Sziasztok! Nagyon nehéz összehoznom ezt a posztot, mert ez már azt jelenti, hogy a Campus Mundi félévem végéhez közeledem.

Amikor Lisszabonban jártam, a szálláson találkoztam egy belga sráccal, aki már a második félévét töltötte külföldön és a lehető legjobb tanácsot adta, amikor megtudta, hogy egy hónapom maradt hátra:

csinálj meg mindent, amit az elején elterveztél, mert az utolsó hónap olyan gyorsan elmúlik, hogy észre sem veszed!

Szóval, azóta igyekszem minden pontot kipipálni, amit még a legelején elterveztem.

Ilyen volt például az, hogy minél több embert megismerjek és barátokat szerezzek.
Ez, úgy érzem, teljes mértékben sikerül, tekintve, hogy már most találkozókat tervezünk a legközelebbi barátaimmal és még mindig, minden egyes nap új emberekkel találkozom, akik elképesztően nyitottak és azonnal lehet velük beszélgetni mindenről. Ahogy azt a legelején is írtam, szeretem megismerni más országok kultúráját, és itt olyan emberekkel találkoztam, akik minden nap inspirálnak és motiválnak, hogy még többet utazzam és még több nyelvet tanuljak. Találkoztam olyannal, aki Törökországban született, de San Franciscóban nevelkedett, évekig oroszokkal gimnasztikázott, majd Oroszországban versenyzett, Argentínában élt egy évet, Franciaországban egy felet és még számtalan országban megfordult, most pedig Portóban él már egy éve és öt nyelven beszél folyékonyan. Az egyik legjobb barátnőm hasonlóan öt nyelven beszél és nyáron kezd neki egy hatodiknak.
Az elején említettem azt is, hogy meg szeretnék tanulni alapszinten portugálul, hát ez nagyjából sikerült is, hiszen teljesítettem az A1 szintű nyelvkurzust, de még nagyon sokat kell foglalkoznom vele, hogy magabiztosan társalogni tudjak.

Egy másik ilyen célom az volt, hogy beutazzam az országot. A Porto közelében lévő kisvárosoktól kezdve egészen Algarve gyönyörű tengerpartjaiig sikerült bejárnom Portugáliát. Aveiro és Costa Nova a személyes kedvencem, de Sintra is csodaszép!

A túrázás is megvolt egy nemzeti parkban, méghozzá az északon lévő Geresnél. Ide ESN Porto szervezésű kirándulással mentünk egy napra. Ez a hely volt az, ami a legjobban emlékeztetett az Azori-szigetekre, hiszen gyönyörű vízesések mentén túráztunk, a vízesés lábánál lévő patakban fürödtünk és a naplementetét az egyik legszebb kilátópontról néztük. Az Azori-szigetekről már írtam egy beszámolót, de megérne még egyet, annyira gyönyörű!

Még egy bakancslistás pont volt a szörfözés, amire Porto nagyszerű hely! Bár nem lett a kedvenc sportom, de nagyon nagy élmény volt, és mindenkinek ajánlanám, akinek van rá lehetősége! Egy jó tanár nem árt hozzá, pláne ha beszél három szónál többet angolul, de így is sikerült felállnom egy pillanatra! A szörf lecke után egy hétig nem kellett sót használnom semmibe, annyi vizet nyeltem, de így is megérte! ESN kártyával csak 10 euró volt maga az óra, a neoprém ruha és szörfdeszka bérlés egy órára.

Nagyon büszke vagyok arra is, hogy lángos és pogácsa függővé tettem a barátaimat, és hogy alig várják, hogy Magyarországra látogatva bevásároljanak Piros Aranyból és Túró Rudiból!

Ez az utolsó poszt, amit még Portóban írok, a következőt már otthonról fogom. Ezt az érzést szörnyen nehéz megfogalmazni, és igazán csak az értheti, aki járt már hasonló cipőben.

Az idegenekből családdá vált barátokat elhagyva hazaérkezni az igazi családhoz keserédes érzés.

Pont arról beszélgettünk egyik este a naplemente után egy parkban sörözgetve, hogy létezik-e „poszt-Erasmus depresszió” vagy sem. Mert akkor, ott úgy éreztük, hogy már el is ért minket. De persze ez senkit ne tántorítson el attól, hogy belevágjon, hiszen megannyi közös utazást terveztünk azon az estén és mindenki meghívta a csapatot a saját hazájába, így még több kaland elé nézünk!

Majd igyekszem azokról is beszámolni valamilyen formában, ha máshol nem, hát az instagramon: @lucajaksics

További szép napot!

Luca