Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok túl jó olyan dolgokban, mint hogy megjelenjek kiállítás megnyitókon, mert mindig van valami fenntartásom magammal vagy valamivel kapcsolatban. Esetleg nem vagyok megfelelően öltözve, éppen jöttem valahonnan, pont ütközik az időpont valamivel, és mindig nagyon nehezemre esik azonnal reflektálni az alkotásokra, szeretem, ha megérnek bennem a dolgok. A megnyitókon meg úgy próbálnak közeledni az emberek, hogy „Na, és mi a véleményed?”. Én jobban szeretek egyedül időt tölteni ilyen helyeken, vagy úgy, hogy a legkevésbé sem akar velem interakcióba lépni senki.
Az utóbbi időben viszont valahogy állandó jelleggel kiállítás megnyitókra vagy múzeumokba keveredek. Így akadt, hogy el akartunk menni a Space Múzeumba inspirálódni. Épp be volt zárva, ezért átmentünk a Science Múzeumba, ahol megtapasztalhattam, hogy az itteni embereknél miért másabb egy kicsit a múzeumlátogatás. Először is egészen olcsó volt a belépő, és rengeteg kisgyerekes családot láttam. Ebből kifolyólag szinte minden kiállított darab interaktív volt, így mindenhol zsinnyegtek a gyerkőcök, akik mindent ki akartak próbálni. Számomra könnyebb a múzeumban való nézelődés/inspirálódás, ha nem rohan el előttem 15 gyerek üvöltve. Természetesen ezen felül jól éreztük magunkat, és készítettünk pár vicces képet.
Ha időm engedi, minden hétvégén kalandozok valamerre. Egy szombati napon ellátogattunk Tai O-ra, ami Hong Kong egyik külvárosi része, mondhatnám inkább falu, valahol az óceán mellett. Tai O egyike a szuper turista látványosságoknak itt, hiszen csodás panoráma tárul eléd minden oldalról, és lehetőséged van arra, hogy hajókázz rózsaszín delfineket keresve. A falu nagyon érdekes látnivalókat mutat magából, és valahogy az emberek is másképpen viselkednek. Az egész egy halászfalu, nagy része az óceánra épült, és a tengeri élőlények minden fajtája és része megtalálható itt, például szárított halbőrök és algák, halbelek, fehérre mosott kalmárok, helyi „ínyencség” halgolyók. Az éttermekben ehetsz frissen kifogott halakat, rákokat, amik még élnek, és személyesen választhatod ki, hogy melyiket szeretnéd a menüdbe. Az utcán pedig szemügyre veheted, hogy hogyan ölik meg, és készítik el a vízi állatokat. Az én kis vegetáriánus lelkemnek kicsit sok volt, viszont elfogadom, és tiszteletben tartom - illetve érdekesnek találtam, hogy láthatok ilyen dolgokat élőben.
A falu szerkezete nagyon különleges, a lakóházak bádogból épültek, egymás hegyére-hátára. Sosem láttam még ennyire pici lakásokat. Valamiért azt gondoltam, hogy ezek a teljesen bádog felépítésű házak elviselhetetlen hőséget hoznak létre a belső terükben, de ahogy elsétáltam előttük, már az árnyékukban sokkal kellemesebb volt a hőfok. Illetve ráleltem talán az egyik kedvenc dolgomra. Itt mindenhol jellemző, hogy kis buddhista szentélyeket állítanak a boltok elé, illetve nagyobbakat a sarkokra, ahol füstölőt gyújtanak, felajánlásaikat teszik étel/ital formájában, és piros pompába öltöztetnek egy Buddha formájára hajazó követ, néhol naivan belekarcolgatva.
Elképesztő szegénység lengi át ezt a vidéket, mégis talán itt hallottam a legtöbb nevetést, és remek hangulat lengte át a környéket.
Reggel az emberek felkeltek, elhúzták az ajtajukat, és így betekintést nyerhettünk a mindennapjaikba, megnézhettük a házi szentélyeiket, figyelemmel követhettük, ahogy a kanapéjukról nézik a tévét, vagy a környékbeli barátaikkal verik az asztaloknál a mahjongot. Nem is zavarja őket, hogy mindenki látja, éppen mi történik benn a lakásban. Aggodalommal hallottam, hogy ez a fajta hozzáállás lehetséges, hogy el fog veszni az elkövetkezendő időkben, hiszen az itteni idős emberek éltetik ezt a dolgot, akik már egyedül maradtak. És ha ők elhunynak, valószínűleg velük veszik ez a szokás is. Már most egészen sok elhagyatott házat láttam.
Mindenesetre nagyon jó élmény volt betekintést nyerni e falu légkörébe, alig várom, hogy visszamenjek még rajzolni. Pont a múlt héten mondta a rajztanárom, hogy egyik hétvégén az egész osztály együtt tesz látogatást, én pedig tervezem, hogy kinn töltök egy estét a shaolin papoknál. Na, majd meglátjuk.
A rajznaplómat itt követhetitek: www.instagram.com/arzsabi
Szerző: Parázs Bianka
Fotók: Parázs Bianka
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.