2018 tavaszán Grúziába nyertem Campus Mundi ösztöndíjat, mely lehetővé tette, hogy 5 hónapra Tbiliszi váljon az otthonommá.
Az egész úgy kezdődött, hogy egy évvel ezelőtt épp a skóciai Erasmus+ félévemre készültem, mikor bevillant, hogy most mennyire sajnálom, hogy a skót egyetemet jelöltem meg elsőnek és nem a grúzt! Igen, Skóciában szuper az oktatás, mindenki angolul beszél, teljesen biztos a szakmai fejlődés, ott is sok a hegy és a kirándulási lehetőség…
De Grúzia! Ott még kevesen jártak, az nem egy közkedvelt, mainstream célpont. Ott olcsó és egyszerű az élet, rengeteg a felfedezetlen vad táj, sok a környező ország, és sokkal különlegesebb, egyedibb a kultúra. Teljesen más.
Így hát, Skócia után beadtam Grúziába is a jelentkezésem, hogy a szakmai fejlődésen túl belevágjak az ismeretlenbe. Céljaimmal felcsigáztam a barátomat, így ő is kijött velem Tbiliszibe.
Grúzia egy kapu, mely Európa és Ázsia határán fekszik.
A grúzok általában európainak tartják magukat, és kifejezetten elkötelezettek az európai értékek, valamint az Európai Unió felé, azonban a vegyes kultúra és a vidék elmaradottsága miatt én néha arra hajlok, hogy inkább Ázsiához soroljam őket. Furcsa keveredését találhatjuk itt az ázsiai és európai kultúrának.
Ezt pedig nem feltétlenül kell negatívumként érteni, itt az emberek egyszerűen természetesebbek, önzetlenebbek és kedvesebbek. Sokkal kevésbé érződik az európai individualizmus erőssége.
Sok tapasztalat mondatja velem ezt, de hogy érthetőbb legyen a dolog, hadd emeljek ki egy-két példát.
A többi cserediákkal elhatároztuk, hogy megnézzük Telavit, ami a központja a híres grúz borvidéknek, Kakhetinek. Itt november környékén is csodálatosan meleg idő volt, szóval sétáltunk egy nagyot a városban és a környékén, ettünk egy-egy khachapurit (nemzeti étel, grúz pizzának is szokás hívni), ittunk egy kis bort, majd újabb felfedező túrára indultunk.
Sétáltunk egy kedves kis utcán, amikor megjelent előttünk egy bácsi, és beinvitált minket egy kis borra. A mai napig nem tudom, hogy miért fogadtuk el a spicces bácsi ajánlatát, de bementünk.
Egyszer csak egy egyszerű parasztház étkezőjében találtuk magunkat, megterített asztallal és a grúz vendégszeretettel. A feleség kínált minket friss gyümölcsökkel, házi khachapurival, salátával, édeséggel és egy kis házi borral (ami borzalmas volt, de meg kellett inni). Félig grúz, félig orosz, félig német, félig angol keveréknyelven elkezdtünk beszélgetni politikáról, kultúráról és a család életéről. Kiderült, hogy a házaspár egyik lánya kint él Németországban (ezért tudnak egy pár szót németül) és nagyon hiányolják. Nagyon jól éreztük magunkat. Sok nevetés és fénykép után visszaindultunk Tbiliszibe.
A vendégszeretet és az önzetlenség itt még megvan a vidéki emberekben!
Rögtön szállást és ételt kínálnak, mintha megfáradt utazók lennénk, és még azt a keveset, amijük van is felajánlják.
Ez így volt Kazbegiben is, amikor a barátommal elmentünk hegyet mászni. Grúziában nagyon ritkán lehet találni hotelt, és rájöttünk, hogy igazából nem is érdemes, sokkal nagyobb élményt adhat, valamint olcsóbb is egy guesthouse-ban megszállni. Ez azt jelenti, hogy egy család kiadja az egyik szobáját vagy a lakása egy részét. Kazbegiben egy idős házaspár szállásolt el minket, akik hihetetlenül aranyosak voltak, kaptunk tradicionális reggelit, este együtt teáztunk, és az elenyésző orosz tudásunkkal, valamint mutogatással próbáltunk beszélgetni a környező hegyekről, kirándulási célpontokról.
Ahhoz, hogy igazán sokat tapasztaljunk és tanuljunk, véleményem szerint hozzá tartozik az utazás, hiszen egy másik kultúra megismerése, és az új élmények megtapasztalása felbecsülhetetlen ismeretet adhat. Számomra a két ösztöndíjas félév élménye rengeteg kalandot és emléket adott, ami hozzátett a személyiségem fejlődéséhez azáltal, hogy empatikusabbnak, magabiztosabbnak és tapasztaltabbnak érzem magam ezután az egy év után.
Grúzia, meg woow! A szívem csücskévé vált!
Ha érdekelnek a kalandozásaim vagy az úti beszámolóim, megtalálhatjátok videó-, és írásos formában!
Szerző: Ruttkay Lili
Fotó: Ruttkay Lili
A VilágEgyetemista blogon Campus Mundi ösztöndíjat nyert hallgatók történeteit ismerheted meg. Ha te is kedvet kaptál, pályázati információkat a Tempus Közalapítvány
oldalán találsz. Friss tartalmakért kövesd a Campus Mundi Facebook oldalát!
A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.