Anna a finn oktatás érdekességeit, jellemzőit még a járványhelyzet előtt figyelte meg Campus Mundi részképzése alatt. Alábbi írását Finnországból küldte, ugyanis úgy döntött, hogy kint marad.

A tanulmányi félévem során egy egyetemi kurzus keretében egy finn általános iskolában végeztem megfigyeléseket. Az ott töltött idő alatt sok olyan újdonság szembe jött velem, ami különbség a magyar iskolákhoz képest. Emellett több olyan kurzusom is van, ahol a finn oktatási rendszerről tanulunk.

A teljesség igénye nélkül kiemelek néhányat most az eltérések közül, amik jobban megragadták a figyelmem és talán nem annyira köztudottak.

Finnországban a suliban a gyerekek zokniban vannak. Illetve néhányan papucsban vagy benti cipőben. És a tanárok is. A cipőket az egyes osztályokba járó gyerekek külön-külön polcokra teszik. (Ez egyébként nem csak az általános iskolákban jellemző, de az egyetemeken is.)

Az ebéd ingyenes mindenkinek. Ez azért alakult így, mert tisztában vannak annak fontosságával, hogy az étkezés mennyire alapvető ahhoz, hogy a gyerekek koncentrálni és tanulni tudjanak az órákon.

Nagyon korán esznek, a legkisebbek már 11:00 előtt elkezdenek ebédelni, és a legnagyobbak is még 12:00 előtt végeznek. A tanítás egyébként nem 8:00-kor kezdődik, és a gyerekek sem minden nap egységesen ugyanabban az időpontban kezdenek, így az iskolába érkezés és az evés közt jóval kevesebb idő telik el, mint otthon.

A menzák önkiszolgálók, mindenki magának szed mindenből annyit, amennyit szeretne (ami szuper alkalom az önállóság fejlesztésére is). Az ételek egészségek, és a zöldségek, gyümölcsök elengedhetetlenek.

Az oktatás ingyenes, és jóval kevesebb a magániskola, szinte mindenki államiba megy. Finnországban nincs olyan számottevő különbség az egyes iskolák oktatási színvonala közt, mint otthon. Ennek hátterében az áll többek között, hogy fontosnak tartják, hogy mindenki a lakóhelyéhez közel eső iskolába járhasson. 

A légkör sokkal lazább. A tanárok később fegyelmeznek, jobban kivárnak mielőtt rászólnak valakire. Jobban megbíznak a diákokban, az órán például elöl lehet a telefonjuk, és az órához kapcsolódó célokra használhatják.A tanárok támogatják az órákon az eszmecserét, együttműködést, ez része a tanulásnak. Ebben segít a termek berendezése is.

Attól még, hogy nincs magázás, megvan a tisztelet! A tanár-diák kapcsolat sokkal lazább, például a tanárokat a keresztnevükön szólítják a gyerekek. (A finn nyelv és kultúra egyébként is sokkal informálisabb, mint a magyar.)

Több az együttműködés a tanárok és a szülők között. Mert van rá lehetőség, mivel kevesebb kontaktórájuk van a tanároknak. Akihez jártam, neki főállásban például 16 kontaktórája volt. Így a munkaidejébe jóval több konzultáció fért bele (és persze az adminisztrációra is több ideje jutott).

Az inklúzióban dolgozó gyógypedagógus párhuzamosan, kiscsoportban tartja ugyanazt az órát, ami a gyermekek órarendjében van. A kiscsoportos órán nincs meg fixen, hogy kik vesznek részt. Az egész rendszer rugalmas, akinek éppen problémája van, az mehet. A gyerek is kérheti, hogy hadd menjen, illetve a gyógypedagógus és a szaktanár is kiválaszthatja, hogy kinek van épp szüksége rá, hogy a többi osztálytárstól eltérő tempóban vagy extra segítséggel haladjon az anyaggal.

Ebben a rendszerben a tehetséges gyerekek is haladhatnak egyéni ütemben. A tanulási nehézségekkel küzdők és a tehetséges osztálytársaik egyszerre, kiscsoportban kint lehetnek a gyógypedagógusnál, aki differenciál az óráján.

Szerző: Mészáros Anna

Fotók: Mészáros Anna

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001