Mert az emberek szívéhez a hasukon keresztül vezet az út

Ha vicces, ha nem, az egyik legnagyobb félelmem a részképzésem előtt a kinti egészségtelen táplálkozás, kevés mozgás és ennek következményei voltak. Szerencsére ez az aggodalmam alaptalan volt és a régi életmódomat, szokásaimat itt sem kellett feladnom.

Halihó!

Feladatok, beadandók, vizsgák… igen, azért még Erasmus+ alatt is van mit csinálni. Tübingeni óráimmal párhuzamosan, otthon a Corvinuson is vannak kurzusaim. Az utóbbi időszak egy picit nehezebb volt, mint a többi, emiatt szükségem van arra, hogy valami kizökkentsen a tanulásból, és szerencsére ilyen program mindig akad. Nem is beszélve arról, hogy itt az advent.

Írtam már korábban, hogy az egészséges életmód és a mozgás alappillérei a mindennapjaimnak. Nagyon szerencsés vagyok, mert mind a kettőt meg tudtam valósítani Tübingenben, köszönhetően annak, hogy egy kisvárosban élek és a boltokban az egészséges élelmiszer is elég olcsó. Heti rendszerességgel vannak sportóráim és a szobám elég tágas, hogy otthon is tornázzak bármikor, amikor csak szeretnék, na meg persze ott van a sok kilométer gyaloglás, amit napi szinten megteszek.

Az életmódom tehát olyan, mint otthon, persze csak, ha nem számolom a késői vacsorákat, amik sajnos vagy szerencsére sokszor megesnek a hetek folyamán.

Német gasztronómia?

A német gasztronómia érdekes jelenség. Lehet elfogult vagyok, de a magyar konyha (ha kilépünk a gulyásleves bűvköréből és elfelejtjük a csípős ételekről kialakult sztereotípiákat), sokkal változatosabb a maga nemében. Itt az emberek mindennapjainak része, hogy nem csak „tipikus germán” fogásokat esznek, hanem rendszeresen fogyasztanak török, görög, ázsiai és egyéb nemzetiségű ételeket is. Tübingenben rengeteg különböző fajta étterem van, és eléggé felkapottak, mert az árak sokkal kedvezőbbek német versenytársaiknál.

A vacsora a legjobb program

A legtöbb ember szívéhez a hasán keresztül vezet az út, hallani sokszor a közhellyé vált, de igaz állítást, mert egy szuper fogással tényleg rögtön be lehet lopni magunkat mások szívébe. Szerintem minden Erasmuson lévő hallgató, de az összes egyetemista is megtapasztalja, hogy a legkönnyebben az embereket a közös főzés és étkezések hozzák össze. Barátságok kötődnek itt, a legjobb történetekről, pletykákról értesülsz és persze a vacsora tökéletes kezdés, ha este bulizni akar menni a társaság.

Itt Tübingenben rengeteget főzünk együtt, számtalan vacsorameghívás és egyéb különleges este is volt már, ahol persze az étkezésé volt a főszerep.

Imádom az olasz konyhát és azt, mikor az olasz barátaim simán összedobnak egy kiváló tésztát, vagy mikor az ausztrál barátnőm remek curryt főz.

Szerencsére a többiek is szeretik, mikor én egy finom levessel vagy desszerttel állok elő.

Az egyik legérdekesebb vacsoraélményem a Running dinner est volt. A lakónegyedben, ahol én is élek, meg lett hirdetve egy verseny a különböző házak lakóinak. A feladat minden csapat számára egy előétel, főétel vagy desszert elkészítése volt. Aszerint kerültünk csapatokba, hogy melyik fogást készítettük el. Minden ételt a készítők otthonában fogyasztottuk el. Az egész estét kitöltő étkezésnek elképesztően jó hangulata volt, és ennek köszönhetően rengeteg új lakót tudtam megismerni, akik mellett korábban csak szó nélkül elmentem.

Ezeknek a csodás estéknek viszont van egy hátrányuk számomra. Az egészséges étkezés szempontjából nem éppen alkalmas időpontban vannak. Hiába vagyok fenn mindig éjfélig vagy még későbbig, megszoktam, hogy hat körül vacsorázom, ami után még bőven belefér az edzés is. Itt azonban az esti étkezések rendszerint nyolc, kilenc körül kezdődnek, amikor engem már sokszor az éhhalál fenyeget. Ilyenkor be kell iktatni egy kis étkezést a „nagy vacsora előtt”, másnap pedig - ha tehetem - a mozgást is.

Arra van időd, amire szeretnéd

Rendszeresen sportolok egyrészt, hogy a bőséges vacsorák okozta lelkiismeretfurdalást leküzdjem, másrészt, mert szórakoztat, feltölt energiával, pozitívabb és kiegyensúlyozottabb leszek.

Sok egyetemista otthon, de itt kint is arra panaszkodik, hogy nincs ideje, lehetősége mozogni. De szerintem mind tudjuk, hogy ezek csak kifogások, és ha akarsz, bárhol van lehetőséged sportolni.

A legegyszerűbb megoldás a séta. Szerintem életem során sohasem gyalogoltam napi rendszerességgel annyit, mint itt. Sokszor csak kényszer ugyan, mert nincs buszközlekedés, de sokszor azért csinálom, mert élvezem.

Gyakran megkapom kritikaként, hogy Viki minek foglalkozol ennyit a mozgással, meg a táplálkozással, hiszen olyan vékony vagy. Persze mondhatják, hogy vékony vagyok, de ez tudatos odafigyelés és hosszú évek kitartó életmódjának eredménye, illetve most következik a titok: pajzsmirigy alulműködésem van, ami hízással jár. Aki hasonló helyzetben van megértheti, miről beszélek.

Ezért olyan fontos nekem, hogy itt mindent úgy folytathatok, ahogy otthon is.

Szóval, ha egyszer egy olyan valaki olvassa ezt a cikket, aki hasonló cipőben van, mint én és külföldi részképzésre készül, megnyugtathatom, hogy a sztereotípiákkal ellentétben a külföldi szemeszter nem jár szükségtelen plusz kilókkal a félév végén.

Minden csak rajtunk múlik.

Egyébként a sport igazán lehet szórakozás és csapatépítés is. Sokszor (tipikus német módra) elmegyünk túrázni és szerencsére a környéken rengeteg csodálatos felfedeznivaló akad. Legutóbb a Lichtenstein-kastélyt (ami nem Lichtensteinben van) látogattuk meg, ami az egyik legyönyörűbb és legvarázslatosabb hely, amit valaha láttam.

Karácsony a küszöbön

A december beköszöntével pedig még több a program: karácsonyi vásárok, még több különleges vacsora és kulturális események, például karácsonyi koncert, amit szintén volt szerencsém meghallgatni.

Az adventi időszak - hasonlóan, mint otthon - százötven százalékkal pörög itt is, így ha akarja az ember, ha nem, Tübingenben is elér mindenkit a különleges ünnepi hangulat. Kicsit emiatt honvágyam is lett, el kezdtek hiányozni az otthoni dolgok, de a hétvégét végre otthon töltöttem a húgom szalagavatója alkalmából. Ezekről és a tübingeni visszatérés érzéséről azonban majd csak a következő posztban mesélek.

Viki voltam innen Tübingenből. Nektek írom, rólunk szól.

Healthy lifestyle contra tiny gastro-pleasures

Because the road to the hearts of people goes through their stomach

If funny, if not, one of my biggest fears before Erasmus was the unhealthy diet, less sport and its consequences. Fortunately, my concern didn’t occur, and I didn’t have to give up my lifestyles, my habits here either.

Hello!

Tasks, homework, exams ... Yes, also under Erasmus you have to do something. Both here in Tübingen and at home at Corvinus University I have courses parallel, and this last period was a bit harder than the other weeks before. Because of this, I really need that something makes me out of the learning and fortunately here there are always something to do and then I didn’t mention, that the advent is here too.

I’ve already written about the importance of a healthy lifestyle and sport in my everydays. I'm very lucky because I’m able to do both of these things in Tübingen. Thanks to the fact that I live in a small town, so healthy food is also cheap. I’ve regular sport classes every week, my room is spacious enough to do exercises at home at any time I want to, and of course there are the many achieved kilometres of walking I do on a daily basis.

So, the way of my life is like at home, but of course, if I don’t count the late dinners or events that unfortunately or fortunately happen many times during the weeks.

German gastronomy?

German gastronomy is an interesting phenomenon. I may be biased, but Hungarian cuisine (if we leave from the spell of goulash soup and forget the stereotypes of our spicy foods), is much more varied in its kind. At the same time, German food and restaurant culture is a more complex phenomenon. Here it’s an important part in people’s everyday life not only eating "typical German" dishes, but regularly trying out Turkish, Greek, Asian and other national dishes. Tübingen has a wealth of different types of restaurants and all of them are quite popular because they are much cheaper than the prices of their German competitors.

The dinner is the best program

The roads to the hearts of people goes through their stomach, sound the famous commonplace, but also true statement, because with a super dish you can really steal yourself into the hearts of others. I think every Erasmus people, but also all other students experience that cooking and big meals are the easiest way to get people together. Friendships are tied up here, you can hear the best stories and gossip and, of course, dinner is a perfect start if the group wants to go to a party after it in the evening.

Here in Tübingen we cook a lot, I got invitation for countless dinner and there were plenty of special events where the meal course had the main role. I love Italian cuisine and when my Italian friends cook delicious pasta, the perfect curry of my Australian girlfriend, and fortunately my friends also like when I cook a nice soup or some dessert.

One of my most interesting dining experiences was the Running dinner. In the buildings where I’m living, a competition has been announced for members of different homes. Everyone was responsible for preparing a starter, a main course or a dessert. Everybody ate your dish in your flat with some guests from other groups and for the other two dishes we were invited in two other flat. The dinner competition that took place the whole evening had an amazingly good atmosphere and as a result I was able to get acquainted with a lot of new people beside who I went without saying any word before.

These wonderful nights, however, have a disadvantage for me. They aren’t in the right time for a healthy meal. Although I'm always awake up until midnight or later, I get used to having dinner about at six and after that I can do also some workout. Here, however, evening meals usually start at eight, nine o'clock, when me often threatens to starve. In that case, I have to take some small meals before "big dinner" and the next day, if I can, do the move.

You have time what you take

I regularly do sports on the one hand to defeat the conscience caused by big dinners, and on the other hand, because I’m having fun, getting energy, being more positive, more balanced after it. There are many students at home, but here they also complain that they have no time and opportunity to do sport. But I think we all know that these are just excuses and if you want to, you’re able to do something anywhere. The easiest way is walking here in Tübingen. I think I've never walked so much on a daily basis before like during these three months. Many times, yes, it’s just compulsory because there is no bus service but I do it many times because I just enjoy it.

I often get the critic that Viki you’re doing so much effort for sport and healthiness but you’re so thin actually. Of course, they can say that I’m in a good position, but it, how I look like, is a conscious and long-lasting lifestyle, and now it's coming a secret: I have thyroid underfunction, which can cause to put on weight. Anyone in a similar situation can understand me and what I'm talking about.

That's why it's so important to me that I can continue everything here as well as at home. So, if once someone reads this article who is in a similar health position like me and wants to go to Erasmus, I can assure that, unlike stereotypes, the foreign semester isn’t definitely an unhealthy period and doesn’t mean unnecessary extra kilograms at the end of the semester. It all depends on us.

Otherwise, sports can be fun and team building as well. Many times (as typical German style) we go hiking and luckily there are a lot of wonderful sightseeings in the area. Last time, we’ve visited the Lichtenstein Castle (which isn’t found in Lichtenstein), which I think is one of the most entertaining and magical places I've ever seen.

Christmas is in the corner

With the beginning of December, there are even more programs: Christmas markets, special dinners together and cultural events such as Christmas concerts, which I also had the pleasure to listen to. The Advent period, like home, is happening with about one hundred and fifty percent, so if you want to or not, in Tübingen also everyone will experience the special celebration atmosphere. Because of it for a short time I started to feel homesick, I missed the things at home. But fortunately, I went home for my sister’s graduation ceremony from the secondary grammar school at the weekend. However, I will only tell you about these and the feeling of returning to Tübingen in the next post.

I was Viki from Tübingen. I write to you and it’s about us.

Szerző: Szenyéri Viktória
Fotók: Szenyéri Viktória

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F