Az ősz borongósan köszöntött be Busan városába. Ez valószínűleg a város fölé nehezedő borult, komor szürke ég miatt lehetett. Valahol csütörtök táján lehetett először látni a napot, ami 29 fokkal kézenfogva jelezte is, hogy Busan nem adja meg magát egykönnyen a hűvösnek.

Az ország déli területe, ahol Busan is van, egyébként a félsziget legmelegebb része, itt már a szubtrópusi éghajlat a meghatározó. Ettől válik a tél melegebbé, viszont a nyári hőmérséklet megegyezik az ország északibb területeivel. Míg Szöulban átlagosan évi 25 napon várható havazás, addig Busanban ez mindössze öt nap.

A szeptember érkeztével a hostel is elcsendesedett Songjeong kerületben, kevesebb a vendég, a fiatalok visszamentek az iskolákba, a part is elvesztette zsúfoltságát, a nyárnak végérvényesen is vége. Már csak a szörfösök lebzselnek délutánonként Songjeong tengerparton. Ez a legkedveltebb hely a szörfözéshez, ám óriás hullámok itt legtöbbször csak tájfun idején tapasztalható.

Apropó tájfun, mi sem köszönthetné jobban az őszt, mint egy kis szélvihar? Szeptember elején érte el Dél-Koreát a Lingling névre keresztelt tájfun, ami már a sokadik tájfun idén. De mi is a tájfun tulajdonképpen és mennyire kell tőle tartani?

A tájfunokat természetesen előre bejelentik, sőt, az iskola, ahol dolgoztam, körüzenetben jelezte, hogy termek ablakait csukjuk be, mert a hétvégén tájfun várható. Ilyenkor a tévében a legtöbb adó is hírül adja, hogy, hol kell esetleg jobban vigyázni, mennyire erős jelenleg a vihar. Hatalmas hullámok, erős szél, ám mindezek ellenére, nem okozott gondot Busanban a második tájfun sem, amit megtapasztaltam.

Az embereket sem tartotta a négy fal között különösebben, talán csak a tájfun elnevezés, ami ijesztően hat az európai ember számára. Az emberek csodájára jártak a morajló tengernek, a viharfotósok ellepték a környéket, a kedvenc kávézómban is a szokásos volt a forgalom. Aztán elmúlt, és csodálatos naplemente búcsúztatta a hétvégét.

Mit tegyél, ha Kelet-Ázsiában vagy egy tájfun idején? Először is légy naprakész az időjárást illetően és semmiképpen se ess pánikba! A tájfunok kapcsán mindenkinek óriási pusztítások jutnak eszükben, de számos esetben nagyobb esőzés némi széllel kimeríti a tájfun fogalmát.

Ha óceán mentén élsz, kerüld ezeket a helyeket, nagy erejű szél és eső esetén legjobb, ha otthon maradsz, amennyiben nem földszinten, vagy ennél lejjebb helyezkedik el a szobád. Előfordulhat, hogy bezárnak a boltok, főleg a kisebbek, én viszont ilyet egyszer sem tapasztaltam, minden teljesen megszokottan ment a maga megszokott útján. Korea is teljesen felkészültek erős tájfunokra is, az emberek hozzá vannak szokva.

A hét megszokottan, napsütéssel indult az ISB (International School of Busan) falai között, ekkor már a sokadik héten. Az iskolában a tanítás augusztus elején kezdődik, a tanárok pedig egy vagy két héttel hamarabb kezdik meg a munkát. Meetingek, készülődések, tervezések előzik meg az évkezdést.

Ebben az évben számos új tanár érkezett az iskolába, a mentorom, az ausztrál Lindy is osztályt cserélt, ezúttal velem az oldalán az első osztályban kezdi az évet. Hat évesek teszik ki az első osztályt 17 fővel, és bár az oktatás a nemzetközi iskolában angol nyelven zajlik, egy gyermek sem angol anyanyelvű.

A csoport legtöbb gyermeke teljesen vagy félig koreai, félig pedig más nemzetiségű, például német, spanyol, vagy éppen laoszi. Ezen kívül tejfölszőke oroszok, és egy indiai kisfiú tette igazán sokszínűvé az első osztályt. Az intézmény összesen 54 nemzetiséget sorakoztat fel, ahol én képviseltem egyedül Magyarországot, a közös nyelvünk pedig ugyebár az angol volt, ami rengeteg különböző akcentussal szólalt meg az intézményben eltöltött két hónapom alatt. Tartottam tőle, hogy, mivel nem angol anyanyelvű vagyok, nem lehetek teljes értékű tagja a közösségnek, a munkának, de hamar beláttam, hogy az egymás iránti tisztelet és elfogadás, itt mindenek felett állt, ahogy a gyermekek saját nyelvük gyakorlása is prioritást élvezett. A tanórák meglehetősen eltértek a magyar formális oktatástól, amit viszont most kiemelnék, az az, hogy a gyermekek nyelvhasználatát nem korlátozzák le.

Ha a gyermek a társas munkában inkább a koreai vagy az orosz nyelvet használná osztálytársaival, teljesen rendben van, még úgy is, hogy maga a feladat teljesen angol. Ezzel az anyanyelvük kikopását előzi meg az intézmény, ami nagyszerű hozzáállás a nyelvhez. Számomra ez is igazolja, hogy mennyire fontos a különböző kultúrák tisztelete, sokszínűség értékként kezelése.

A következő bejegyzésben szót ejtek majd a lakhatásról, illetve arról, hogy milyen elven is működik egy nemzetközi iskola Dél-Koreában.

Szerző: Jelenics Mercédesz

Fotók: Jelenics Mercédesz

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F