Ahogy ez a külföldi részképzések alatt lenni szokott, lassan nálam is beköszönt a családi és baráti látogatások időszaka. Egy ilyen találkozó szervezése során éppen az időbeosztásomat egyeztettem egy ismerősömmel, amikor egy furcsa felismerésre tettem szert: bármennyire is úgy érzem, hogy az időm javarészét az egyetemen töltöm, nincs is annyira sok kötelező órám. Úgyhogy megpróbálok tiszta vizet önteni a pohárba, hogy hogyan zajlanak a napjaim a Nîmes-i Képzőművészeti Egyetemen.
Az Esban-on az oktatás a bolognai rendszerhez illeszkedve két ciklusra oszlik. A hallgatók a hároméves alapképzés (DNA ART) elvégzése után egy mestermunkát prezentálnak, majd a kétéves mesterképzés (DNSEP ART) végén egy szakdolgozat leadásával zárják a művészeti felsőoktatásban eltöltött éveiket. Az első oktatási ciklusban a hallgatók egy- vagy kéthetes intenzív workshopok során ismerkednek meg különböző alkotási technikákkal, nagyobb hangsúlyt fektetve a gyakorlati munkára és annak dokumentációjára, míg a mesterképzés sokkal inkább az önálló munkán, és annak gondolati kérdésein alapul. Bár már az alapképzés ideje alatt megtalálhatják a diákok az őket legjobban érdeklő irányzatot, az igazi szakosodás a mesterképzés időszakában van, ahol jól elkülönülő alkotói és kutatói projektekbe bekapcsolódva oszlanak csoportokra az évfolyamok. Az egyetemen én egy kiadványszerkesztéssel és fotóval foglalkozó projektet, itteni nevén ARC-ot (Atelier Recherche Création) és egy térbeliséggel, kiállításrendezéssel kapcsolatos szemináriumot választottam. Az órarendem a fent említett két óra mellett egy szakdolgozatíró és egy kiállítástörténeti szemináriummal, valamint egy kötelező angol órával egészül ki.
Bár a szemináriumok és workshopok rettentően érdekesek, szigorúan nézve mégiscsak heti pár órát tesznek ki az időbeosztásomban. Akadnak azonban az egyetemnek az órákon kívül más fontos funkciói is, ez pedig az önálló és a csoportos tanulás, ami a karanténból kitörve hatalmas szerepet kapott a hallgatói életben. Az intézményben így gyakorivá váltak a heti piknikek vagy a különböző klubok, mint a rajz vagy a sakk. A csoportos elfoglaltságok mellett pedig állandóan zajlik az élet az iskola különböző műtermeiben, én személy szerint a nyomdai műhelyben és a fotólaborban töltöm el a legtöbb időt.
A heti rendszerességgel ismétlődő tevékenységek mellett az egyetemen szinte minden héten indulnak különleges workshopok is, amiket elismert francia vagy külföldről érkező művészek koordinálnak, javarészt egy héten keresztül. Ezek a projektek gyakran meghívásos alapon, nem mindig minden hallgató számára nyílnak meg, viszont legalább egyen részt kell vennünk egy szemeszter alatt. Én már a második oktatási héten eleget tettem ennek a kötelezettségemnek, amikor egy Marseille-ből érkező képzőművésszel együttműködve készítettem el az első itteni munkámat, egy szitanyomatot. November második hetében pedig egy újabb, nagyon izgalmas projektet kezdek majd el, ezúttal Nizzába utazom az egyetem segítségével, biztosan írok majd onnan is egy beszámolót!
Szerző: Almási Fanni
Fotók: Almási Fanni
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát és Instagramját is!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
