Nem semmi ez a bögre! Komolyan azt hitte, nem fogom észrevenni, hogy nem csupán ír, de fotózkodik és posztol is!? Mondjuk azt megnéztem volna, hogyan gépeli be a bejegyzést. Még a végén féltékeny leszek, mert legtöbben az ő írását dicsérik! Sőt mostanra már barátai is vannak, talán titokban trendet akar csinálni. Egy bögrénél sosem tudhatjuk.

De nem is ez a lényeg, hanem hogy újabb hét elteltével gyűlnek a fellegek, közelednek a végső vizsgák, és én már most tökéletesen nyugodt vagyok miattuk. A társaság nagy része a szemeszter végén szét fog széledni, s bár továbbra is ritkák a kirándulások, azért hétvégén legalább egy kártyapartira összeülünk. A leírtak okán ezúttal néhány szemelvényt fogok megosztani az olvasókkal.

Első és legkedvesebb élményem a saját nevemhez kötődik. Úgy történt, hogy éppen egy barátomtól kölcsönkapott (s szégyenszemre még mindig ki nem olvasott) könyvet forgattam,

mikor az itteni családom legifjabb tagja mellém telepedett, s próbálta kibetűzni a számára „marsbéli” anyanyelvem szavait, majd jött a meglepi, egyszer csak rámutatott az egyik oldalra, hogy ott van az én nevem!

A regény egyik alakját szintén Ákosnak hívják, és ezt kiszúrta! Persze, tanulnak angolul az iskolában, így ismeri a latin betűket, de azért én csak meglepődtem, milyen okos kislány!

Még az első írások egyikében megemlítettem a buszokon működő, hazaitól némileg eltérő személyzetet, értem itt az általam „rikkancs”-nak becézett urakat. Ennek kapcsán terveztem, hogy külön írást szentelek az itteni, számomra szokatlan foglalkozásokból, viszont egy teljes bejegyzésnyire valót nem sikerült megfigyelnem, így csupán megemlítek közülük kettőt:

Az első talán a pincérhez áll legközelebb, csak az utcán dolgozik. Ez a szolgáltatás főleg kisebb kávézóknál, éttermeknél figyelhető meg. Az illető az út szélén áll és jellegzetes módon tálcát lenget a kezében, jelezve az autósok számára, hogy itt bizony üdítő és étel kapaható, ráadásul a járműből ki sem kell kecmeregni hozzá, elég csak egy kissé lehúzódni, a rendelésért ugyanis beszalad a pincér és kihozza. Viszont a buszos kerítőkhöz képest különbség, hogy egyáltalán nem kiabál, ennek nem is lenne értelme egy forgalmasabb út mellett.

A másik érdekes karaktere az itteni életnek a szendvics árus. De lehetne akár reggeliztetőnek is nevezni, én legalábbis csak akkor láttam őket, délután és estefelé már nem. De akad olyan is, aki délutánra műszakot cserél, és édességet árul ugyanazon a helyen. A lényeg, hogy egy kicsiny, fagyis autó méretű guruló pultot kell elképzelni szintén forgalmas helyeken, út mellett, kereszteződéseknél. A kicsi kocsi pedig meg van pakolva mindenféle javakkal: kenyér, tojás, sajt, falafel, saláta, paradicsom, só, bors, csípős, sőt még tea is van! Így ha valaki esetleg hanyag lenne otthonra bevásárolni (véletlenül sem magamról beszélek), majd reggel összedobni magának egy jó szendvicset, annak tökéletes választás lehet, csak el kell mondani, mivel szeretnénk megpakolni a reggelinket, s fél perc alatt összedobja nekünk az úriember, az ár pedig aszerint alakul, mit s mennyit kértünk, de többé-kevésbé fél dínárból ki lehet jönni egy ilyen reggelivel. A reggeliztető se nem kiabál, se nem integet, ő csak megtalálható, de nincs is ilyesmire szüksége, mindig jól észrevehető helyen van.

A képen látható világos színű, szögletes házak nagyon jellegzetes vonásai Ammán arcának.

Bejegyzésem nem lenne teljes, ha nem említenék meg még valamit mielőtt befejezem, ez pedig a Karácsony közeledte. Korábbi öbölbeli tapasztalatomtól eltérően (ott két helyen volt ünnepi hangulat, az egyik a templom, a másik pedig a plázák), Jordániában különösen a keresztény többségű negyedekben már most, december első napjaiban megfigyelhetőek az ünnepi díszítések. Itt jegyezném meg, hogy a levelek most kezdtek hullani, és napközben még mindig 20 fok körül van a hőmérséklet, estére viszont már 10 fok körülire hűl le az idő, jól jön a kabát. Vasárnap a katedrálisnál is takaros kis karácsonyi bazár volt, ami egész hétvégén keresztül tartott, csak akkor engem nem fújt arra a szél. Volt ott minden, boroktól kezdve illatszereken át a kézműves ékszerekig. Egész kellemes hangulatot árasztott, pedig aki ismer, tudja, hogy engem kergetni lehet a vásárlásdival.

Szerző: Bíró Ákos
Fotók: Bíró Ákos

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F