Mit csinál a jó diák, ha sok a vizsgája és rengeteget kellene tanulnia? Hát, minden mást!
Úgyis belejöttem a vallomásokba, tehát következzék újfent.
Nyomás alatt rendkívül nehezen koncentrálok. Furcsa módon ez a teljesítményemet nem befolyásolja, ellenben az alvásidőmet nagyon is, amihez már mondhatni, hozzá vagyok szokva, viszont ez kihat a koncentrációmra is, tehát ördögi kör. A hétvégéken pedig rendszerint békésen alszom délutánig, lelkiismeret-furdalás nélkül. Most a szemeszter végén az említett vizsgáim miatt pezseg az élet, ebből következik, hogy egy fantasztikus hétvégén vagyok túl.
Azzal kezdtem, hogy csütörtökön nem mentem egyetemre, az aznapi vizsgát szerdán letudtam, így inkább a szobámban tanultam a továbbiakra. Majd vasárnap is így tettem, négy napos hétvégét rendezve magamnak, amúgy sem vagyok sosem beteg, nincsenek hiányzásaim, maximum késéseim. Miután ezzel nagyjából elkészültem (az aznapra tervezett tanulás adaggal, igen ritka, hogy 100%-ban felkészültnek érezzem magam egy vizsgára), indulhatott a hétvége.
Este a magyar nagykövetségen karácsonyi ünnepség volt, amire mi, diákok is hivatalosak voltunk. A tanulnivaló mennyiségétől teljesen függetlenül sikerült kellemesen feloldódni, majdhogynem családias hangulata volt a rendezvénynek. Még Szent Miklóst is elcsíptük, aki ismét ajándékokat osztott és gyerekeket énekeltetett. Büszke voltam rá, nagyon jófej volt nálunk is a gyerkőcökkel, most még műsort is tartott, csengővel, szakállal. Erről jut eszembe: a katedrálisban is csinos kis betlehem található,
tényleg nagyon érezni az ünnep közeledtét, hó nélkül, 15 fokban és napsütésben. Azért az eső néha esik.
Mikor véget ért a mulatság a követségen, átmentünk az egyik kolleginához, búcsúztató jelleggel beszélgetni. Sokan csak egy szemesztert maradnak, s így utolsó találkozások következtek, hol egy kis iszogatás, vagy vízipipa, hol hagyományos ételek keretében.
Nagyon jókat beszélgettünk, őszintén jól éreztem magam, viszont a sok távozó barát miatt kissé úgy érzem, mintha én is velük mennék.
Tudom, ez a dolgok természetes rendje, egyszer véget érnek, de attól még nem szívlelem. Így hát, az összes találkozóra lelkesen mentem, ha csak pár órára is. De mivel az összejövetelek sem tartanak örökké, csak visszazökkentem a tanulásba, s bár hétfőn előadást tartottam és vizsgáztam is, valamint kedden és szerdán is vár rám egy-egy megmérettetés, azért továbbra is bizakodom s készülök.
Mint a lenti, igen komoly képen látszik. Ami egyébként az egyetem művészeti tanszékének tetején készült. Ez okozhatta a kompozíció spontán géniuszát - vagy nem. Mert azért a rutinomon nehezen változtatok. De nem is lennék rá képes, épp hogy kijöttem a vizsgáról, menten tanulhatok is újra, hogyne... Így született egy kis kirándulás újfent a kampuszon. Illetve néha fölötte. S lőn, az újabb bejegyzés is csak elkészült.
Szerző: Bíró Ákos
Fotók: Bíró Ákos és Maria Abu-Shindi
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
