Amikor megkaptam a tájékoztatást, hogy Lisszabonban tölthetem a mesterszakos cserefélévemet, az első gondolataim ahhoz kapcsolódtak, hogy milyen remek vendéglátóhelyek, éttermek és szabadtéri bulik várnak majd rám.
Habár a portugál főváros ebből a szempontból valóban kiemelkedő, szerencsére a járvány idején is számos alternatív kikapcsolódási lehetőséget, látványos sétát tartogat, így nem kell attól tartani, hogy az ember unatkozna. Aktuális epizódomban a város jellegzetes környékeit és látnivalóit hozom egy kicsit közelebb.
Amennyiben Budapesttel próbáljuk összehasonlítani a várost, általánosan észrevehető, hogy a főbb látnivalók a térképen jobban koncentrálódnak, azonban mindez kicsit csalóka is, mivel a hatalmas szintemelkedések miatt gyakorlatilag állandó jelleggel dombokat szükséges mászni, számos lift is segíti a közlekedést. Szerencsére a dombok nem csak kihívást jelentenek, de rendszerint pazar kilátókkal (miradouro) jutalmaznak, ahonnan remekül átlátható a vár környéke, valamint a közeli Tejo folyó is. Érdekesség, hogy a folyó kimondottan széles, így a városba utazók gyakran hiszik, hogy már az óceánt látják.
Az építészet tekintetében a város kiemelkedő része az Alfama városrész, amely kis sikátoraival és színes házaival igazán autentikus környék. Ezzel szemben a Marques de Pombal tér környéke és a belváros központi része inkább a grandiózus irányba mozdul el, itt nagyobb egybefüggő tereket és sétányokat is találunk. Ez a környék teljes egészében a pusztító 1755-ös földrengés után épült át, gyakran nevezik a világ első szeizmológiai szempontokat is figyelembe vevő városmagjának is. A város egyébként nem rendelkezik kimondottan nagy belvárosi parkokkal, zöldterületekkel, az egész városmag sűrűn be van építve.
Eltávolodva egy kicsit a tényleges központtól, mindenképp érdemes még ellátogatni a pár vonatmegállóval távolabb elhelyezkedő Belém városrészbe is, ahol az emblematikus Belém-torony mellett a Felfedezők emlékművét, valamint a Világörökség részét képező Szent Jeromos-kolostort találjuk. Mindemellett megkerülhetetlen a pastel de Belém sütemény autentikus verziójának kipróbálása is.
Végül megéri még áthajózni a folyó túloldalára a Krisztus-szoborhoz, ahonnan a városképet meghatározó Ponte 25 de abril hídra nyerhetjük a legszebb panorámát. Sajnos mindeddig ez a program még kimaradt, remélhetőleg áprilisban már ez is sorra kerül.
Összefoglalva úgy gondolom, hogy Lisszabon egész városa egy sajátos, egybefüggő hangulattal rendelkezik, amely nem hasonlítható semelyik másik európai városéhoz sem. Habár a belváros mérete viszonylag kicsi, és kevés az igazán hires épület, egy belvárosi séta még így is mindig képes újdonsággal szolgálni, és rejtett szépségeket megmutatni. Mindenkinek lelkesen ajánlom a várost a vírus utáni időkre, 2-3 nap alatt kimondottan tartalmasan fel lehet fedezni.
A következő epizódban a cserefélévem eddigi legérdekesebb utazásáról olvashattok, még február végén töltöttem 9 napot Madeira szigetén. Tartsatok akkor is velem!
Szerző: Péterfi Csaba
Fotók: Péterfi Csaba
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát és Instagramon is!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
