Sokan mondják, hogy a külföldi cserefélév életük egyik legjobb időszaka, de ezt februárig csak az otthon maradttak szemszögéből láthattam. A csoporttársaim elutaztak, pár nappal később pedig megjelentek a nagyon vidám csoportképek, hogy minden a legnagyobb rendben van. Nagyrészt ezért adtam le a pályázatomat, de sokat nyomott a latba az az álmom is, hogy egyszer majd Olaszországban szeretnék élni.
Februárban érkeztem meg Milánóba, a bőröndöm leghasznosabb tartozékának pedig egyből az esernyő bizonyult, mivel alig, hogy kiértem, elkezdett zuhogni, és csak két hónappal később maradt abba. Bár akkor még nem örültem ennek a jelenségnek túlzottan („Komolyan mondom neked, még sosem esett ennyit az eső itt tavasszal!” – nyugtattak barátaim), annál jobban tudtam értékelni azokat a napokat, amikor már nem feltétlen átázott cipővel értem haza.
Ennek ellenére sikerült átküzdeni magunkat a többiekkel az órákon, a felfedező körutakon, a bulikon és egyebeken, és a Dóm szerencsére ilyen időjárásban is szép volt.
Nem tudom pontosan meghatározni, mi volt a legjobb az egész félévben, de ha gyorsan kellene rávágnom, azt mondanám, hogy az utazgatás. Bár Milánóban is nagyon sok minden történik (Design Week, Architecture Week, Photo Week, kisebb-nagyobb fesztiválok minden héten), sokszor jó volt egy kis kimozdulás.
Amellett, hogy innen mindenhová elég olcsón el lehet repülni, nagyon sokat kalandoztunk belföldön is, legfőképpen Lombardia régióban.
A Lombardy Day Pass kitalálójának már csak miattunk is megérte belekezdeni a vállalkozásba, annyira kihasználtuk a lehetőséget egy-egy kirándulásra a Comói-, és a Garda-tóhoz, vagy Bergamóba, de a szívemet meghódító, Észak-Olaszországban játszódó Call Me by Your Name forgatási helyszíneit is meg tudtuk látogatni a barátaimmal Cremában. A korlátlan utazási lehetőséget biztosító bérlettel tényleg akárhol megérte leszállni a vonatról, mert biztosak lehettünk benne, hogy gyönyörű lesz, hiszen
nem találkoztam itt olyan várossal, ami csalódást keltett volna bennem.
Az egyetlen negatív tényező itt sajnos az, hogy a Università Cattolica del Sacro Cuore gyönyörű egyetemén (az épület régen kolostor volt, ilyen szép iskolát még tényleg soha nem láttam) borzasztóan későn vannak a vizsgák.
Miközben tavaly ilyenkor már a szabadságomat ünnepeltem, itt az utolsó írásbelit július közepén teszem, ezért az idei Közgáz Évzáró Fesztivált UCSC Jöhetsz Vissza Vizsgázni fesztiválként kell értelmeznem. De ezt már a kiutazásom előtt is tudtam, és ennek ellenére is több, mint
megérte ezt az intézményt és várost választanom, mert olyan emlékekkel és barátokkal gazdagodtam, akik mindig itt lesznek velem.
Ezért is ajánlom mindenkinek, hogy pályázzon külföldi részképzésre és Campus Mundi ösztöndíjra. Felejthetetlen élmény lesz egy időre kiszakadni az otthoni midennapokból és egy másik országban új embereket és egy teljesen más életszemléletet megismerni, mindegy, hová mész.
Szerző: Almási Fanni
Fotók: Almási Fanni
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. FT EFOP ÉS 2,3 MRD. FT VEKOP FORRÁSSAL VALÓSUL MEG A TEMPUS KÖZALAPÍTVÁNY KEZELÉSÉBEN. PROJEKTSZÁM: EFOP-3.4.2-VEKOP-15-2015-00001
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.