Melyik is az az intézmény, amit féléves tartózkodásom helyéül választottam? Ami rendre benne van a világ legjobbjai között, és aminek főépülete minden további nélkül lehetne egy remek állapotban lévő, ókori görög templom?

Nos, ez a Tartu Ülikooli - vagyis a Tartui Egyetem, ami a városka főterétől pár lépésre található.  Észtország és az egész Baltikum legrégebbi felsőoktatási intézménye már 1632. óta plántálja a tudást az arra éhes fejekbe. Az egykori svéd király, Gusztáv Adolf és kormányzója, Johan Skytte alapította. Utóbbi egyben az egyetem első rektora is volt (számomra meglepő módon a kiejtése kb. „sütte”).

Mivel az egyetemnek több kara is van – többek között bölcsészet, filozófia, politika-, orvos- és természettudomány -, a campus épületei szét vannak szórva a városban. Ezáltal remek alkalmat kínál a dombra fel, dombról le sétákhoz, ahol is nagyszerű kilátás nyílik a városra, vagy a frappáns street art-ok nézegetéséhez, amiből egyébként meglepően sok van a városban.

A suli egyébként szerintem remekül szervezett. Mi, külföldi diákok a kezdetektől sok segítséget kaptunk az itteni koordinátoroktól és tanároktól; az e-mailes kommunikáció, a tárgyfelvétel és tárgyleadás, mindenféle apró-cseprő gondunkat hamar meg lett oldva.

Az orientációs héten például minden diák kapott egy welcome vászontáskát, ami a kevésbé hasznos brossúrákon kívül nagyon praktikus ajándékokat is tartalmazott.

Volt benne sapka, okostelefon-kompatibilis kesztyű, esőkabát, telefontartó és fényvisszaverő prizma. Na persze, hiszen itt tudják, mi vár ránk hamarosan - illetve többé-kevésbé már itt is van: hideg, szél, eső és hó és egyre-egyre sötétebb. Egyelőre a hideg és az eső amit megismerhettünk, de alig várjuk majd helyette a havat. Az összes elegáns fekete tárgyon, ami táskában volt, a „Study in Estonia” felirat szerepel, de ez csak tovább növeli a bájukat.

Nagyon érdekes, hogy a fényvisszaverőt itt törvényileg kötelező hordani sötétedés után, gyalog is. Ez persze elég hasznos, ha azt akarod, hogy lássanak a sötét, esős utcán.

Arra is figyelmeztetett a rendőrnő, aki az egész napos orientációs tréning egy szeletkéjét tartotta, hogy ne menjünk át piros lámpán gyalog. Ez persze otthon is így van, csak itt általában be is tartják az emberek. Hozzáteszem, itt a zöldnél automatikusan átenged az összes, ismétlem az összes autó, ami nekem, aki a pesti utcákhoz vagyok szokva, még mindig furcsa, ezért elég bátortalanul kelek át, szinte hiányolva a megszokott adrenalinlöketet, vajon átérek-e élve, vagy nem.

Az orientációs héten a jó tanácsok mellé városi és campus-sétákra is lehetett regisztrálni, ami elég hasznos gyorstalpalónak bizonyult a városközpontban való tájékozódáshoz, ráadásul történelmi, vagy éppen fun fact-eket tudtunk meg az egyetemről.

Mi az a négy dolog, amit ha megcsinálsz, igazi tartui diák vagy?

1. Mássz fel a főtérrel szembeni hídra

2. Fürödj meg a szökőkútban

3. Bukj meg egy vizsgán

4. Maradj bent valakivel éjszaka az egyetemi könyvtár aulájában

De körbevezettek például az egyetemhez tartozó monumentális sportközpontban is, ami bevallom, nagy hatást tett rám.

Akármilyen kicsi városban is van, kezdem érteni, miért is olyan jó ez az egyetem, és hogy mennyire máshogy működik, mint az otthoni rendszer. Nagyon sok a kiaknázandó lehetőség, és mindig van valamilyen program. Ezekről, és a felvett tárgyaimról is hamarosan jelentek egy másik posztban. Addig is, szép hetet nektek, kedves olvasó érdeklődők.