Ha külföldi félévre megy az ember, akkor az már eleve feltételez egyfajta nyitottságot. Nem egy diáktól hallottam korábban, már gimnazista koromban is, hogy ez az egyik legjobb dolog, ami történhetett vele az életben. Nem véletlen, hogy amint egyetemista lettem, szinte egyből jelentkeztem, hogy külföldre mehessek egy félévre.

Miért? Egyrészt rendkívül szeretek utazni, világot látni, viszont egy külföldi félév ennél sokkal többről szól. Új embereket ismerek meg, és rajtuk keresztül más kultúrákat. Ebben is volt már tapasztalatom, hiszen Máltán egy nemzetközi táborban már megtapasztalhattam, milyen lehet egy külföldi mobilitás. Természetesen csak mini kivitelben.

Ugyanakkor arra számítottam, mielőtt kiutaztam Svédországba, hogy majd rengeteg új svéd ismerősöm lesz, és általuk jobban megismerhetem az adott országot. Mondhatni, alapvetően azt vártam, hogy ez nem is annyira nemzetközi, sokkal inkább svéd tapasztalat lesz.

Azonban ez nem teljesen így alakul, amit egyébként egyáltalán nem bánok. Magyarországon több egyetemen, de nálunk a Corvinuson a sok külföldi hallgató miatt különösen érződik, hogy a magyar és a külföldi cserediákok teljesen más társaságokban mozognak, és ezt képesek vagyunk betudni magyar sajátosságnak, mert állítólag nem vagyunk elég nyitottak.

Nos, amellett, hogy eddig a svédek vendégszeretetével kapcsolatban szinte kizárólag pozitív tapasztalatom van, és biztos vagyok benne, hogy nem csak európai, hanem világszinten is az egyik legnyitottabb népről beszélünk, azt kell, hogy mondjam, hogy ugyanezt tapasztalni itt is.

Hogy hány svéd diákkal alakult ki baráti kapcsolatom azóta? Őszintén: nulla. Ellenben a máltai tapasztalatommal eléggé egybeesik az itteni is, hogy hiába vagyunk összesen nyolcan az egykori vasfüggönyön (nekünk) inneni régióból a német, holland és francia diákok tengerében, azért csak megtaláljuk egymást elég könnyen.

Többek között egy román hallgatóval beszélgettem erről a kérdéskörről. Hozzá kell tennem, hogy anyanyelvi szinten beszél svédül, és már öt éve kinn tanul. És még így is valamennyire outsider ebben a tényleg rendkívül nyitott társadalomban, és elmondta, igenis jól esik neki a nap végén a lakótársával az anyanyelvén beszélni úgy, hogy a kulturális háttér azonossága miatt félszavakból is megértik egymást.

Bár Magyarország történelmileg inkább a nyugati kultúrkörhöz tartozik, azzal szembesültem, hogy moldáv, ukrán vagy román hallgatókkal sokkal jobban meg tudom értetni magam. Mármint nem a nyelvi nehézségek miatt, hanem egyszerűen azért, mert a kommunikáció sokkal többről szól, mint maga a nyelv.

Egy tökéletes példa erre a humor, és az, hogy mi itt keleten a dark humort úgy fogjuk föl, mint a tökéletes gyógyszert a történelmi és egyéb traumáinkra. A nyugati diákokkal ezt nehezebben tudjuk eljátszani. Ez viszont nem azt jelenti, hogy itt lenne egy kelet-európai mag, akik összezárnak és nem nyitnak kifelé, sőt!

Összességében azonban azt tudom mondani, hogy nyilván legyen szempont az embernél a helyi kultúra, ha választania kell a desztinációk közül. Azonban ne ez legyen az elsődleges, ha Svédországba jön, és gyanítom ez máshol is hasonlóan működik. Ugyanis külföldi cserediákként még egy ilyen nyitott országban is egy buborékban van. Olyan buborékban, amely életre szóló élményeket ad, és a nemzetközi közeg által a látásmódját korábban nem tapasztalt módon bővíti.

Szerző: Faragó István

Fotók: Faragó István

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001