Szeretnéd megnézni a vereckei emlékművet? Kíváncsi vagy az Árpád-vonalra, de nem tudod hogyan juss el oda? Olvasd el ezt a bejegyzést, mert adok néhány tippet arról, hogyan találj oda és ne tévedj el!

Ukrajnában október 23. nem állami ünnep, viszont Magyarországon igen. Néhány barátom Kárpátalján töltötte ezt a napot, én pedig csatlakoztam hozzájuk.

A közös kalandunk már egy nappal korábban kezdődött, ugyanis a baráti társaságunk, ami korábban egy ifjúsági kulturális egyesületben kovácsolódott össze, „összedobott” közel 200.000 forintot, és tartósélelmiszert vásároltunk belőle.

A tartós élelmiszer adomány mellett gyermek- és felnőttruhákat, valamint játékokat is gyűjtöttek a többiek. Ezeket a mezőkaszonyi Református Gyülekezet és a beregszászi Katolikus Caritas kapta meg.

Háromszor is kellett vásárolnunk, hogy el tudjuk költeni az összegyűjtött pénzösszeget.

A több mint 200 kilogramm lisztet, 80 liter olajat, 150 kilogramm cukrot, 100 kg tésztafélét, hajdinát, rizst és konzerveket szerettük volna első este a célállomásokra eljuttatni, viszont csak személyautó állt rendelkezésünkre. Hívtunk egy taxit, amibe simán be tudtunk volna pakolni, de a taxi sofőrje meglátva, hogy élelmiszert akarunk bepakolni a gépjárműbe, szó nélkül továbbhajtott.

Az első esti bevásárlásunk „eredményét” csak két fordulóval sikerült célba juttatnunk.

Még október 22-én délután, de a bevásárlás és jóval a besötétedés előtt volt szerencsénk a gyönyörű szép neogótikus „Szent Kereszt felmagasztalása” tiszteletére felszentelt római katolikus templom tornyából megnézni Beregszász városát felülnézetből.

Középen kísérőnk, aki a templomot és a várost is bemutatta a templomtoronyból, Pirigyi Gergely.

Beregszász városképe fentről még eklektikusabb, mint lentről, hiszen egymás mellett láthatunk itt a XIX. században épült gyönyörű szecessziós vagy éppen neogótikus és neoklasszicista épületet, valamint a Szovjetunió idejében épült betonkolosszusokat.

Ezek a vasbeton épületek eléggé tájidegenek a romos állapotukban is szép régi épületek között, a város ennek ellenére is szép és magával ragadó.

Az idő és térbeli kitérő után térjünk vissza a hétfő estéhez. Miközben mi javában vásároltunk és pakoltunk,  a Főiskola épületében elkezdődött a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje című koncert a Servet zenekarral és a Sodró együttessel. Még szerencse, hogy a koncertek után volt folkkocsma, mert barátaimmal már csak erre értünk oda. Örvendetes volt látni és hallani, hogy a helyi fiatalok mennyi népdalt ismernek, és, hogy azokat éneklik is. Még örvendetesebb volt egy-egy általunk is ismert népdal éneklésébe becsatlakozni.

Mivel a barátaim Mezőkaszonyban laktak, ezért az éjszakai hazajutást nem volt egyszerű megoldani, ugyanis ugyanazt a taxi társaságot hívtuk fel, akik az élelmiszerek fuvarozásához sem tudtak autót küldeni. Éjszaka a személyszállításnál megtapasztalhattuk, hogy milyen az, amikor a diszpécser kinyomja a telefont, majd utána nem hajlandó felvenni azt. Persze, ha a világnak ezen a felén fuvarra van szüksége az embernek, akkor élelmesnek kell lennie, különben hoppon marad. A város fő kereszteződésében állva leintettünk minden autót, így sikerült cimboráimnak hazajutniuk.

Október 23-án, szállásomról kilépve, egy kedves délvidéki barátommal és régi ismerősömmel találkoztam, Faragó Zolival, aki Délvidéken, Tóthfaluban honismereti vezető. Ő Bíró András úrral beszélgetett, aki a Kárpátutazó utazási iroda vezetője, a Tiszta Kárpátaljáért Mozgalom koordinátora. Kicsi ez a Kárpát-medence! Szeretem az ilyen váratlan találkozásokat. A Hazajáró turisztikai magazinműsorban gyakran találkozhatnak mindkét úrral a képernyőn.

Tervünknek megfelelően elmentünk kirándulni és megnéztük a magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékművét a Vereckei-hágón. Ahogy azt többen jelezték az autóút arrafelé sokáig nagyon jó, viszont az utolsó néhány kilométeren borzalmas! Az arra járók ne lepődjenek meg, ha irtózatos kátyúkkal találkoznak, viszont mi is megjártuk az utat oda-vissza, és nem volt semmi gondunk. Persze az sem árt, ha egy rutinos sofőr ül a volánnál!

Lassú sebességgel haladva és a kátyúkat kerülgetve ezeken az utakon is lehet haladni.

A rossz utakon való lassabb haladásnak is van előnye, hiszen lehetőségünk van jobban szemügyre venni az épített és természeti környezet szépségeit.

Kátyú kerülés közben készült fotó, legelő tehénnel és faházzal.

Akinek nincsen jó térképe, sem útikönyve, nekik úgy érdemes eljutni a honfoglalási emlékműhöz, hogy Szolyva felől Lemberg felé az E50-es főúton kell haladni, egészen addig, amíg el nem érkezik egy rendőrségi ellenőrző pontig, amely egy benzinkút mellett található.

Nos, itt kell letérni az útról jobbra, majd rögtön balra kell kanyarodni, Alsóverecke településen. (Nem az M06 jelzésű úton, és nem is a T0718-as jelzésűn). Ezt követően Rákócziszállás és Verebes településeken keresztül haladva fogunk érkezni úti célunkhoz.

Onnan fogjuk tudni, hogy már közel járunk az emlékműhöz és érdemes leparkolnunk, hogy ezt a vélhetően szállodának épült épületromot látjuk. Az épület tervezője és kivitelezője vélhetően megbukna a BME statikai vizsgáján.

A magyar honfoglalás millecentenáriumi emlékműve, készítője Matl Péter kárpátaljai szobrászművész.

Azon utazóknak, akik a vereckei emlékműnél járnak, érdemes ellátogatni Felsőgerebenbe is. Mi is így tettünk barátaimmal, és meglátogattuk az Árpád-vonal egyik ott kiépített állását. Magyarország belseje felé futó völgyekben a Magyar Királyi Honvédség által kiépített Árpád-vonal a hegyek és dombok terepviszonyait kihasználó vasbetonból épített erődrendszer volt. Érdemes megnézni a Duna Televízión bemutatott és 2018-ban készített dokumentumfilmet az Árpád-vonalról.

A körkörös védelem miatt az erődrendszert korabeli beszámolók szerint áttörni nem, csak megkerülni lehetett. A felsőgerebeni bunker és lőállás maradványai még mai szemmel is impozáns méretűek, a jelenleg látogatható részei 1 kilométer hosszan bejárhatók.

Különféle relikviákat is láthatunk egy a bunkerben rendezett kiállításon.

A bunker egyik széles és hosszú folyosóján.

A felsőgerebeni bunkerből hazafelé tartva megálltunk a Szolyvai Emlékparkban, ahol első világháborús emlékmű, illetve a málenkij robot elszenvedőinek illetve tágabb értelemben a szovjet megtorlás és a sztálini terror áldozatainak állítanak emléket.

Számtalan emlékmű, emléktábla és a XX. századi szörnyűségekről megemlékező információs tábla és fénykép látható és olvasható az emlékparkban.

Ahogy már többször jeleztem, érdemes Kárpátaljára látogatni, mert látnivaló van bőven. Utazásuk megtervezése előtt érdemes felkeresni a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács honlapját és tájékozódni szálláslehetőségekről, látnivalókról és programokról. Ezt annál is inkább érdemes megtenni, mert a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központ megbízásából létrehozta a kárpátaljai vendégházak minősítési rendszerét, és a falusi vendégházak minősítése 2018. október 5-én kezdődött meg.

Köszönet a kalandért, a társaságért és az adományokért mindenkinek, aki ennek az akciónak a létrejöttéhez hozzájárult! Bízom benne, hogy lesz folytatása. :-)

Szerző: Biró Gergő
Fotók: Baráth Szilárd, Mátyás Botond, Somogyi Rozi

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F