Az első hetek egy új városban varázslatosak. Félelmetesek is ugyan, főleg elsőre, hiszen az ember nem ismer senkit az új helyen.

De aztán a napok olyan gyorsan telnek egymás után, annyi új élménnyel és új ismerőssel gazdagodunk, hogy a kezdeti ijedtség, bosszúság és félelem nagyon hamar hátramarad, és átveszi a helyüket a sok-sok színes, vicces és szórakoztató kaland. Ebben a bejegyzésben szeretnék megosztani pár olyan eseményt, amelyek meghatározták az első hónapomat Milánóban.

Olasz tanfolyam

Még a tavasz folyamán regisztráltam az egyetem által tartott olasz nyelvtanfolyamra. Szeretem megismerni a helyi nyelvet, és magabiztosságot ad, amikor a barátaiddal a villamoson egyszerre néztek egymásra, hogy jé, egy-egy szót értetek a szemben ülők beszélgetéséből. Ezen felül pedig az intenzív kurzus az egyetemi órák előtt indult, így tökéletes lehetőséget adott arra, hogy ismerősöket szerezzek. Bár aggódtam, hogy ezek a barátságok meddig tartanak majd, ha már nem leszünk napi 4-5 órát összezárva, és nem próbálunk közösen olasz igéket ragozni, de úgy tűnik, hogy feleslegesen tettem, hiszen többekkel vannak közös óráim, és nagyon jó érzés úgy bemenni a következő kurzusra, hogy tudom, hogy legalább egy ismerős arccal fogok találkozni.

Apró bosszúságok

A kulturális sokk egyik megnyilvánulása, amikor apróságok elkezdenek bosszantani a hétköznapi életben: van, aki például sokat takarít (mikor otthon egyébként nem szokott), én pedig nehezen viselem azt, hogy az épületek előtti ajtókban akkora a tömeg, hogy mindennap szinte egy koncertnyi emberen tekergőzöm keresztül magam azért, hogy bejussak az órámra. Arról nem is beszélve, hogy az egyetem főbejáratát két oroszlán őrzi – innen kapta az épület a Leoni building nevet is egyébként.

Az a legenda járja, hogy a két oroszlán között nem lehet áthaladni, különben az ember nem kap Bocconi diplomát!

Ugyan ez a cserediákokat nem igazán érinti, hiszen mi otthonról kapunk papírt, azért így is szinte mindenki betartja ezt a szabályt, a két oroszlán között pedig maximum csak a tanárokat lehet látni áthaladni, legyen bármekkora is a tömeg.

Kis utazások

A külföldön tanulás remek lehetőséget ad arra, hogy az ember felfedezze nem csak a várost, ahol él, hanem annak környékét is. A távolról érkezett cserediákok szinte minden hétvégét másik országban töltik, én azonban inkább Észak-Olaszországban kalandozom, és igyekszem minél jobban megismerni a közeli olasz városokat. Az eddig eltelt egy hónap alatt már sikerült eljutni Veronába és Bolognába, a következő hétvégén pedig az otthoni barátaim jönnek látogatóba, akikkel bevesszük Lugano-t és a Como-i tavat.

És azért azt se feledjük, hogy Milánó sem csupán a Dómból áll! Azokon a hétvégeken, amikor maradunk a városban, akkor a helyi múzeumokat és érdekességeket keressük fel: egy csoportos vezetés keretében megismerkedtünk a divat-negyeddel, voltunk a Museo del Novecentoban, ahol 20. századi műalkotásokat néztünk meg, részt vettünk a Vogue Night-on, ami a Fashion Week megnyitó eseménye volt a belvárosban, két hét múlva megyünk egy előadásra a Teatro alla Scalaba, és ha minden jól megy, még egy foci meccs is összejön majd!

Ez a lista valójában igencsak rövid összefoglalója annak a sok élménynek, ami ért az eddig itt töltött négy hét alatt.

Hihetetlen, hogy egyrészről csak egy hónap telt el, és szinte most érkeztem meg a városba, másrészt pedig olyan, mintha már sokkal régebb óta Milánóban élnék.

Még előttem van három hónap, kíváncsian várom, hogy azok mit hoznak magukkal!

Szerző: Tóth Dorina

Képek: Tóth Dorina

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F