Halihó! Ebben a bejegyzésben olvashattok a Krasznojarszk előtti kiruccanásomról. Szombat hajnalban indultunk Budapestről Moszkvába a csoporttársammal, ahonnan csak este ment tovább gép Krasznojarszkba, így volt időnk bemenni a belvárosba.
Az első dolog, ami feltűnt, hogy szinte senki nem beszél angolul. Arra számítottam, hogy Krasznojarszkban így lesz, de meglepett, hogy Moszkvában is. És nem csak a város egy eldugott szegletében, hanem a reptéren is ez a helyzet. Már a nő, aki ellenőrizte az útlevelem végig oroszul beszélt hozzám. Tanultam pár évig oroszul, ezért nagyjából megértettem, csak nehéz volt, mert nagyon gyorsan beszélt. Utána bementünk SIM kártyát venni még a reptéren, de ott is ugyanezzel a helyzettel találtuk magunkat szemben. Kettőnk közül én tudok jobban oroszul, így nekem jutott a megtiszteltetés, hogy beszélhettem az eladóval. Szerencsére fél mondatokból és sok mutogatással megértettük egymást, és minden kérdésünkre választ kaptunk. Fantasztikus érzés volt, hogy még ha nem is ment tökéletesen és gyorsan, de sikerült valamit elintéznem oroszul - hogy végre használhattam a nyelvtudásomat a tantermeken kívül.
Moszkva meseszép volt. Mintha egy másik világba csöppentem volna, egyetlen helyre sem hasonlított, ahol eddig jártam. Az átlagosabb épületek közül kitűnnek a színesebbnél színesebbre festett épületek.
Az egész azt az érzést keltette bennem, mintha hatalmas porcelán babaházak
vennének körül.
És ezt a másik világot teljesen beborította a hó. Annyira más érzés volt azok után ott járni, hogy nálunk alig esett Budapesten. Itt meg a térdig érő hó egyáltalán nem meglepő, persze az utakról el van takarítva.
Néhány óra sétálás után bemenekültünk egy kávézóba a hideg elől. Magáról a kávé ízéről majd később. Most elmesélem a másik meglepő dolgot. A nem baráti kapcsolatokban, mint például egy kávérendelés vagy fizetés, nem nagyon szoktak mosolyogni. Amikor fizetni szerettünk volna, az egyik pincér elmondta, oroszul, hogy hol tudunk. A szavai jelentése és a megfogalmazás kedves és segítőkész volt, de az arcáról az ellenkezője érződött. Hirtelen nem is tudtam, hogy mit gondoljak.
Aztán másnap reggel megérkeztünk a titokzatos Krasznojarszkba, ami már fél éve foglalkoztat, hogy vajon milyen lehet.
Jövő héten erről olvashattok! (szerk.)
Szerző: Bagosi Lívia
Fotók: Bagosi Lívia
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2018.02.21. 15:39:36
cocobinky.blog.hu/2018/02/21/pallada_akiket_meg_kell_jegyezni