Pörögnek a dolgok rendesen. Amint kiderült, néhány órámból az e hetik voltak az utolsók. Csak úgy kapkodom a levegőt, és úgy érzem, sehogy nem haladok semmivel, és összecsapnak a fejem felett a hullámok. Nem csak képletesen, hanem igaziból is.

Ugyanis már két hétvégén is ellátogattunk Cheng Chau szigetére, ahol először mentem be az óceánba - ami leírhatatlanul gyönyörű, akárcsak az egész sziget. Ahogy megérkezel Cheng Chau-ra, egy nyaralóövezet közepén találod magad rengeteg árus, szárított bab, felfújt halbelek és ladikok/hajók között, ami nagyon érdekes lehet egy nem helyi számára, hiszen ilyen dolgokat nem gyakran lát az ember. Nekem talán a legérdekesebb az a napsütötte, sós tojássárgája, amit szárítanak naphosszakat, és utána később hozzáadnak az ételeikhez, akárcsak a felfújt halbelsőségeket, vagy bármelyik kiszárított tengeri herkentyűt.

20 perc séta után kiérsz a sziget legszebb részére, ahol taoista templom és pavilon várja az odalátogatókat, mindeközben az óceán teljes erőbedobással azon van, hogy elkápráztasson. Valójában nem is kell ezen erőlködni, csak teszi a dolgát, ezzel örömöt csempészve az emberek szívébe. Legalábbis az enyémbe biztos.

Az első alkalommal nem jutottam el a sziget távoli strandjára, viszont a másodikkal igen. Már gyűjtögetem a szebbnél-szebb ereklyéket a parton, amit hazaviszek a barátaimnak, családomnak. Sosem volt ennyire erőteljes, végtelen tengerélményem ezelőtt. Ha pár hónappal az indulásom előtt valaki azt mondja, hogy „Bia, itt fog magába fogadni a végtelen óceán” biztos elvicceltem volna a dolgot, hogy ja, persze, esetleg egy felhőkarcoló tetején.

Tulajdonképpen szavakba önteni is nehéz az elementáris erőkkel való találkozást, úgyhogy kérlek benneteket, ha ezeket a szavakat olvassátok, és a képeket nézitek, szorozzátok meg legalább 100-al, akkor talán reprezentálja a helyzet valóságát. Cheng Chau-t, mindenki szíves figyelmébe ajánlanám, aki Hongkongba jön látogatóba, vagy a következő tanulmányi félévét kinn töltené. Egy egészen modern kis falucska, kedves kis utcákkal, kedves emberekkel, töménytelen tengeri étellel, és izgalmas kilátással.

Talán az egyetlen dolog, amit felrónék ennek a különleges közigazgatású kis városállamnak, az a szállás: a körülmények, az árak, a méretek és a bérlendő szobák tisztasága. Előző bejegyzéseim során biztosan említettem, hogy egy idősebb pakisztáni emberrel laktam együtt. Azért múlt időben írom ezt most, mert már nem élek ott, ugyanis sikerült elég kellemetlen helyzetbe sodornia, és várt rám egy hatalmas herce-hurca, sírás-rívás és költözködés. Megint. És nemsokára költözhetek egy másik helyre, MEGINT. Eléggé rá tudja nyomni a bélyegét az ember közérzetére az állandó cipekedés és az ilyen kellemetlen helyzetek, de ezen is túl leszek, és még így sem mondanám azt, hogy eszeveszettül vágyom haza. 

Szeretném megemlíteni, hogy a CityU vészhelyzetekben is remekül szuperál, el vagyok ragadtatva az ügyek intézésének gyorsaságán, most már tényleg van fogalmam arról, hogy milyen egy hallgató centrikus, modern innovatív egyetemi életet élni. Felbecsülhetetlen.

Amúgy ha valahova, ide érdemes eljönni. Minden reggel hálás vagyok a Napnak, amikor besüt az ablakomon, és iszonyatos öröm tölti el a szívemet, amikor realizálom, hogy itt vagyok, és ezt az életet élem. Anyukámnak is rendszeresen meg szoktam köszönni, hogy a világra hozott, és hogy itt és most Hongkongban vagyok.

A következő posztban, majd mesélek arról, hogy milyen volt a húsvét a nagybetűs Kínában, addig is remélem mindenki leadta a Campus Mundi jelentkezését.

A rajznaplómat itt követhetitek: https://www.instagram.com/arzsabi

Szerző: Parázs Bianka
Fotók: Parázs Bianka

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001