésére is. Az a rengeteg szó két alap szavuk, az – aput = a hó, ami a talajon van és quan(n)i =a hulló hó – jelentéstartalmának változtatásával alakulnak. Mintha én azt mondanám, hogy ez a hó frissen esett le, de nekik ez egy szó: aperlaat.
Aki pedig szeretne tanulni, ITT megtalál egy online elérhető grönlandi-dán szótárat. Szóval, ha sikerülne előbb megtanulnom dánul, akkor lenne esélyem megtanulni grönlandiul, de persze ezután jön a csavar, ugyanis a grönlandi nyelvnek területenként eltérő a dialektusa.
A múzeum egyik másik épületében részletes képet kaptunk a UNESCO világörökség alatt álló Aasivissuit – Nipisat között húzódó terület élőlényvilágáról, a hagyományos vadászati módszerekről, leletekről.
Egyes képeken a különböző sarkvidéki országok szánhúzó kutyáinak befogásáról is bővítettük ismereteinket. Erről azonban az egyik kanadai csoporttársam is mesélt, ugyanis míg itt Grönlandon hagyományos módszerek szerint minden eb külön kötélen, szerteágazóan van a szánhoz kötve, addig Kanadában az alaszkai módszert követik, vagyis a kutyákat párosával kötik a központi vontatókötélhez.
Mindezen ismeretek után hogyan is tapasztaltuk meg a hagyományok átöröklődését a mindennapokba?
A „sarkvidék hajóját”, azaz a kutyaszánozást is beiktattunk a tavaszi szünet napjai közé. Jens, aki elvitt minket a röpke 3 órás körútra, sok érdekességet mesélt. Korábban sokkal több szánhúzó kutya volt Sisimiutban (kb annyi, mint amennyi ember élt itt), melyek a közlekedés segítését szolgálták vadászszezonban, azonban mostanra már csak olyan 1200 ebet számláló állomány található a kutyafaluban. Ennek oka itt is a fejlődő technika, az emberek hómobilokra váltanak. Grönlandon amúgy azért vannak szerteágazóan kötve a kutyák, mert itt jellemzően sokkal több hó esik, mint a skandináv országokban, és ezzel a befogással képesek a kutyák a mély, puha hóban is elhúzni a szánt, és ezt csak azért tudják könnyedén alkalmazni, mert itt nincsenek fák. Kanada egyes részein is hasznosabb lenne ez a befogás, de a fák veszélyt jelentenek, így váltottak.
A piros templomban vasárnaponként tartják a keresztelőket, így az akkori látogatásunk alkalmával megtekinthettünk egy hagyományos népi viseletben történő szertartást.
Bár a grönlandi nyelvet nem értettük, egy imakönyvet kezünkbe véve próbáltuk követni az énekeket, amelyek dallamában olyanok voltak, mint az otthoniak, csak a sokkal hosszabb szavak szótagolásával.
A hotel éttermében vasárnap esténként lehetőség van grönlandi specialitások kipróbálására is, így foglaltunk helyet, hiszen mikor is próbálnánk ki, ha nem akkor, amikor „nyaral” az ember? Korábban egyszer vettünk rozmár és fókahúst, azonban az általunk elkészített leves… hát érdekes volt. Ha le kellene írnom, nagyon intenzív vadhúshoz hasonlít, hal aromával. Az étteremben azonban a svédasztalról mindenki azt kóstolt, ami szem-szájnak ingere.
Előételnek egy nagyon jól elkészített narvál levest kóstolhattak a bátrabbak. A tőkehal, laposhal, lazac és garnélarák párosításokban sem lehetett csalódni. A mattak (bálnabőr zsírjával együtt) azonban újnak hatott, de meglepetésemre egész jól el tudtuk fogyasztani, ha rendesen belemártottuk egy ehhez ajánlott szószba, és valami sárga fokhagymás porba. Hús felhozatalban pedig a rénszarvast és a Grönland déli részén tenyésztett bárányhúst lehetett megízlelni.
Összességében, ha le kellene írnom a grönlandi társadalmat, érezhető a régi hagyományaikhoz való kötődésük, azonban a dán hatás nagyon jelentős volt az utóbbi 50 évben.
Nem is véletlen, hogy a dánok gyakran nyaralásként vagy tavaszi szünet eltöltéseként is Grönlandot választják, hiszen már minden ki van alakítva a városokban, ami a modern kényelmet szolgálja, az izoláltságával mégis biztosítja a nyugodt pihenést.
További képekkel színesítem időközönként Instagram fiókomat is, az érdeklődők @dora623 néven találhatnak meg.
Szerző: Nagy Dóra
Fotók: Nádasi István
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
