Úgy érkeztem Izlandra, hogy nem nagyon szerettem se a halat, se a bárányhúst, sem a medvecukrot. Ez szerencsére már a múltté, mára teljesen odavagyok mindegyik ételért, hála a helyiek zseniális házi receptjeinek.
Rothasztott cápahús, báránypofa, savanyú báránysonka... - a hagyományos izlandi ételek számomra első hangzásra nem is tűntek valami ehetőnek. Minden évben január vége felé az izlandiak a múlt nehéz teleire visszaemlékezve egy ilyen, és ehhez hasonló ételekből álló vacsorát tartanak. Ebben az élményben az egyetemünk nemzetközi irodája is részesített bennünket. Nem mondhatom azt, hogy kifejezetten jól laktam az aznapi vacsora alkalmával, de meglepő módon nem is voltak olyan vészesek az ételek.
A kép előterében balról jobbra: szárított hal (halízű, csak ehetetlen az állaga miatt), füstölt bárány (füstölt sonka ízű, egészen finom), sózott bárány (sonkaízű, teljesen jó), savanyú bárány (savanyú sonka?), véres süti (ez nem jött be...), báránypofa (bárányízű, de borzasztó állagú), báránymáj (a májat meg a bárányt sem szerettem ekkor még, rossz kombináció), rothasztott cápa ("nem is olyan rossz... nem is olyan rossz... fúúúúúúúj", erre inni kell). A bárányherére nem vitt rá a lélek.
Szerencsére az izlandi mindennapokat nem ezek az ételek dominálják. Míg mi a koliban a kenyérsütéssel, a zöldséges egytálételekkel, és a sült lazaccal kísérleteztünk, az izlandi vendéglátóimnál rendszerint bárány volt ebédre (többek között húsgombóc, rántott hús, vagy steak formájában), amelyhez kiválóan illett a házi rebarbaralekvár. Ezek mellé krumpli és zöldség került még a tányérra. Ha nem bárány volt ebédre, halat ettünk, azt is istenien elkészítve. Nagyon megszerettem az ételeket. A nagy izlandi kedvencem viszont a kicsit édeskés rozskenyér, a rúgbrauð (vagy hverabrauð abban az esetben, ha egy meleg forrás mellé elhelyezve “sütötték meg” egy éjszaka alatt). Az enyhén édes izlandi vajjal (smjörvi, ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert “vajat” megszámlálhatatlan formában és minőségben találni az izlandi boltok polcain, és mindegyiknek van egy ajánlott felhasználási módja) tökéletes párost alkotnak.
Elsőre meglepett engem, de nagy izlandi specialitás a hamburger és a hot dog (pylsa). A pletykák szerint a helyiek annyira igényesek ezekre az ételekre, hogy a mekis burger a gyenge minősége miatt nem tudott helytállni Izlandon. Az utolsó izlandi mekmenüt egyébként még valahol meg lehet tekinteni a szigeten. Egyébként mind a hamburgerhez (hamburgara sósa), mind a hot doghoz (remouladi) van egy speciális szószuk, amely a szokásos ketchup-majonéz kombinációhoz társul. Egy izlandi hűtője ennek megfelelően tele van mindenféle szósszal.
A világ 31. legjobb hamburgerét kóstoltuk meg Annával, aki még január végén látogatott meg
Ami pedig az édességeket illeti, nekem a vaníliás krémkeksz nagy kedvencem. Emellett nagyon finom a hraun (“hröjn”=láva) névre hallgató rizspufival kiegészített, csokival leöntött nápolyi, és a medvecukros csoki, az minden formájában: a kis csokigolyóktól a nagy izlandi csokitojásig. Így szerettem meg tehát a medvecukrot is.
Zárásként a palacsintáról ejtenék néhány szót. Itt, Izlandon kellett ráébrednem, hogy az “igazi” vékony tésztájú palacsinta fogalmát nem ismerik a többiek. Hogy meggyőzzem őket, hogy mégis milyen jó, gyorsan be is szereztem egy palacsintasütő serpenyőt. Viszont az izlandiaknak is van egy “saját” palacsintájuk, a “lümműr” (lummur). Ránézésre enyhén hasonlít az amerikai palacsintára, de nem tartalmaz sütőport. A lummur különös szerepet tölt be január végén: a nyugati fjordok egyik településén évente lümműr ünneppel köszöntik a visszatérő napsugarakat, amelyek ekkortájt bukkannak elő a hegyek mögül: https://www.icelandreview.com/news/isafjordur-celebrates-the-return-of-sun/.
Mind a palacsintákhoz, mind a reggeli müzlimhez kiválóan illett még a kissé savanykás, tejfölös állagú izlandi skyr, amelyből a vaníliás és az áfonyás-málnás ízesítés jött be nekem a legjobban
Szerző: Duray Csilla
Fotók: Duray Csilla
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
