„Albuquerque? Nem ott játszódik a Breaking Bad? Húúú… De hogy kerültél oda?!”

Miután 2017-ben több mint 8 felejthetetlen hónapot tölthettem Portugáliában Erasmus+ tanulmányi és szakmai gyakorlati program keretében, úgy gondoltam, ideje messzebb menni. Mivel már pszichológia mesterképzésem végén jártam, a diploma megszerzése után is teljesíthető Campus Mundi szakmai gyakorlat megpályázása tűnt a legjobb lehetőségnek, hogy még egy külföldi félévvel gazdagítsam szakmai (és élet-) tapasztalataimat. Amerikát tűztem ki célul, hogy ezúttal az Európán kívüli világot is feltérképezzem, így jutottam el az Egyesült Államokba több mint négy hónapra.

Bár már július végén kiderült, hogy elnyertem az ösztöndíjat, a januári kiutazásig folyamatosan akadt valami intéznivaló, így nem volt időm unatkozni az utazás előtti hónapok alatt.

A korábbi külföldi tapasztalatok hatalmas segítséget jelentettek, amikor elkezdtem felkészülni a Nagy Útra.

Azonban az amerikai egyetemi és egyéb hivatalos követelmények rengeteg extra előkészületet igényeltek. Nagy kihívást jelentett a szálláskeresés egy teljesen idegen terepen, de ennél is nagyobb kihívás volt számomra a vízum-ügyintézés: a schengeni övezetben felnőve először egy végtelen útvesztőnek tűnt csupán az is, hogy egyáltalán betehessem a lábam ebbe az országba. Az Egyesült Államoknak kiemelkedően összetett vízumrendszere és protokollja van, nem egyszerű belépni az országba, ha nem csak turistáskodni jön az ember. Hogy az én szükséges vízumtípusomhoz nem csak jó sok papírmunka, hanem személyes vízuminterjú is tartozik a nagykövetségen? Hát jó…

Szerencsére azonban mindenki nagyon segítőkész volt, és bár hosszadalmasan, de gördülékenyen zajlott minden ügyintézés. A kiutazás előtt 1-2 hónappal már minden létfontosságú dolgot előkészítettünk.

Így körülbelül másfél hónapja, hogy a Campus Mundi szakmai gyakorlati ösztöndíjnak köszönhetően megérkeztem Albuquerque-be, hogy a tavaszi szemesztert a University of New Mexico pszichológia karán töltsem gyakornokként. Január 2. hetén indultam Budapestről, majd egy gyors, másfél napos New York-i városnézés után, a tanórák megkezdése előtt pár nappal épségben megérkeztem az USA dél-nyugati részébe. A következő hónapokat - a vadnyugat felfedezésén kívül - tanársegédként, valamint különböző kutatásokban való segédkezéssel töltöm két pszichológus professzor mellett az egyetemen.

Nagyon furcsa - bár még csak másfél hónap telt el - sokszor olyan érzésem van, mintha már fél éve itt lennék. Valószínűleg az intenzív koncentráció és részvétel, valamint a nap mint nap érkező új kihívások miatt (meg persze a sok változatos program és élmény miatt), az otthonihoz képest sokkal gyorsabbnak tűnik az idő múlása. És persze nem unatkoztam az egyetemi teendők mellett sem – ha készítenem kéne egy gyors számvetést, az alábbiakban foglalnám össze az első hónap eseményeit:

• láttam szabadon 3 gyalogkakukkot (bip-bip), 2 patkányt (NYC), 3 amerikai repteret, 5 államot, egy vérholdat és kismillió kaktuszt,
• csak egyszer szálltam rossz irányba a New York-i metrón,
• felfedeztem a „szomszédos” Santa Fe városka csodáit,
• láthattam a híres Super Bowl közvetítést és egy egyetemi kosármeccset élőben,
• kétszer szeltem át az arizonai sivatagot,
• csobbantam egyet (na jó, térdig) a Csendes-óceánban,
• véletlenül találkoztam két másik magyarral az egyetemen,
• a szükségesnél több chocolate chips cookie-t és peanut buttercup-ot ettem,

…és megszámlálhatatlanul sok jó fej emberrel találkoztam. :) Remélem a félév hátralévő része is hasonlóan eseménydúsan fog telni!

Szerző: Eidenpenz Orsi
Fotók: Eidenpenz Orsi

A CAMPUS MUNDI PROGRAM AZ EFOP-3.4.2 KIEMELT PROJEKT „CAMPUS MUNDI - FELSŐOKTATÁSI MOBILITÁSI ÉS NEMZETKÖZIESÍTÉSI PROGRAM” CÍMEN AZ EURÓPAI UNIÓ ÉS MAGYARORSZÁG KORMÁNYÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL, AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS ALAP TÁRSFINANSZÍROZÁSÁVAL 6,9 MRD. F