Hogyha olyan gondolatok támadtak benned az előző bejegyzéseim kalandos útinaplói és tetszetős fotói kapcsán, hogy Campus Mundis egyetemistaként csak láblógatás az élet, akkor engedd meg, hogy ezen kételyeidet kedvesen eloszlassam! Van itt meló bőven. 20 kredit az 20 kredit, még akkor is, ha többnyire alkotni kell. Főleg, ha ebbe kézi és digitális design tervek is keverednek, amik nélkül eddig boldog volt naiv kis életem.

Álljanak itt tanúbizonyságul legutóbbi alkotásaim: az 5 héten át formálódó Koponya-úr (anyaga: agyag, kurzusa: Sculpture I.), a 3 hét alatt készült kompozíció, ami viselje a Csendélet kannával címet (technika: grafitceruza, kurzusa: Drawing I.) és életem első digitális rajza, a gyíkfejet formázó logóm, ami a nevem kezdőbetűit kellett, hogy tartalmazza (technika: vektorgrafika, kurzus: Font and Graphic Design). Ez persze csak az, amit bevállalok, van még szövés-kezdeményem, szék-makettem és egyéb kósza alkotásaim, valamint szobrászaton angolul tartottam kiselőadást Picasso térbeli munkásságáról. Direkt csíkosban mentem, ami a mester kedvence és védjegye volt, nem tudom, feltűnt-e bárkinek is a rejtett poén, minden esetre senki sem jegyezte meg... A digitális rajzolás egyébként már régóta foglalkoztat, ellenszenvből érdeklődéssé formálódott a hozzáállásom vele kapcsolatban, és kifejezetten élveztem az eddigi (bár még egyszerűbb) feladatokat. Nem úgy a bútortervezési és építészeti rajzokat, pontosabban rajzok híján még csak a gondolata rémiszt. Tiszta szerencse, hogy egy majdnem építésszel élek együtt, aki három napi széktervezési agóniámat megelégelve összedobott nekem egy vázlatot és útmutatást adott a maketthez is. (Remélem, a tanárnő nem tanult meg magyarul, mióta nem találkoztunk.)

Egy jó tanács. Éjjel nappal olvass emailt, mert különben könnyű szerrel úgy járhatsz, mint én a minap: művészetterápia óra helyett a pozsonyi látóhatár fölött kötsz ki! Az történt ugyanis, hogy a szerdai menetrendet bekapcsolva (kivételesen) kényelmesen elkészültem, még szendvicset is pakoltam, majd elindultam a 9:13-as vonathoz. A buszról leszállva 9:06 magasságában valamilyen oknál fogva kinyitottam a hivatalos email fiókomat és ott ácsorgott két üzenet, egy előző esti és egy reggeli az arttherapy-s tanárnőtől azzal, hogy online lesz az óra, ne menjek Nagyszombatba. Hm, még épp jókor. Kihívóan ragyogott a nap, úgyhogy, ha már szépen felöltöztem, és még elemózsiám is volt, fogtam magam, és felkaptattam az állomás melletti dombra. A cipőm nem volt épp hegymászásra alkalmas, a néhány évvel ezelőtti emlékeim közül pedig nem sikerült előhalászni azt, amelyik a felfelé vezető lépcsős utat ismerte, de a színes, emberek nélküli erdő és a jó idő feledtette ezeket a kényelmetlenségeket. A domb egyik felén Kálvária van, a tetőn pedig a monumentális és megkerülhetetlen Slavín Háborús Emlékmű és szovjet katonai temető áll. Az emlékműnek háttal állva nyílik a legszebb kilátás a városra, tünde szememmel elláttam egészen a centrálig, amitől egy hajításra lakunk.

És egy rossz hír így a végére. Sajnos, bekövetkezett a nem várt, ugyanakkor nem váratlan pillanat: az ünnep utáni hétre a fokozódó covid-esetszám miatt online oktatást rendeltek el az egyetemünkön. Egyelőre még nem tudni, mennyi időre és itt most nem is vészmadárkodnék. De való igaz, hogy itt Szlovákiában kezdettől fogva szigorúbbak a korlátozások tekintetében, ami sajnos a fertőződések számán nem feltétlenül látszik. Remélem, nemsokára visszamehetünk! Addigi is: #stayhome #stayhealthy #doart.

Szerző: Somogyi Zsuzsi

Fotók: Somogyi Zsuzsi

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001