Megtörtem a csöndet, méghozzá stílusos módon, szegény ablakok…aki esetleg nem tudná mire gondolok, ez bizony némi karaoke party keretében történt! De előtte is történt egy s más, hadd írjam le sorjában.
Legutóbbi bejegyzésem napján az egyetem környékére sem mentem, ugyanis Mohamed próféta szülinapja lévén tanítás nélküli ünnepnap volt. Mellesleg emiatt egy hét kihagyásra „kényszerültem” az épphogy csak elkezdett dabka táncóráról is, de annyi baj legyen. Inkább nyakamba vettem (vettük!) a belvárost, és bár ez furán hangozhat, de először kerítettem sort a híres „Rainbow Street” felfedezésére, egész nap mást sem csináltunk, mint a belvárosban zabot hegyeztünk: ettünk, társasoztunk, beszélgettünk, vízipipáztunk, annyira jól esett. Estefelé egy olyan kávézóban ültünk, ahonnan csodás kilátás nyílt az esti fényekben úszó városra. Sajnos ennek méltó megörökítésére elégtelen a telefonom kamerája, így erről nem áll módomban képet feltölteni a nagyérdemű számára. Egyébként, nem mintha a honvágy beszélne belőlem, de azért a Rainbow Street, bármennyire is király hely, szerintem közelébe nem ér egy Váci utcának vagy Vörösmarty térnek.
Érdekes apróság, amire érdemes figyelni az ide látogatóknak, ha fotót készítenek, hogy (muszlim) nőket, lányokat tilos fotózni, nem kerülhetnek a képbe!
Éppen majszolgattuk az ebédet, mikor egy delikvens ezt figyelembe nem véve felvételt készített a társaság lány tagjairól…majdnem rárúgták az asztalt a hölgyek, mondjuk a hatóságoknak nem jelentették, ami a jómadár szerencséje, mert ilyesmi simán zaklatásnak minősül és börtön jár érte.
A hét maradék napjaiban tanulás terén nem igazán voltam tevékeny, szerencsére most picit elültek a vizsgaügyek, így megtehettem. Egyedüli újdonság az volt, hogy szerda este végre eljutottam diplomácia órára, ez az egyik nyelvi centrumos kollegina órája, nem az enyém, s így vele egyeztettem le hogy bekéredzkedem, mert érdekel. Itt nem vagyok hivatalos tanuló, csupán hallgató, s mivel a tanár beleegyezett, a szemeszter hátralévő részén látogatni fogom az egyébként nagyon érdekes előadást.
Csütörtök délután pedig újfent irány a belváros, karaoke party!
Két órára foglaltuk le a helységet, sajnos rögtön az elején azzal kezdtem, hogy ráültem az egyik asztalra, ami csöndes reccsenéssel összerogyott alattam.
Érdekes, hogy mikor ezt jeleztem a pultnál, szelíd mosollyal jelezték, hogy semmi probléma, kifizetnem sem kellett… Nekem gyanúsak a kispajtások, akikkel mulattunk, biztos intéztek valamit a hátam mögött ezzel kapcsolatban, de hiába faggattam őket, semmit sem tudtam kiszedni belőlük.
Az ének-nemtudás csillogtatása és a tánc mellett arra is figyeltem, hogy különböző országok slágerei mellett a hazai se maradjon ki, így került terítékre Edda, Bikini és Első Emelet is!
Aranyosak voltak, ahogy néha próbálták szép anyanyelvem számukra lehetetlen szavait utánozni, én meg nem vagyok kedves, hogy ezen mulattam. :D
Mikor lejárt az idő, még egy picit maradtunk beszélgetni, ugyanazon a helyen, ahol már egyszer a kilátás rabul ejtett. Ezúttal élőzene is volt, egy idősebb bácsi énekelt s kísérte dalát oud-al, ami lant-szerű tradícionális hangszer. Ez volt az eddigi legjobb este számomra itt Jordániában, ami nagyon nagy szó, mert igazán elememben vagyok itt. Hiába, nem csak arról szól a külföldön tanulás, hogy ingázik az ember a könyvtár, az egyetem, és a lakhelye között. Ez most rám fért.
Az utóbbi napokban rokonlátogatás is történt, de a múltkorival ellentétes irányban, így három napig egy rakás gyerkőc által lett még csendesebb a ház. Utolsó este, pénteken én is velük mentem a „Galaxy Park”-ba, ami egy vidámpark-szerűség, csak éppen beltéri. Én már úgy érzem kiöregedtem az ilyesmiből, így többnyire unalmas módon csak olvasgattam. Viszont mikor hazatértünk (nyolcan plusz a sofőr egy taxiban - csak szabályosan), akkor gondoltam, tartok egy kis edzést a kisördög falkának. Na ehelyett ők mozgattak meg engem, vidámparkot csináltak belőlem: rendesen sorban álltak, majd amelyik sorra került, közölte, hogyan szeretné a hajigálását…mondjuk a vidámparkban nincs olyan játék, amelyik a bokájánál fogva körbelengeti az ifjú bajkeverőt. Nem is tudom, mennyi ideig játszottunk így, de a végén rendesen elfáradtam, mehettem tusolni…edzés kipipálva.
Szombati program eredetileg egyetemi kirándulás lett volna Petrába, ezt a változatosság kedvéért lemondták, még mindig nagyon esős az idő néha, és további balesetek elkerülése végett lassan egy hónapja nem volt szervezett kimozdulás. Ha lett volna, sem mentem volna; egyrészt már egyszer jártam a gyönyörű hajdani nabateus fővárosban, másrészt a következő látogatásomat oda inkább a téli szünetre tartogatom, mikor a barátaim ideutaznak meglátogatni, s velük együtt megyek majd.
Most pedig, hogy végeztem az írással, s a gyerekek a leckével, jöhet a Hihetetlen család arabul! =)
Szerző: Bíró Ákos
Fotók: Bíró Ákos
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.