Külföldi tanulmányi mobilitás a covid alatt? Nem akarod inkább visszamondani? Hagyd a fenébe! Ennek így mi értelme? Most akkor tényleg kimész?
Igen, tényleg kimegyek, illetve tényleg kijöttem három héttel ezelőtt Belgiumba, Gent városába, a flamand régióba és 5 hónapot fogok itt tölteni Campus Mundi ösztöndíjjal, tanulmányi mobilitás keretein belül a Hogeschool Gentben. Nem mondom, hogy könnyű menet volt, de a világért sem csinálnám vissza.
Középiskolás korom óta tervezgetem, hogy egyszer majd én is külföldön fogok tanulni, mint a nagytesóim, valami jó hangulatú városban, ahonnan majd ide-oda utazgatok sok iszonyú menő emberrel, akik szintén belevágtak egy ilyen vagány kalandba. Mert hát ebbe belevágni nagyon extra dolog szerintem. Rendkívül izgalmas és kihagyhatatlan lehetőségnek tartom azt, hogy a Tempus Közalapítvány Campus Mundi ösztöndíja támogatja az efféle tanulmányutakat. Annak ellenére, hogy régóta motoszkál a fejemben a gondolat, szokásomhoz híven a jelentkezésem mégis hirtelen, kutyafuttában történt. De megtörtént. Aztán nyáron, egy Balaton-parti bicajozás közben megérkezett az értesítés, hogy megkapom az ösztöndíjat. Rögtön elkezdtem tervezgetni, hogy ez hú, mennyire jó lesz már! Nap, mint nap csekkolgattam az időjárást, képeket, videókat néztem a városról és persze az egyetemről. Elkezdtem szemezgetni az itteni kurzusokkal, felkerestem oktatókat, diákokat. Ez mind-mind izgalommal és várakozással töltött el, de aztán, tudjátok, beütött a covid, de úgy rendesen, én meg totál elkeseredtem.
Most akkor mégis mi legyen? Mérlegeltem, agyaltam, számolgattam, mindenki véleményét meghallgattam. Aztán több havi vívódás után hirtelen megvettem a repjegyet, kifizettem a szállást, és úgy voltam vele, hogy most már nincs visszaút, csináljuk! Végtére is, valamiért ennek így kellett lennie, és tudom, hogy baromi bonyodalmas, néha nehéz, és persze nagyon más lesz ez a kaland, mint a járvány előtti időszakban. Ám mégis úgy vagyok vele, hogy ezt a lehetőséget nem hagyom elúszni és elhivatottsággal tekintek a megugrandó akadályok felé, amiket elém sodor az élet.
Három hete vagyok itt, de úgy érzem, már most megérte. Ilyen élmények által lehet igazán sokat fejlődni és tanulni: az életről, a világról, másokról, és ami a legfontosabb, magadról. Így hát tárt karokkal várom az elkövetkezendő hónapokat!
Szerző: Nagy Dorka
Fotók: Nagy Dorka
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát és Instagramját is!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
