Sziasztok, Fanni vagyok és Franciaországban, Nîmes-ben töltöm az őszi szemesztert Campus Mundi részképzés ösztöndíjjal. Ha még nem hallottatok a városról, ne érezzétek magatokat rosszul, mert én is az egyetemem partnerintézmény listájában találkoztam vele először.

Nîmes az ország déli részén található Occitanie régióban, Marseille, Montpellier és Avignon között helyezkedik el, a városban pedig nagyon sok, kivételes állapotban levő római kori emlék maradt fent, emiatt Franciaország Rómájának is nevezik. Emellett van a városnak egy nemzetközi reptere is, bár Magyarországról ide repülő nem jár, így egy héttel ezelőtti földet érésemkor Marseille-ben tudatosult bennem először, mire is vállalkoztam, amikor februárban meghoztam azt a döntést, hogy az alapképzés után a mester tanulmányaim alatt is külföldi babérokra török.

Azon a bizonyos téli estén éppen a szüleimmel ábrándoztam arról, mennyire jó lenne, ha a francia B2-es nyelvvizsgám nem csak egy sor lenne az önéletrajzomban, hanem egy olyan tudás, amivel például nem jövök zavarba, ha egy nizzai étteremben megkérdezik tőlem, kint szeretnék-e leülni vagy bent. Vagy ha egy buliban egy francia fiúnak próbálom lelkesen felmondani a gimnáziumban tanult „Paris est la capitale de la France” memoritert, ne kérdezzen vissza, hogy „Nagyon aranyos vagy, de ez milyen nyelven volt?”. A biztonság kedvéért ránéztem az egyetemem honlapjára, ahová éppen azon a héten írták ki a mobilitási tudnivalókat, sorsom pedig ott és akkor eldőlt.

Sokáig a kiutazással kapcsolatban kizárólag a nyelvtanulási lehetőség hozott lázba. Amikor hosszú francia levelezések, négy óráig tartó tízsoros e-mail és végeláthatatlan motivációs levél írások után áprilisban kiderült, hogy elfogadták a jelentkezésemet, heti rendszerességgel kezdtem órákat venni, hogy szót tudjak érteni a híresen csak a saját nyelvükön megszólalni szerető franciákkal, vagy megértsem az óráimat, amiket bátran ezen a nyelven vettem fel. A hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel tarkított, könnyekkel tűzdelt nyelvtanulási utam végén pedig ott álltam a marseille-i reptérről a vonatállomásra tartó buszon, ahol nem fogadták el a bankkártyámat, a készpénzemből pedig nem tudtak visszaadni, és azt kérdeztem magamtól: hogyan lesz ebből a félévből valami.

Szerencsére, a busz mégiscsak elvitt, egy órán belül pedig már robogtam is a tengerpartról a gyönyörű francia délvidéken keresztül új városom felé, tele várakozással és izgalommal. Legalább egy szemesztert fogok eltölteni egy olyan országban, aminek a nyelvét még nem beszélem magabiztosan, egy olyan városban, ahol még nem jártam, egy olyan szakon, ahol még nem tanultam (az utóbbiról beszámolok még részletesen!).

Remélem, sok sikert kívántok nekem, és velem tartotok a kinti utamon, megígérem, hogy nagyon sok érdekességgel szolgálok majd nektek a külföldön töltött időm során! 

À plus,

Fanni

Szerző: Almási Fanni

Fotók: Almási Fanni

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001