Remélem mindenki kipihente magát a négynapos hétvégén, mely egyben számomra is toll-csendet kauzált. Ez nem feltétlenül gond, hiszen most érkeztünk a félév-felező vizsgák időszakába. De ne szaladjunk ily előre, mindent csak sorjában!

A lábam okán mostanában kevésbé fogtam kalandosra napjaimat, az itteni családom megtiltotta a további iskolai túrákon való részvételt, látván varrataimat, s korábbi, rugalmas lépteimhez méltatlan csoszogásomat. Ez amúgy nem is gond, Umm Qays és Maeen (forróvizű források a holt tenger közelében) ezen a két hétvégén a program, gyönyörű helyek, de egy éve már mindkettőt meglátogattam.

A múlt hét elején „ehelyett” sajátos kirándulást szerveztem, tőlem, nekem: fedezzük fel az egyetem mellett található kórházat!

Illetve azon belül a helyet, vagy bármit ahol ránéznek a lábamra, s kötést cserélnek. Oda-vissza küldözgettek, de végül megtaláltam, elláttak kötszerrel, s tanáccsal egyaránt. Három napig kellett visszajárnom, majd két hét múlva, tehát mostanra már az öltéseket is kivette a doktor, teljes körű használat engedélyezett újfent, mondjuk a táncórákat és a focit azért még okosabb hanyagolni egy bő hétig. Ezen kalandok miatt pár tanórát is kihagytam, reggeli-délelőtti órákban van csupán rendelés (amúgy ezt valaki magyarázza már meg, eddig nem sikerült rájönnöm: itt mintha nem lenne délután munkaidő…) párhuzamosan az óráimmal. Ideiglenesen belefért.

Persze az órák kihagyása nem mentesít a követelmények teljesítése alól, melyekkel a tanárnéni szerencsére sosem fukarkodik. Igen szórakoztató feladatot kaptunk a hétvége előtti utolsó előadásra: válasszon ki mindenki filmet vagy sorozatot, illetve abból egy kb 10 perces részletet, fordítsa le, s „szinkronizálja”, amit majd együtt megtekintünk.

Így szereztünk az Üvegtigris nevű remekműnek nemzetközi rajongótábort, már ha eddig nem lett volna.

Sok órát ültünk rajta kolleginával, a munkafolyamat jordániai sörkülönlegességeket is igényelt, valamint házi készítésű tortilla-sajtszószt, amit nem én főztem. De végül is elkészült, s nagyon büszkék voltunk reá. Pláne, mivel a szövegkönyvet némileg virágnyelvre kellett fordítani, nehogy ki legyünk hajítva az óráról, mégiscsak muszlim országban vagyunk…De úgy érzem sikerrel jártunk, van, aki azóta is a fordításunk költői képein nevetgél. A végeredmény itt megtekinthető.

Apropó, ha már említettem a söröket, tartanék egy gyorstalpalót, hogyan is lehetséges az alkohol fogyasztása errefelé. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint nálunk otthon a trafikokat, csak itt a cigaretta mindenhol előfordul, ellenben ezen innivalók kizárólag kijelölt helyeken árusíthatóak, pláne fogyaszthatóak. Utcán, köztereken szigorúan tilalmas, és büntetendő tevékenység, ellenben privátban (például nagykövetség, vagy étterem, aki megvásárolta a jogot az alkohol árusítására, vagy saját lakhely) szabadság van a fogyasztására. Például így ünnepeltük egy barátom születésnapját is, beültünk egy „sport-bárba” ahol a csirkeszárnyak, hambi s rosebli mellé lecsusszant két kancsó sör is, teljesen legálisan. Itt ismét meglepetésbe futottunk, a felszolgálás némileg akadozott (csütörtök este mentünk, ami itt=péntek=nagy tömeg mindenhol) volt, hogy tévedésből mást hoztak ki, s ezért, hogy ne legyen rossz benyomásunk, a két kancsóról kijelentették: ajándék. Ilyenbe sem futottam még bele.

Malacka fogyasztása is viszonylag ritka dolog errefelé, de megtalálható azért.

Talán még az alkoholnál is ritkább, de azért van speciális hentes, kifejezetten erre a célra. Sokat mond a célközönségről, hogy egy betű nincs a boltra írva arabul…

Október 23-a alkalmából a Magyar Nagykövetség a diákokat, vagyis minket is meginvitált ünnepelésre,

mely a Szabadság, szerelem című film közös megtekintését, majd utána enni s innivalók melletti beszélgetést jelentett. Ez itt szerencsére alkoholt s malachusit is jelentett. Annyira jól éreztem magam, hogy másnap egy csöpp macskajajjal mentem…vizsgázni.

Ugyanis most jutottunk el oda, amivel kezdtem írásomat: félév közepéhez érve némi megmérettetéseknek vagyunk kitéve, vasárnap újságírás, (ez nem volt egyáltalán nehéz-cikket elolvasni, s hozzá kapcsolódó kérdésekre válaszolni) kedden hallott szövegértés, csütörtökön írásbeli vizsga volt. Következő hétre pedig mindenkinek el kell olvasnia egy könyvet (szerencsére a választás reánk van hagyva, pusztán beleegyezés szükséges a tanárnénitől az olvasnivalót illetően) amiről előadást kell tartani. Ami már a következő bejegyzés témája lesz.

Előtte viszont még muszáj megemlítenem valamit, ami még az otthoni hírekbe is bekerült: olyan esőt kaptunk a nyakunkba csütörtökön, amilyent igazán ritkán látni.

Jordániát elöntötte az ár, sivatagi országtól szokatlan módon.

Bár én elkerültem, csak a könyvtárból néztem a nagy vizet, s mikor este hazamentem már elállt…máshol viszont a erre való felkészületlenség sajnos komoly problémákat is okozott, egy ország gyászolja az ár által elsodort iskolabusz kis utasait. Lenti képen az egyetemem főbejáratához közeli „főtere” látható, melyen általában diákok százai sétálnak, ez ideiglenesen lehetetlenné vált.

Szerző: Bíró Ákos
Fotók: Bíró Ákos

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F