Ha követitek a külföldi kalandomat, lehet, megfordult már a fejetekben, miért is választottam részképzésem helyszínéül Nîmes-t. Szerencsére ugyanezt a kérdést már sok ismerősömnek megválaszoltam, néha pedig még magamat is meg kellett győznöm arról, hogy jól választottam, ezért a megfejtést mostanra egészen ügyesen össze tudom foglalni. Néhány előzetes vízióm azonban tévesnek bizonyult, úgyhogy, ha érdekel titeket az elképzelés-valóság kontraszt, maradjatok velem!

A döntésem, hogy az alapképzés után mesterképzés alatt is elmegyek egy külföldi cserefélévre, nemcsak a barátaimat, hanem még engem is nagyon meglepett, ugyanis az első kiutazásom nem volt a szó szoros értelmében sikersztori. Az akkori városom nem volt a legbarátságosabb, és annak ellenére, hogy tényleg egy metropoliszról beszélünk, végig magányosnak, elveszettnek éreztem benne magam. Mindennél jobban hiányoztak a barátaim és a családom, ezért nem is tudtam elképzelni, hogy még egyszer itthon hagyjam őket. Tavaly nyáron azonban egy esemény mindent megváltoztatott bennem: a két testvéremmel elutaztunk Dél-Franciaországba. Annak ellenére, hogy a gimnáziumban a francia volt a második idegennyelvem, az egyetem első évében pedig letettem a nyelvvizsgát, sosem éreztem, hogy különösebben kapcsolódnék Franciaországhoz. A nyaralásunk alatt viszont annyira megbabonázott a táj és a kultúra, hogy hónapokig csak az utazásról tudtam beszélni.

Dél-Franciaország ugyanis rettentően változatos és gyönyörű. Ameddig a Riviérán egymást követik a pompás, gazdag városok (Nizza, Cannes vagy a monacói Monte Carlo), a provence-i borvidéken a legkedvesebb kis településekkel találkozhat az ember (Aix-en-Provence, Roussillon), nyugat felé haladva pedig a spanyol-olasz hagyományokkal átitatott Occitanie régióban találhatjuk magunkat, ahol a mediterrán kultúrák izgalmas keveredése vehet le minket a lábunkról (Arles, Nîmes). Ezekre a területekre pedig még a nap is többet süt, a nyár tovább tart, az emberekről pedig azt mondják, kedvesebbek. Az egyetememnek szerencsére volt a hozzám legközelebb álló Occitanie régióban található Nîmes-i Képzőművészeti Egyetemmel partnerkapcsolata (École supérieure des beaux-arts de Nîmes), így a jelentkezési folyamat során örömmel jelöltem be ezt a rubrikát.

Persze azért más szempontok is vezéreltek, sorolom a többit. Azért is jöttem Nîmes-be, mert ez egy kisváros, ahol sokkal összetartóbb közösségre számítottam (ez teljesen így is lett, az iskolákba 120-an járnak, akik egy nagy családként tekintenek magukra). Mivel nem a legnépszerűbb francia városok egyikéről beszélünk, feltételeztem, hogy az árak sem lesznek majd az egekben (sajnos, ebben tévedtem, az üzletek árai a nagyobb városokéval vetekednek, lakást pedig a szűkösebb választék miatt nehezebben is lehetett találni). Arra is számítottam, hogy egy kisebb városban biztonságosabban érzem majd magamat (ez még mindig igaz, viszont utólag megtudtam, hogy Nîmes bűnözési rátája a helyi listák első harmadában van, a helyiek pedig nem egyszer figyelmeztettek rá, hogy nagyon vigyázzak magamra). Mivel kabátot nem hoztam magammal, nagyon reménykedtem benne, hogy itt majd nem fogok fázni (erről a szempontról még nem tudok nyilatkozni, ugyanis itt a jelen állás szerint még nyár van). Nem utolsó sorban pedig az itteni egyetem programja és az általa nyújtott lehetőségek is nagyon tetszettek, de ezekről már egy másik bejegyzésben fogok beszámolni. Tartsatok velem majd akkor is!

Szerző: Almási Fanni

Fotók: Almási Fanni

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001