Sosem szerettem ezt a megnyilvánulást, hogy „AZ VAN, HOGY…”, inkább annak a híve vagyok, hogy „ARRA GONDOLTAM, HOGY…” vagy „BESZÉLJÜK MEG, HOGY…”, viszont most nincs kecmec. Az van, hogy el kellett köszönnöm a dzsungeltől, és belevetettem magam a betondzsungel sűrűjébe.

Akárhogy is nézzük, az a szoba, amiben laktam, Theo (a főbérlőm) dolgozószobája volt, és az itteni emberek elhivatottsága a munka iránt nem múlik el, amikor hazaérnek - szeretik folytatni a projektjeiket, hiába van éjfél, esetleg hajnali egy. Szívesen ráhúznak még egy-két órát, hiába kell menni másnap reggel is munkába. Mondjuk ez a filmes szakmáknál gyakori jelenség, de itt tényleg nagyon durván nyomják az emberek.

Theo - azért, hogy plusz keresethez jusson - kiadta a dolgozószobáját nekem. Az asztalát pedig bezsúfolta a hálószobájába, ami valljuk be, nem túl nagy, éppen hogy elfér egy franciaágy. Ez másfél hónap után kezdett nagyon kényelmetlenné válni neki. Így nagy sajnálkozások között megkért, hogy költözzek ki a szobából, aminek az ablakán keresztül mindig láttam a kedvenc vaddisznó családomat. A dzsungelből jöttek és állandóan ott garázdálkodtak a környéken, fosztogatták a környék kukáit. Nagyon szép kapcsolat köt az egyik vaddisznóhoz, ugyanis minden éjjel összefutottunk, egyik alkalommal pedig nagyon közel jött hozzám és körbe is szaglászott a farkát csóválva. A szívem a torkomban dobogott, de nagyon barátságos és maradandó élmény volt.

Ezt a bejegyzést már az új helyről írom, Hongkong szívéből, az új pakisztáni főbérlőm pedig mogyoróvajas kenyérrel kínál. Nagyon hálás vagyok a sorsnak a kedves átvezetésért, hogy egy hónapig volt lehetőségem a természet közelségében párnára hajtanom a fejem, és közben be-betekintgethettem a belváros betonrengetegébe. Azt hiszem szépen felkészültem erre a változásra, ami egyébként - akármennyire is vonzódom a természethez-, több szempontból is nagyon szerencsés, hiszen gyalog is könnyen eljutok az egyetemre és tulajdonképpen bárhova.

Például az újévi felvonulás is két utcával lejjebb zajlott. Hongkongban itteni hagyományok szerint ünneplik a holdújévet, ami 12 holdciklus lezáródását jelenti. 2018-ban február 16-ra esett, így lehetőségem volt megnézni a felvonulásokat, ami minden délután dobokkal és sárkányokkal kezdődött. Az újév a kínai horoszkóp szerint a kutyát köszönti. Annak érdekében, hogy a kutya kegyelmébe fogadjon és szerencsével gazdagítsa az évünket, viselni kell valami pirosat az első napokban. Az emberek kedves kis üzenetekkel ellátott piros-arany kártyákat adnak egymásnak, valamint tilos negatív kifejezéseket használni, és erre nagyon odafigyelnek.

Együtt ünnepeltünk újdonsült magyar pajtásaimmal a MOME-ról: Kingával, Julival, Ákossal és az ő lakótársával Patrykkal. Elmentünk megnézni a híres újévi felvonulást, aminek nagyon hangos nevetés lett a vége, ugyanis a legények kitalálták, hogy menjünk fel az egyik sarkon lévő talpmasszázs helyre, egy épület 2. emeletére. Így is tettünk, fentről csodáltuk a legnagyobb vurstlit, amit életemben láttam. A talpmasszázs szalonban nagyon kedvesek voltak velünk, egy elszeparált helyről nézhettük végig a felvonulást - nyilván egy talpmasszázsért cserébe. A felvonuláson az óriás Hello Kitty lufitól elkezdve, kagylógyöngynek öltözött táncoló kisgyerekekig minden volt. Eltekintve a villódzó műanyag tengertől, káprázatosak voltak az óriás sárkány kosztümök, és ahogy az emberek együtt táncoltak velük a hatalmas dobok ütemére.

Végül pedig szeretném elmesélni az egyik legfurcsább dolgot, ami idáig történt velem. Elmentem Chi Lin Monostorba, ahol egy gyönyörű kínai kert tárult elém, kiállítással, aranyhalakkal, autentikus építményekkel, zen kerttel és rengeteg bonsai fával. A hongkongi kalandom és az életem szerves része, hogy rajznaplót vezetek, ezért akárhol járok és bármit látok, ami inspirál, azt papírra kell vetnem. Így voltam ezzel a kerttel is. A templomban nyilvánvaló volt, hogy fotózni nem lehet, ebből következtettem, hogy rajzolni sem. Viszont a Nan Lian Kertben az emberek megállás nélkül fotózkodtak, így bátorkodtam én is leülni és rajzolni.

Alig telt el öt perc, egy kedves úriember biztonsági őrök kíséretében megszólított, hogy ezen a területen ez kifejezetten tilos. Megkért, hogy hagyjak fel ezzel a dologgal és folytassam az utam, vagy hagyjam el a helyszínt, ha már elég időt töltöttem ott. Értetlenkedve bár, de fogtam a sátorfámat, és elhagytam a kertet, hiszen nagyon szégyelltem magam, hogy valami olyat csináltam, ami az ő szokásaikat, kultúrájukat sérti. Később az Instagramon, ahol megosztottam ezt a történetet, egy kedves helyi ember elmagyarázta, hogy ez azért van, mert szeretik, ha folytonos mozgás van azon a területen. Arra törekedek, hogy az emberek élvezzék az ottani légkört, és felvegyék azt a hangulatot, ami Nan Lian Kertet körbeöleli, és ami tényleg lélegzetelállító.

Viszont a kedves úriember, aki a kertben leszólított, azt is jelezte, hogy lehetséges, hogy biztosítsák nekem a lehetőséget az alkotásra és kaphatok egy biztonsági őrt is, természetesen a megfelelő ár ellenében. Tehát még ha egy szent helyen vagyunk is, ami ingyenesen látogatható és turisták százai készítik a szelfiket, a lehetőség az alkotásra csak megvásárolható.

A rajzaimat továbbra is itt követhetitek: https://www.instagram.com/arzsabi

Szerző: Parázs Bianka
Fotók: Parázs Bianka

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001